Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Hfffff. Ez egyszerre teljesíthető és teljesíthetetlen! A Sötét Nagyúr visszatért, és magához gyűjti a Sötétségbe a csatlósait! De idekinn és kószál éppen elég......
Megrázta a sörényét.
- Menjünk innét. Már unom ezt a helyet!
Egy unikornist keresett tekintetével.
- Ízisz! |
-Először is veled lenni, messzire elkerülni a Sötétséget és kipróbálni az erőmet amivel öldöstem a mocskokat!
Pörgött fel régi fiatalságában! |
Boldogan mosolygott, aztán elkomorodott.
- Igen.....sajnos a vanwák ereje ilyen: a régi testet nem adhatják vissza..... - mondta halkan.
Aztán újra fürkészni kezdte a pegunit.
Mennyi emlék! Mindet elveszettnek hitte!
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte végül. |
Rooll, vagyis Andron jókedvűen pattant fe a földről miután összeszedte magát.
-Szia!Ugye mostmár emlékszel!-mosolygott fiatal testében!-én vagyok Andron!Juj de jó!Ez a kb 200 évvel ez előtti testem!-Boldogan mosolygott Ködlángra!
-De jó megint ilyen fiatalnak, egészségesnek és üdének lenni!Nem nagyon tetszett a sötétség!Vigyázz majd ha arra jársz!-gúnyolódott egy kicsit a múlttal-Igyekezzünk!Nincs sok időnk!Csak egy darabig lehetek régi testemben!Szeretnék minden percet kihasználni! |
Szemei elkerekedtek, és Rooll helyére meredt.
Aztán hirtelen felemelte a fejét, és felordított:
- Emlékszem! Vanwa Vala Ea!!
A varázslat elszabadult, és fénycsóvák kezdtek el cikázni körbe-körbe, egyre táguló körben Ködláng körül.
Aztán a fények közt egy hihetetlen sötét rés nyílt, amiből először egy üres, hol tekintet vált ki..amit követett egy test....és egy hihetetlen lény lépett Ködláng elé!
- Te nem Vanwa Vala vagy!
- Tényleg nem. De ugyanazt tudom, amit ő.
A sámánlény megfordult, és intett a rés felé.......az remegni, hajladozni kezdett, hol nőtt, hol kicsinyedett, mintha erőlködne, aztán kilökte magából Roollt!!!!
- Köszönöm! - suttogta a kancának.
Aztán Rooll fölé hajolt.
- Kérlek......ébredj......
A kanca egyszerűen belépett a patakba, és eltűnt. |
Először sóhajtott!
-Jól van...elmondom!-Erőt vett magán és kezdte-Csak miattad mondom, úgyhogy figyelj!Szóval!Huuuh!Én...én....én vagyok Andron!
Ekkor egy egy villámütésnyi fájdalom vágott bele az oldalába.Nagyon-nagyon fájt neki, de tűrte.
-Én harcoltam veled együtt és csapatoddal a történelem legnagyobb csatáján!De a Sötétség elfogott.
Mégegy erős fájdalom vágódott bele, de még mindig tűrte.
-Emlékszem amikor utánam jöttél és értem harcoltál...de már mindegy volt....a sötétség dolgoztatott és kínzott több 100 évig.
Újra egy fájdalom és mintha a fény utötte volna át a testét, Rooll kezdett eltűnni.
-Aztán egy éjszakán tömlöcbe vetettek és kínoztak még 100 évig aztán megöltek.
Tűrte, de egyre jobban tünedezett el...
-Lejutottam a szellemek világába-kezdett sietni, mert tudta, nincs sok ideje-ott adták a Rooll nevet-már kapkodott-valamilye módon megtudtam állapodni, hogy visszajöjjek, de csak akkor térhettem vissza...ha....ha nem emlékszik rám senki és ha nem mondok semmit senkine....
-Mostmár érted!Már emlékezned kell!Ugye emlékszel?....
Ekkor egy fénycsóvává vált Rooll és örökre eltűnt....
Még utoljára a semmiből felhangzott rooll hangja:
Ködláng!Ugye emlékszel?
|
Visszalépett Rooll elé, és a szemébe nézett. |
-jól van..elmondom, de csak ha tényleg érdekel...és csak miattad mondom el....
Ilyen csődör létére kicsordult a könnye... |
- Hm. - morrant egyet.
Vállatvont.
Elfordult Roolltól, és odalépett a vízhez, hogy igyon. |
-Nem...nem lehet!-rázta a fejét ijedten!Kicsit hátrállt és, mintha menekülni akarna! |
Kérdőn meredt Roollra.
- Mondd, miért nem mondod ki? - tette fel hirtelen a kérdést. |
Maga elé bámulva merengett!
-Ködláng!...emlékszel még amikor együtt harc.....
Hirtelen megrázta a fejét!
-Mindig elszólom magam...ez így nem lesz jó, de annyira örültem amikor megláttam...-Motyogta az orra alatt alig halhatóan! |
- Tisztelet? - horkant fel.
- A legutóbbi időkig csapdákkal vadásztak minket, ha tudtak elkaptak, és szerencsések voltunk, ha nem öltek meg!!! Amióta kiirtottuk őket, sokkal nagyobb a nyugalom, de korában.....nagyon vigyázni kellett velük a gyengébb lényeknek! Félek, egyszer visszatérnek, és akkor ugyanolyan ostobák lesznek, mint voltak...Ostobák és gyengék! A Sötétség az elsők közt hajtotta őket akarata alá! - fújtatta.
A fákra pillantott.
- Megérdemelték! |
-Hm. ...Nekem mindig tisztelettel adóztak az emberek, mert tudták, hogy csak egy mozdulattal megölhetném őket.....furcsa most így rájuk nézni....úgy látszik, már nemis tudják mi is az a tisztelet.... |
Érdeklődve figyelte az egész társaságot....De nem szólt. |
-Nekem teszik!-nézte a fákat-Jó ötlet volt!Bevallom tetszik, megérdemlik!-mosolygott gúnyosan a fákra. |
Shiny érezte, hogy már túl sokan vannak, így inkább kiszállt a beszélgetésből. Ha beszélnének vele, úgyis odajönnek. És továbbfigyelte Rainbowt, aki mopst véletlen kivarázsolt egy halat a víből. Nevetett, ettől neki si nevethetnékje támadt. | | |
Ő csak biccentett.
Nagyon szerette volna elkerülni a még nagyobb társaságot! Ízisz és Rooll közelében is zavarban volt...
Remélte, hogy nem kell beszélnie.... |
Shiny felnézett, és meglátta a kis társaságot. Nem akart illetlen lenni, de azért köszönt:
-üdv!-és kíváncsian nézte őket, közben néha rá-rápillantott Rainbowra. | | |
Vállatvont.
- Mint már mondtam, az átok megalkotója valahol szórakozott is a tettén.....
Közben az idegen unikornist és a csikót nézegette. |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|