|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 11:33 - |
 Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Nos, igen. Draugheritnek viszont tetszett, hogy nyugodtan gondolkodhat, egyedül lehet. Valahol tényleg rémisztő, de ő történetesen már minden rémmel szembekrült, mikor először kellett menekülnie a külseje, származása miatt, még kicsi csikó korában egy ehhez igen-igen hasonló pusztaságba. Azóta egyenesen megszerette az ilyen helyeket! Itt igazán érezte, hogy erős, érezte, hoogy a maga ura. Hogy külső ide vagy oda, van, amiben ő a különb.
Megaztán a kis ménesüknek ő volt az egyik Alapítója, szóval már csak a pusztákkal való múlt- és varázsbeli kötelékei miatt is különösen viszonyult a kopár földdarabokhoz.
Most szüksége volt erre a plusz erőre és nyugalomra. Ugyanis belevágott valamibe és egy pillanatra megtántorította valami. A baj ezzel csak az volt, hogy a "küszöb" átlépése után mostmár nem fordulhat vissza. Ugyanis megházasodott. És az első boldogság után megriadt. Mindig egyedül volt, mi lesz most? Vajon nem teszi ez gyengébbé? És vajon a párja nem fogja megutálni? Hisz olyan fura természetű! Vajon mi lesz?
Draugherit harcos volt és most ezek a szívügyek megzavarták. De már negyedik hete hiába rágódott itt ezen, így végül úgy döntött, hogy nincs értelme maradnia. Talán egy kis utazgatás kitisztítja a fejét. Soha nem szerette a zavarokat, kételyeket magában.
Még egyszer végignézett a végtelen tájon, aztán kitárta vitorlányi szárnyát és némi vágta után nekirugaszkdott.... |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Új ízek, új meglepetés!A nyrás finomabb volt, mint gondolta.Még többet szeretett volna!...De elfogyott...Nem panaszkodott, csak ült nyugodtan-de belül még sóvárgott a finomság után! |
 Jó időbe került, mire mindenkinek jutott frissensült.
Ködláng is nyámmogni kezdett, és közben elgondolkozott, hogy Csíkosnak miért olyan fontos, hogy legyen ma sült alma. |
| Ő minenféle zöldségből választott, amit felkínáltak.Kivánxsian várta az eredményt... |
Hamarosan feltápászkodott, és összedobott magának valamit kukoricával és répával, majd a tűz fölé lódította.
Láthatóan nem koncentrált úgy, mint például Terra, aki mintába rendezte ételét, és virágokat növesztett rá vidáman kuncorászva. Még most is azokat rendezgette, ahelyett, hogy sütött volna. |
| Felvilágosultan bólintott.Ködláng mellett maradt, és ő is próbálta nyársra tűzni az ételt.Igatottan várt. |
- A zöldséget egyszerűbb szállítani ilyen nagy távolságra, mint mondjuk a szénát, és mellesleg sokan tudnak füvet növeszteni, ha azt kívánnánk. De sokunknak kell a komolyabb táplálék, ez szól még a zöldség mellett - mondta magyarázólag.
- Nagyon jóízű... - mondta még, miközben Glaedr felemelkedett, és odament a bográcshoz. Pár pillanat múlva a legalább órás főzés eredménye sehol sem volt, és a legtöbb eriszi lelkesen pakolta a nyársra a számára megfelelő zöldségeket.
Ködláng azonban nem mozdult. Nyugodtan, tolakodás nélkül akarta összerakni a maga adagját, tudta, hogy lesz elég.... |
Erre a magyarázatra elszégyelte magát.Noha kibírhatatlan volt számára a szag, való igaz, hogy a sárkány jogosan kapja az első adagot, bár nem is tudta, hogy utána ők jönnek....
-Még soha nem ettem zöldség-nyársat.-jegyezte meg. |
- Most nem lesz zöldség-nyárs? - kérdezte szomszédját.
 - Már hogyne lenne! De Glaedr nagyon sokat dolgozott ma, így neki jár először étel. A miénk utána jön. - mondta kicsit értetlenül, hisz Ködláng jól ismerte az ő rendjüket.
|
| Kicsit megborzongott az illatra.Nem csoda!Hisz növény evő volt.Bele se mert gondolni, miből készült a ragadozók zámára az étel. |
Egy ideig csak a lángokba meredt, aztán hirtelen egy illat csapódott az orrába.
Arrafelé figyelt, ahonnan érkezett, és csodálkozva látta, hogy Terra, Csíkos, Wryne és Glaedr egy másik tűznél nagyban főznek!
Elmosolyodott.
'Nekünk még az egyszerű túrázás sem megy normálisan! De hát...gondolom, hogy vannak más lények is, akik mindig igénylik a komfortot....' |
| Elmosolyodva nézte a lopva odatekintő eriszieket."A nagy rendíthetlen, bölcs lények!Akinek ezeket a jelzőket mondanánk rájuk ebben a pillanatban, nem hinne a fülének"... |
| Ködláng sem szólt... |
| Csendben ült, és a távolba meredt.Most ő gondolkodott. |
Jó darabig úgy tűnt tőlük vár mindenki valamit, de aztán lassan újra megindult a társalgás.
Ködláng ellazult. |
| Biccenetett, és a csődör mellé ült.... |
Nem tudta elfojtani boldog mosolyát, így az kiült a szája sarkába, de mikor felcsapta a sátor ajtaját, már újra szigorú és kifürkészhetetlen volt.
Kilépett, és elindult a sátorok erdején át, az előtte táncoló fényt követve.
Nemsokára egész nagy térre ért ki, ahol egy hatalmas máglya körül pihent a többi lény, vidáman beszélgetve. Üdvrivalgással fogadták a feltűnő két lényt, és Ködláng visszabiccentett. Hamarosan letelepedett egy megfelelő helyre.
- Ízisz? - kérdezte, a mellette lévő hely felé bökve. |
| -Ugyan!Eleget pihentem...és jobban, ha veled vagyok!... |
Horkantott, megrázta sörényét.
- Szeretném, ha nem jelentenék gondot! Főleg nem Neked! Maradj! Pihenj! Nemsokára én is jövök vissza. |
Elmosolyodott.
-Végülis az a dolgom, hogy rád ügyelek. |
Gyorsan megtorpant.
- Felébresztettelek? - kérdezte halkan. |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Új ízek, új meglepetés!A nyrás finomabb volt, mint gondolta.Még többet szeretett volna!...De elfogyott...Nem panaszkodott, csak ült nyugodtan-de belül még sóvárgott a finomság után!
Jó időbe került, mire mindenkinek jutott frissensült.
- Már hogyne lenne! De Glaedr nagyon sokat dolgozott ma, így neki jár először étel. A miénk utána jön. - mondta kicsit értetlenül, hisz Ködláng jól ismerte az ő rendjüket.