|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.25. 20:18 - |
 Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Nos, tulajdonképeen véletlenszerűen kerültem oda...-szabadkozott-Kecsest kerstem, de pont akkor tört ki a harc, és úgy sejtettem, ha kicsit besegítek, az többet ér, mint ha elfutnék, de tulajdonképpen nem vagyok se vakmerő se bátor-motyogta szelíd mosollyal-de kérlek, ne menj el! Igaz, hogy fáradt vagyok, de tudod, a társaságot jobban szeretem-mondta, de aztán hozzátette-de nem kötelező maradni, ha úgy kívánod, nyugodtan mehetsz. |
 Még jobban meglepődve nézte a lényt!
- Ott voltál?! Hiszen az nagyon veszélyes és borzalmas harc volt! - kiáltotta.
Aztán megrázta a fejét.
- Elnézést! Be sem mutatkoztam! Lassalia vagyok, a társaimmal harcoltál.....vagy....nekik segítettél...Nagyon bátor, vagy erős lehetsz!
Aztán kissé fürkészőbb lett a szürke kanca tekintete.
- De leginkább kimerült vagy, ugye? Kérlek, miattam ne hagyd abba! El is megyek! Pihenned kell..... |
Felriadt mélázásából, amikor az unikornis hozzászólt.
-Jaj, bocsánat...-szabadkozott, és feltápászkodott.-Egyébként üdv, én Sunny vagyok. A barlangrendszerből jöttem... épp most lett vége egy nagy csatának... azért vagyok ilyen fáradt-mondta Sunny.-És te?-nézett fel az idegenre. |
Lassalia a bokrok között sétált a mezőn.
Elragadták magukkal a gondolatai, alig látott, úgy elmerengett.
Talán ennek volt köszönhető, hogy ahogy átküzdötte magát egy sűrűbb bokroson, csaknem rálépet egy fiatal unikornisra, aki a bokor tövében feküdt.
Lehajolt hozzá, és csodálkozva így szólt a kimerültnek tűnő teremtményhez:
- Hát Te? Hogy kerültél ide? |
| Sunny elgyötörve és fárdtan rogyott le az egyik bokor tövébe. Rosszkor volt rossz helyen, pont belecsöppent a barlangrendszeri harcba, és sajnos őt is alaposan megtépázták. Igaz, hogy sikerült meggyógyítania magát, de nagyon fáradt volt. Társaságra vágyott. Hol lehetnek most a többiek?-tűnődött. |
- Hosszú lenne felsorolni a sok helyet, amit bejártam..... - mondta magyarázatul a különös, rövid válaszra.
- Egy olyan vidékről származom, ahol mostmár a Sötétség az úr......Egy távoli vidék volt.....Fényes és gyönyörű, varázsal teli.....Egy tenger közepén egy sziget, egy hatalmas heggyel......Ma már az egy másik világ része.....Nem lehet elérni, csak rettentő erőfeszítés árán, de nem hinném, hogy bárki is akarná.....Nincs ma már ott semmi, csak halál.....Voltak más szigetek is......Mindenki meghalt......Én csak remélem, hogy van rajtam kívül más, aki megmenekülhetett a Valák kegyelméből.... |
 -Kímerítő válasz. -*viccelődött Kerenor.*
-Honnan érkeztél? Mármint... hol éltél, mielőtt elkezdtél volna vándorolni? |
| - Igen. |
| -Úgyszintén. -*hajtott fejet Kerenor.* -Na és... mint ilyen nagy utazó, sok vidéken megfordultál már? -*kíváncsiskodott.* |
- Én Elwing vagyok. - finoman intett egyet a szárnyával.
- Magányos utazó vagyok, így nem sokat tudok a tájakról itt. Erről sem, és én általában egyedül vagyok. Nem tudtam, hogy találkozhatom itt bárki mással. Mindenesetre örülök. |
-Ugyan! Miért lenne kihalt? Csak ilyenkor ritkán találok itt mást...
-Különben engedd meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Kerenor. -*biccentett udvariasan a csődör.* |
- Miért? Ez egy kihalt vidék?
- Természetesen ehetünk együtt..... |
-Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor bárkit is itt találok. -*mondta kissé döbbenten.*
-De részemről az öröm, hogy mégsem kell egyedül reggeliznem. -*mosolygott.* |
| - Üdv! - köszönt kedves hangon a jókedve miatt. És az érkezőt amúgy sem látta veszélyesnek. |
*Kiügetett a mezőre, és pillantása azonnal megakadt a gyönyörű pegazus kancán.*
-Üdv! -*köszönt udvariasan.* |
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
-Nos, tulajdonképeen véletlenszerűen kerültem oda...-szabadkozott-Kecsest kerstem, de pont akkor tört ki a harc, és úgy sejtettem, ha kicsit besegítek, az többet ér, mint ha elfutnék, de tulajdonképpen nem vagyok se vakmerő se bátor-motyogta szelíd mosollyal-de kérlek, ne menj el! Igaz, hogy fáradt vagyok, de tudod, a társaságot jobban szeretem-mondta, de aztán hozzátette-de nem kötelező maradni, ha úgy kívánod, nyugodtan mehetsz.
Még jobban meglepődve nézte a lényt!
-Kímerítő válasz. -*viccelődött Kerenor.*