|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 - Mért is kár ? Attól még nem iszonyodom a víztől. Csak ha lehet, nem szeretném, hogy vizes legyen a fülem. |
 -Ja, értem! -*bólintott Estel, majd csak annyit mondott.* -Kár.
|
*Evián Estelhez fordult.*
- De, szeretem. - *felelte.*
- Csak azt nem szeretem, ha a fülembe fröccsen. - *egészítette ki előző mondatát Evián.* |
*Estel újra a felszínre úszott levegőért, és észrevette, hogy Evián különös kényességgel ügyel a fülére.*
-Nem szereted a vizet? |
*Evián ide-oda úszkált.
Ő nem szeretett a víz alá merülni. Nem tudta elviselni, hogy a víz a fülébe folyik. Kimondottan utálta ezt az érzést.
Miközben úszott, mindig figyelt az érkező hullámokra, hogy azoknak se sikerüljön vizet szórni a fülébe.* |
*Estel sietve követte Eviánt, és beljebb lépkedett a tengerben, egészen addig, míg patái többé nem érintették a talajt. Akkor aztán ügetést mímelő mozgással úszni kezdett, egyre beljebb és beljebb. Nagyon élvezte a vizet.
Gondolt egyet, mély lélegzetet vett, és hirtelen a vízfelszín alá merült. A víz kristálytiszta volt, Estel tökéletesen látott alatta. Körös-körül mindenfelé színpompás, a szivárvány minden színében játszó halakat látott úszkálni, és a buborékokkal kergetőzni. A nap sugarai pedig áttörték a felszínt és gyönyörű, aranyszínű sávokban húzódtak a víz alatt, mikor pedig egy-egy pajkos halacska átúszott egy ilyen fénynyalábon, a nap sugara még színesebbé, még csillogóbbá változtatta pikkelyeit. Lenyűgöző látvány volt. Estel órákig elnézte volna, ha nem kell feljönnie levegőért. A kanca felúszott a felszínre, mélyet lélegzett, és újra a habok alá merült.* |
- Igen, persze - *felelte, de arcán mosoly futott végig.*
- Gyere, ússzunk még !
*Azzal beljebb úszott.* |
*Estel nevetve biccentett.*
-Igen, ez volt a cél. -*és rámosolygott a csődörre.*
*Majd egy puszit nyomott Evián arcára.*
-Ezt csak köszönetképpen, amiért felsegítettél. -*magyarázta Estel, de kicsit elpirult közben.* |
*Evián néhány jólirányzott vágtaugrással (ami inkább nézett ki ugrásnak) Estel mellett termett és felsegítette a víz alól.*
- Na, most aztán tetőtől-talpig vizes lettél ! No meg persze patyolat tiszta is egyben. |
| *Estel felállt, és megrázta egész testét, hogy megszabaduljon a homoktól. Arany sörénye meg-meglibbent hófehér nyakán, ahogy megrázta magát. Végül ő is a tenger felé vette az irányt. Egyrészt mert ott volt Evián is, másrészt pedig egyszerűbb megoldásnak tartotta, ha inkább lemossa magáról a makacs homokot, minthogy itt a parton rázza magát, mivel már teljesen elszédült. Bevágtatott a vízbe, egyenesen Evián felé, de szédültében esetlenül megbotlott, és nagy loccsanással a víz alá merült...* |
*Evián is kiügetett az erdőből.
Ő azonban nem állt meg a parton, hanem egyenesen belevágtatott a tengerbe.
Onnan figyelte Estelt.
Vígan úszkált ide-oda.* |
| *Estel kiügetett a fák közül, megállt a tengerparton és kíváncsian körülnézett. Patái belesüppedtek a puha, homokos talajba, de a kancát egyáltalán nem zavarta. Sőt! Eldőlt a parton, és vidáman meghempergett a homokban. Majd a hempergés befejeztével még úgy pár pillanatig, a homokban feküdve.* |
 Rauco tudta, hogy a kanca elmegy és elégedetten mosolyogva tovább gyakorlatozott a vízben. |
| Merci csak feküdt a parton és nem mozdult!
-Na mindegy!Ha egyszer ilyen, akkor ilyen!Nem kell vele foglalkozni!-gondolta aztán felállt és szó nélkül elindult! |
Rauconak feltűnt a kanca viselkedése és kisétált a partra kicsit levegőzni.
'A lélegzése egyenletes. És látszik, hogy ébren van.'
Visszament a vízbe. |
Merci hirtelen eldőlt!Nem mozdult!
~Hátha ez majd érdekli azt a maflát!~
Nem mozdult, de nem is nagyon tett úgy mintha meghalt volna!Szeme nyitva volt, mert háttal dőlt el neki! |
| Kiköhögte magát és visszament küszködni a vízbe. |
| Merci úgy döntött, hogy csöndben marad, de nem távozik!Lefeküdt némán és figyelte a lovat! |
Újra hörrent.
- Nem látok itt semmiféle okot, hogy kedves legyek. - mondta maróan, bár még mindig köhögött. |
-Egy puszitól nem halsz meg!-
Merci mindenképp meg akarta szelidíteni őt!
-Figyelj!Nem hagylak itt amíg nem leszel kedvesebb!Nem akarom, hogy szeress hízelegj, de légy kedvesebb! |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
- Mért is kár ? Attól még nem iszonyodom a víztől. Csak ha lehet, nem szeretném, hogy vizes legyen a fülem.
-Ja, értem! -*bólintott Estel, majd csak annyit mondott.* -Kár.
Rauco tudta, hogy a kanca elmegy és elégedetten mosolyogva tovább gyakorlatozott a vízben.