|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Hát igen. Van kivel még harcolni.
*Hirtelen sötétség lepte be Őket.
Despota hiába nézett bárhova, mindenhol sötét volt.* |
 Vállatvont.
- Lehet. De most ez úgysem esedékes. Ahogy én látom a dolgokat, most nem a lelkemet fogom vizslatni, hanem harcolni fogok...Mint eddig....Lesz elég elfoglaltságom.... |
- Mindenkinek vannak vágyai. Mindenkinek van. Úgy, ahogy Neked is. Csak legfeljebb nem akarod senkinek sem elárulni, vagy magad sem akarod bevallani, hogy az a vágyad.
*Despota eddig fekve beszélt Brühildéhez. Most állt csak fel.* |
- Egy harcosnak távol maradni a csatatértől minden, csak nem jó...Szerintem előbb-utóbb vagy a Sötétség jön ki, és akkor az Ég irgalmazzon minden élőnek, vagy be kell menni...Én pedig....
Megrázta a fejét.
- Nekem tán nincsenek is vágyaim! - mondta. - Nincs mit mondani róla... A harc az életem lett. Nem tesz boldoggá. Csak egyszerűen nincs más... |
- Nem, eddig senki sem mondta. De valahol legbelül éreztem. - *felelte.*
- Akkor legalább elkerülöd a Birodalom legrosszabb területét. - *mondta.*
- Nem tudom a vágyaidat, mert sosem beszéltél róluk. |
Kicsit elmerengett.
- Nem is tudom. Harcolok, mert van rá alkalom és ok.
- A vágyaim....khm...azt hiszem azokról nem sokat tudsz. - mosolyodott el rejtélyesen.
- Az érzésekről ne beszéljünk....Nem sok okom van rá, hogy jól érezzem magam...Teljesítem az Eris által rámbízott feladatokat, küzdök a Sötét lények ellen. A Sötétség Birodalmába nem mehetek. A Nagyúr megátkozott a fogságba estemkor. Amint odamegyek a démonok megtalálnak és megölnek...Kemény tapasztalatból beszélek....
A szemei elrévedt pillantással Despota arcára fordultak.
- Te nem tudod? A Sötétség visszatért....
|
*Despota elmosolyodott.*
- Sokat harcolsz ? Beteljesülnek a vágyaid ? Jól érzed magad a mindennapokban ? |
- Nincsmit.
Kicsit hamiskásan elmosolyodott.
- Ugyanaz??? Ez nem épp a legfrappánsabb szó...Legalábbis, ha emlékeim nem csalnak.... |
- Az Én szememben mindig ugyanolyan maradsz. - *felelte Despota.
Aztán még hozzátette:*
- Köszönöm. |
- Igen. - mondta tömören.
Felkelt, suhintott egyet a sérült szárnyával, és a seb eltűnt!!!
- Csodálkozom, hogy megismersz! Bár két év nem olyan nagy idő, de azóta a tüzes incidens óta megváltoztam. - mondta kis mosollyal.
Valóban. Korábban a teste rózsaszín, fehér, a legsötétebb helyeken barnás fényű volt. Most a sörénye és a farka szinte tiszta fehér volt, a teste pedig teljesen pirkadat-szín lett. A barna egyedül a szárnyai legvégén maradt meg emléknek....
- Szerencséd, hogy erre jártam....Cedaron ritkán áll meg a két lehetséges befejezés előt.... |
*Despota szemeit Brünhilde és a másik között járatta.
Aztán végignézte, ahogy vezsekednek, végül támadója felszáll és eltűnik az égen.*
- Jól vagy ? - *kérdezte még mindig fekve.* |
 Újra nekiugrott a pegazusnak, de az kivédte őt kőkemény szárnyaival!!!
Újra nekiugrott, de ezúttal ellég erővel, hogy fellökje!!!
A pegazus előtte feküdt, ő pedig felemelte vágásra és ütésre teremtett farkát, hogy levágjon rá!
Figyelte a küzdelmet, míóta csak elszállt Cedaron felett, de most rá kellett döbbennie, hogy közbe kell lépnie!!!!
Csukott szárnyakkal zuhant le Cedaron elé, aki megdöbbenve hőkölt hátra, de a farkát már nem lehetett visszavonni időben!
Félelmetes erővel nekivágódott Brünhildének, csúnyán megvágta a szárnyát, amit maga elé kapott, de a lendület és az erő akkora volt, hogy a kanca három méter repült hátra és súlyos puffanással landolt a földön.
- Brünhilde! - hörrentette.
- Mégis mit művelsz?!
- Ő nem ellenség! Nem kell vele küzdened!
Dühödten hörrentett, bemutatott egy furcsa meghajlást, és a következő megmozdulásaként pillanatok alatt eltűnt az égen.... |
*Despota a rugás következtében megtántorodva lépkedett játra, egyészen addig, amíg vissza nem nyerte egyensúlyát.
Eközben rá kellett jönnie, hogy az ellensége nem tréfál.
Szárnyait készenlétben tartott, hogy esetleg azokkal tudjon védekezni.* |
Ment tovább az ellenség után!
Meg volt róla győződve, hogy most vagy soha, ezt a lényt ki kell végezni!
Így előreugrott és összevágta az állkapcsát, csupán centikkel hibázva el a másik szárnyának csontját, aztán végül egy óriásit ugrott előre és hatalmasat rúgott éles patáival a pegazusba!
- Pusztulj! - bömbölte és már vetődött is újra a csődörre! |
- Hogy Én kém ?!?!?!
*Despotának ez esett a legrosszabbul az egészben.
Ideje már nem volt az elszállásra, így csak odébbugrott, hogy a támadójának éles karmai ne fúrodjanak a testébe.
Nem támadott vissza, remélte, hogy abba fogja hagyni ellenfele.* |
- Igazán?!
Legrosszabb gyanúját látta beigazolódni...
- Hát ne is reménykedj, nyomorult kém! - ordította, és a pegazusra vetette magát! |
- Csak erre jártam - *felelte bosszúsan.
~Mit akar ez tőlem ? Jobb lenne, ha lelépnék...*
- Ha nincs ellenére, akkor Én most inkább elmennék. És akkor mindkettőnknek jó lenne. |
- Mit keresel itt?! - hörögte.
És követte a másik lényt. A többiek közül páran már tudták, amit ő: a Sötétség újra él. Ez a pegazus pedig egyre gyanúsabb lett a számára.....! |
*Despotának jelenleg semmi kedve sem volt ehhez az egészhez. Ma kivételesen nem volt túl jó napja. Ezért nem akart semmi olyat csinálni, amit késöbb megbánhatott. Ilyennek számított a párbaj is.
Néhány lépést hátrált. El akarta kerülni mindenféleképpen, hogy párbajozzanak.
Igaz, azt nem fogja megtenni, hogy ha megtámadják, akkor elmenekül. De Ő most nem fog párbajt kezdeményezni, azt is tudta.
Ezért még 3 lépést hátrált, így pont a domb legmagasabb pontján állt.*
- Egyáltalán nincs jó kedvem, szóval nehéz lesz elvenned. - *felelte.* |
| - Nagyon vicces vagy! Mi lenne, ha kicsit elvenném a jókedved??? |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
- Hát igen. Van kivel még harcolni.
Vállatvont.
Újra nekiugrott a pegazusnak, de az kivédte őt kőkemény szárnyaival!!!