Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Rendben, felfogtam. - *felelte kicsit megsértve Üstökös, és elfordult a csődörtől. A kietlen tájat kémlelte. Azt nézegette, honnan is jöhetett, és azt is, hogy merre kéne mennie. Mivel semmi támpontot nem talált, jobbnak látta ismét a csődörrel szemben állni, nehogy az bármivel is meglephesse.* |
-Honnan tudnám? De a hölgy a védelmem alatt áll! Ezt jobb ha tudod.
Mindenesetre egy kicsit lehiggadt. Egyfelől az idegen valóban nem tűnt tipikus támadónak, másfelől mostmár teljesen Ari és a peguni között állt.
- Ari? Nem szólsz semmit? |
- Hogy Én ??? - *kérdezett vissza megrökönyödve Üstökös.* - Úgy nézek Én ki, mint aki szomorú unikornis kancákat bánt ??? |
Hosszú repülés után végül bevalotta magának, hogy elfáradt. De nála másképp működött még a fáradtság is: ha elfáradt a repülésben, akkor vágtában ment tovább. És az biztos, hogy ilyen vágtára az egész világon nem képes más ló. Legföljebb a hozzá hasonlók. Mert Draugherit bármiyen felületen vágtázhatott. A benne élő sárkány varázsa tette lehetővé, hogy hihetetlenül meredek falakon, függőlegesen, vagy akár a felette lévő falakon, plafonokon fejjel lefelé is vígan szaladgálhasson. Így a szikláknál sem kellett lassítania, kerülnie vagy repülnie, csak ügetett illetve néha bemutatta azokat a hatalmas ugrásokat, amiket a benne élő ló és sárkány egyesített erejének köszönhetett.
Ha nem fehérek és nem mozognak illetve adnak ki hangot, minden további nélkül elhaladt volna a peguni és az unikornis mellett. De csak kiszúrta őket. És hirtelen kedve támadt egy kis beszélgetésre. Így közelebb ment. Annál nagyobb volt az elképedése, mikor megismerte Arit, a vele rokonságba lépő egyszarvút! Ugyanis egy gazda és egy ménes kötelékébe tartozott Merkúrral, akit egy aranyos, helyes kölyöknek tartott és bár nem régen ismerte, így nem voltak szoros barátok, a házasságokról mindig minden tag értesült, így Draugherit is tudta, hogy Ari igent mondott Merkúr kérdésére. És így, a testvéri kötelék, ami Eris parancsára élt a ménestagok és főleg az "erisziek" közt, Arira is kiérvényesült, kinyúlt. Örült is a találkozásnak, de aztán feltűnt, hogy valami nincs rendben.
-Üdv! - köszöntötte a két teremtményt, majd egy kissé talán udvariatlanul elfordulva a pegunitól megszólította Arit.
- Szia, Hugi! Mi baj van?? Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Ekkor belévillant a gyanú és megpördülve szembefordult a pegunival, majd hátraszólt:
- Ugye nem ő bántott? - és fenyegetően kihúzta magát. |
- Semmi baj. - *felelte Üstökös.* - Mellesleg miért is kértél bocsánatot ? Nem csináltál semmit. Inkább Nekem kell bocsánatot kérnem, mert biztos megijesztettelek. |
* Ari egy kicsit megilyedt és arcáról letörölte könnyeit majd felállt és ezt mondta: -Bocsika! |
*Üstökös a hegyek között repült. Sehogysem tudott kiigazodni ezen a furcsa tájon. Minden ugyanolyannak tűnt. Mivel teljesen eltévedt, lelassította repülését. Néhány pillanat alatt már egy helyben lebegett a levegőben. Alaposan végigpásztázta a látóhatárt, és egy unikornison akadt meg a pillantása. Megszaporázta szárnycsapásait, és könnyedén leszállt az unikornis mellé. Szárnyait halkan összecsukta, és érdeklődve figyelte az unikornist. Néhány perc múlva már nem bírt magával, és megböte az idegen unikornist.* |
* Majd lehajtotta fejét és keserves sírásba kezdett majd hírtelen össze esett * |
< Talán levessem magam a szikláról? vagy mit tegyek?! ennek az érzésnek végetkell vetni! ha nem szeret akkor ugyan ki szeretne? > |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|