Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Persze, hogy vigyázok rád! De ne aggódj, mindkettőnkre vigyáz apukád.
*Maszatra nézett és bevárta.*
- Futás, Argento, menj, játsz Altinájjal!
*Altináj kiszaladt a vízből és körbeugrándozta Argentot.*
- Gyere, Argento, gyere a vízbe!
*Visszafutott a vízhez* |
Argento anyját bátran követte!Mellette, de néha lemaradva, vidáman ugrándozott!
-Mami!Ugyje jám vigyázol?
Kérdezte Szkártót, mostmár lenyugodva!
Maszat mosolygott és utánuk indult!Gondolta, hogy nem lesz baj, de ha mégis akkor ő a közelben legyen! |
*Szkártó mosolyogva nézett Argentora.*
- Ne félj attól, Argento, az csak a víz. Gyere, odamegyek veled.
*Lassan megindult a víz felé.*
- Na, gyere, ne félj! Vigyázok rád!
*Eközben Altináj boldogan ugrándozott a vízben.* |
Maszat mégegy csókot nyomott párja arcára!
Argento mikor látta, hogy Altináj elrohan, ő is utána botladozott hosszú lábain!Aztán észrevett, hogy Altináj a víz felé rohan.Ekkor lelassított, és csak óvatosan sétált a vízhez.fogalma sem volt mi az a, de meg merte közelíteni.Egyik patájával óvatosan belelépett, érezte, hogy milyen hideg és rohant vissza Szkártóhoz!Bebújt Szkártó lábai közé!
-Jaynya...Mayjma...mami!-kiálltotta!
-Jaz mji? |
*Szkártó párja mellé lépkedett.
Látszólag Argento nem vette észre, hogy már nem állt mellette.*
*Altináj felpattant és körbeszaladgálta Argentot.*
- Jó! Gyere!
*Elszaladt az erdő irányába, utána meggondolta magát és elszaladt a víz felé.* |
Argento anyja szavára felbátorodot!
-Isza!-mondta Altinájnak!
Argentó is leült szemben Altinájjal és mosolygott!
-Fjátcjunk!
Maszat elnevette magát ezeken a szavakon!de aztán csak mosolyogva figyelt! |
- Ugyan, Argento, ne félj! Ő csak Altináj.
*Egyik szárnyával gyengéden kitolta maga alól Argentot, egyenesen Altináj elé.*
*Altináj leült Argnetoval szemben, kicsit félrebillentette fejét és kedvesen nézett a kiscsikóra.* |
Argento kicsit megijedt ettől a fura szerzettől, ezért anyja alá bújt!
Maszat is megcsókolta Szkártót, aztán figyelte a picik ismerkedését? |
*Szkártó szárnyával átölelte Argentot.*
- Semmi baj!
*Gyengéden megcsókolta Maszatot.*
*Altináj kisietett a vízből és megállt Argentoval szemben. Méregette, körbesétálta és érdeklődve figyelte a csikót.* |
Argento nem tágított anyja mellől, csak szótlanúl botladozott mellette!
Maszat már vette volna fel Altinájt amikor szkártóra pillantott és csikóra!
-Szkártó!Apa lettem!-odarohant-Bocsáss meg...én nem tudtam, hova tűntél....bocsáss meg!
Odahajolt a csikóhoz!
-Szia!Én vagyok az apukád!Mondd apu!
Argento próbált kinyögni valamit, de anyja mellől nem tágított!
-Japsa, pajsa, apsja...! |
*Szkártó kisétált az erdőből, oldalán kis, bizonytalan lábakon járó csikójával.*
-Rrepüljünk!!!
*Lelkendezve csapkodott szárnyaival.* |
-Hát akkor ennyi!Mit szeretnél csinálni Altináj?Tovább játszai, úszni, repülni?Persze repülni neked is meg kell anulni!!!
Kérdően nézett Altinájra, hogy most mi legyen! |
*Altináj eddig csak vágyakozva nézte Maszat és Napsugár játékát.
Apja hívó szavára rögtön ugrott. Nem tudta, mit is kellene csinálnia, de első lépésnek belegázolt a vízbe.* |
Napsugár agyán átvillant valami.Szomorúan mondta:-Bocsássatok meg!A gazdám hív!Remélem még találkozunk!-azzal kiügetett a vízből, s mivel vizes volt, a szelek erejével felemeltette magát, és "elrepült" |
Napsugár bólintott, majd hivogatóan nézett az ifjú sárkányra |
Hátrébb vágódott aztán felállt és közelebb sétált.
-Nekem ez megfelelő játék és nekem nem baj ha hátrébb vágódom, de vigyázz, hogy vannak itt fiatalok is!
Figyelmeztette a pegazust.
-Na?Játszhatunk tovább?Altináj beszállsz??? |
Napsugár gyorsan elúszott a buborékok fogságából, majd megint azzal a fura csapkodásokkal jött, amik "víz alatti szeleket" akartak létre hozni, azonban csak egy erős hullámmá alakultak, amik ellökték messzebre az unikornist a pegazustól.... |
Maszat gyorsan vissza söpörte egy szélviharral a tóba a vizet, nehogy kiszáradjon.Ezután egy nagy csobbanással beugrott a vízbe, de előtte lerakta Altinájt.Onnan szédítő buborékok szálltak a pegazus köré! |
"Szóval nagyban játszunk!"gondolta.Kirepült a vízből, a szárnyaival érdekesen csapkodva szelet létrehozva, ami felkorbácsolva a vizet amennyire csak tudta, és rázúdította Maszatra. |
-De én nem hagyom magam!
Azzal lefeküdt és szarvát a víz felé állította és amilyen lassan felállt a tó összes vizét leemelte a pegazusról.Aztán az egész tavat rázúdította! |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|