|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 A védekezés megzavarta, de örült, hogy méltó elenfélre akadt.
Amint érezte a szelet, amit a mellette elvágtató okozott, meg a sörényét ért csapást, azonnal pördült arra az oldalra, de kinyújtott pengés-szárnyakkal és közben még ugrott is. Az ugrás nem volt elég nagy, mivel nem is pontosan csinálta, így csak végigkaristolta a szárnyával Despota vállát.
De amint újra szembekerült az aranyszínű csődörrel, összecsukta a mellkasa előtt a még mindig borotvás szárnyait és nyílegyenesen, féktelenül gyorsan nekivágtatott Despotának! |
 *Despota nem számított ilyen gyors támadásra, így hát ő is a mágiájához fordult segítségért. Mikor látta, hogy nincs elég ideje elrepülni, vagy csak felszállni, bevetette színváltoztatását. Felvette a kavicsok színét, így ellenfelét megtéveszthette néhány pillanatra. Ezalatt a néhány pillanat alatt sikerült odébbugrania, így szerencsére nem érte el Roquen felettébb veszélyes támadása.
mivel túl vontatottnak tartotta a párbajt, ezért most nem várt, hanem néhány centire elvágtatott a csődör mögött, és szárnyával meglegyintette annek sörényét. mire megfordulhatott Roquen, ismételten visszaváltoztatta eredeti színét.* |
Roquen nem volt jó párbajozó. Támadás - ellentámadás - támadás - ellentámadás......ez nem az ő világa volt. Az ő küzdelmeiben az ellenség nem várt, nem adott alkalmat, ő pedig vagy elég gyorsan vágott elébe, vagy ráfizetett.
Most is, pár pillanatig, zavartan álldogált, aztán végül magábaszívta és felhasználta a mágiáját.
Hihetetlen sebességgel előrerontott és a szárnyán pengévé szilárdított tollvégekkel az ellenség felé suhintott.
Ez máskor egy öngyilkos dolog volt, mivel ha el is találja és halálosan sebzi is meg az ellenfelét, az még rávághat egy utolsót. De most remélte, hogy bejön, mivel ez egy nemhivatalos mozdulat volt és ellenfelét meglephette.
'Ha nem is találom el, legalább nekimegyek.' gondolta... |
*Despota nem vette észre ellenfele kinyújtott lábát, de az utolsó pillanatban a vészcsengők belül megszólaltak, amire gyorsan felkapta lábait, egy pillanat alatt kitáta szárnyát, ami lábai helyett megtartották.
Ez kívülről úgy látszódott, mintha egy apró ugrás vége meg lenne hosszabbítva.
Despota amint földet ért, szembefordult Roquennel, és hagyta, hogy most ő kezdeményezzen.* |
Roquen könnyedén oldaltlépett és nemes egyszerűséggel kinyújtotta egyik lábát.
Ha a gáncs bejön, akkor nem veszi komolyabban a küzdelmet. Ha nem, akkor elkezd keményíteni. |
| *Despota rámosolygott Roquenre, majd beugrott vágtába, és megkísérelte az ellenfél megrugását. Azt gndolta, ez biztos nem lesz eredményes, ennél ügyesebb kell hogy legyen ellenfele.* |
 - Tudod, én éppúgy vándorlok, mint a többiek. De az otthonom a Mágusok Tornyának egyik romja. |
| -Bocsánat Miraut!És persze nyugottan mehetünk a másik partra!Egyébként te hova valósi vagy? |
- Miraut....ha kérhetem. És felőlem mehetnénk a homokosabb partra, mert itt félek, hogy eltöröm a lábam! - mosolygott. |
| -Szia Mariut Én Berkenye vagyok!Nem tudom hova megyek csak minél messzebbre tőlük!-mondta és és fejével a kis csapatra mutatott! |
Roquen kicsit értetlenül nézte, aztán rájött, hogy ellenfele a szabályos támadóállásba állt.
Ő sok-sok időt töltött harccal és idővel ezek a szabályos dolgok lecsiszolódtak róla.
Most is csak meglazította szárnyait. |
*Despota szembe állt Roquennel.*
- Ahogy akarod. - *válaszolta Roquennek.
Azzal beállt támadó állásba.* |
| - Látom rajtad, amióta itt vagyok, hogy akarsz tőlem valamit. Sokkal egyszerűbb lenne, ha kimondanád!!!- mondta harciasan. |
| *Despota így egyedül maradt Roquennel. Felettébb tetszett neki ez a helyzet. Végre próbára tehette a csődör. Most csak azon gondolkodott, hogyan is kezdje.* |
*Despota ránézett Üstökösre.*
*Üstökös kissé megsértődött Despotára. Kénytelen-kelletlen feltápászkodott, és Draugherit után sétált.* |
Roquen kissé összeszedte magát. Aztán csak megszólalt:
- Háát...tudjátok Draugherit nem szokott hazudni.
Látva a másik kettő értetlenségét folytatta:
- Úgy értem....Ő ragadozó....A füvek közül csak egyet eszik, azt sem az élvezet miatt, hanem mert növeli a teljesítőképességét. A többitől beteg lesz. Nem értem....Miért mondta akkor hogy legelni megy?
- Ő sosem szokott kényszeríteni - mondta még Üstökösnek. - És sosem szokott útitársat felfogadni. Mindig egyedül szokott lenni.
Igen-igen csodákozó maradt még a képe. |
*Despota furcsállta Draugherit íly gyors távozását.
Ám amikor Roquenre nézett, kissé elámult.*
- Valami gond van ? - *kérdezte Despota.*
*Üstökös Draugherit után nézett, majd visszafordult az elképedt csődörre.
- Örülök, hogy megismerhettelek. És Draugherit nem mondta jól. Nem miatta haltam meg madnem, hanem önmagam miatt. Egyáltalán nem kényszerített, hogy vele mennyek, önszántamból mentem. - *indokolta véleményét.* |
 Ezüstös ködcsíkként elhúzott Üstökös mellett.
- Szívesen - susogta.
Majd Draugherit körül is fordult egyet:
- Ez nagyon nehéz volt. Most egy darabig ne kavarodj bajba, mert nem hiszem, hogy képes leszek segíteni.....Sem Neked, sem a barátaidnak...Nem kckáztathatom az életem, mert az egész biztos sokezer lény lelkébe kerülne.....Mindenki úgy járna, mint Ti....
 Draugherit sokáig hallgatott, majd lustán kinyújtotta egyik szárnyát.
- Üstökös, ő Roquen. Azt javaslom ne kezdj ki vele!
- Roquen, ő itt Üstökös. Azt kell róla tudnod, hogy durván és maximum 4 napja ismerem, ez alatt ő kétszer mentette meg az életem és egyszer majdnem belehalt az ostobaságomba.
Ezzel hirtelen felállt és elindult az erdő felé.
- Legelnem kell! - szólt hátra.
Roquen elképedve nézett utána, de olyannyira, hogy az már a másik két csődör figyelmét sem kerülhette el.... |
*Üstökös bólintott Draugherit válaszára.
Steel utolsó foszlányaira nézett:* - Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. - *mondta alig hallhatóan.
Felnézett a még ismeretlen csődörre, majd Draugherit szemébe nézett, és kérdőn bökött az ismeretlen felé.* |
| Eközben Steel szinte teljesen elvesztette kontúrjait és kezdett halványodni. |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
A védekezés megzavarta, de örült, hogy méltó elenfélre akadt.
*Despota nem számított ilyen gyors támadásra, így hát ő is a mágiájához fordult segítségért. Mikor látta, hogy nincs elég ideje elrepülni, vagy csak felszállni, bevetette színváltoztatását. Felvette a kavicsok színét, így ellenfelét megtéveszthette néhány pillanatra. Ezalatt a néhány pillanat alatt sikerült odébbugrania, így szerencsére nem érte el Roquen felettébb veszélyes támadása.
- Tudod, én éppúgy vándorlok, mint a többiek. De az otthonom a Mágusok Tornyának egyik romja. 
Ezüstös ködcsíkként elhúzott Üstökös mellett.
Draugherit sokáig hallgatott, majd lustán kinyújtotta egyik szárnyát.