|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.09. 23:11 - |
 Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte.
'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett.
Felkapta a fejét.
'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe.
'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.'
Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé.
- Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!
- Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Oké Machos! Egyébként hova megyünk játszani? |
| - Én meg Machos. |
| -Oké!-mandta boldogan és a pegazus után eredt. -Egyébként még nem is kérdeztem a neved!Hogy hívnak?Én Ghost vagyok! |
| - Inkább gyere, szálljunk bbe a többiekhez! Úgysem vagyunk soha elegen! - mondta kicsit szárazon és elindult a világosság felé. |
| -Nem akarsz velem játszani egyet? Kérdezte Ghost, kíváncsian várva a választ. |
- A többi varázslény, aki az én emberemhez tartozik. Mi vagyunk az erisziek, és jópáran állandóan itt vagyunk. Vagyis főleg a cseppkőbarlangban. Kiváló játszótér.
|
| -És kik azok a többiek?-kérdezte. Ghost örült, hogy végre beszélhetett valakival! |
| - Bújócska-fogócskát játszunk, de én messzebbre keveredtem a többieknél. Egy idegen is betolakodott, őt tettem helyre ,aztán találkoztam veled. |
| -Persze, világos! De Ghost nem ment tovább, csak állt és nézte. -Szerintem a külsőd teljesen tökéletes.Semmi bajom nincs veled, csak egy kicsit "durci" vagy. De Te miért vagy itt egyedül a sötétben? Próbált Ghost barátkozni. |
- Igen. Tartsd magad távol a lávától! Ha beleesel rettentő halál lesz az osztályrészed! - mondta mérgesen.
És még valami! Nem bírom ha bámulnak! Lehet, hogy a külsőm nem épp tökéletes, de attól még nem vagyok látványosság! Megértetted?! - tette hozzá izzó szemekkel. |
| Ghost lassan, lehajzott fejjel sétált vissza a tó felé. Egyrészről akarta, hogy ott legyen az a pegazus, másrészről nem, mert nagyon félt. Gondolkozni kezdett azon, hogyha ott van akkor... És elhajtotta a fejét és meglátta őt, aki villámgyorsan repül felé. Kezdett benne pislogni az a remény, hogy talán mégis barátkozni akar vele. hirtelen átfutott az agyán egy gondolat... És a pegazus elé rohant.Lehet hogy ez nem volt jó ötlet, de annyira egyedül érezte magát, hogy meg kellett tennie. Mikor odaért csak ennyit mondott örömmel, reménnyel teli szavakkal: -Ugye, ugye engem keresel?!?! |
Machos elengedte a menekülőt, pár pillanatig hezitált, aztán rájött, hogy az illető óriási veszélybe rohan. A lávafolyam partjának bizonyos pontjai instabilak voltak, akármikor belezuhanhat a lávába egy óvatlan lépés után az odatévedő!!!!
Villámgyorsan utánarepült. Senki halálát nem akarta okozni! |
| Ghost nem tudta mi történik.Mikor Machos belelendült a támadásába, Ghost nagyon megijedt.Fülét, farkát behúzva hátrált, pedig csak társaságra vágyott. Mikor ideérkezett nagyon megörült neki, csak egy kicsit tartott tőle.Most, most pedig nagyon megrémült. Allig bírt megszólalni: Hagyd abba! - kiabálta - Csak egy kis társaságra vágytam! - ezt már félig suttogva - Mikor megláttalak hirtelen nagyon boldog lettem, de látom már, már hogy... Szeméből egy két könny kicsordult, és elrohant a lávafolyam partjára! |
Machos rejtőzködés közben keveredett vissza a tóhoz. Kis ideig a víz mellett állt, aztán megérezte, hogy valaki figyeli.
Felkapta a fejét és tekintete végigkutatta a barlangot. Hamar kiszúrta az érdekes unikornist, aki őt nézegette.
Ezt nem szerette.
'Bámulod a külsőm???? Na, akkor tartok Neked egy kis bemutatót!!!'
Előredobta magát a víz fölé, két szárnycsapással felszállt és megállt a levegőben. Az eddig tükörszerűen sima víz előbb csak fodrozódott, majd teljesen felkorbácsolódott a szárnyai által keltett szélviharban.
Ekkor lendült támadásba. Felvette fekete ködformáját és hihetetlen sebességel előrekavargott az idegen felé.
Mikor elérte, körbevette, folyamatosan örvénylett körülötte és hátborzongató hangon belesivította a belső szélviharba:
- Na, mi az? Tetszik a látvány? Kérsz még?!?!?!
Azzal még nagyobb sebességre kapcsolt az örvénylésben és élvezte ahogy az egyszarvú sörénye és farka rálapul a gazdájára, annyira eszelően erős volt a vihara. |
| Ghost mikor ideérkezett nagyon sötét volt, de látott ott homályosan egy fekete lovat.Nem volt neki ismerős.Mivel itt elég sötét volt, vegképp nem mert oda menni.Csak figyelte! |
Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte.
'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett.
Felkapta a fejét.
'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe.
'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.'
Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé.
- Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!
- Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
-Oké Machos! Egyébként hova megyünk játszani?