Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Szomorúan fordul el Kyarától. Az erdő felé tekint, s az egyik énje azt súgja: Rohanjon afelé: De erősebb az önbecsülése. Könnyek hullanak a szeméből, majd nagynehezen megszólal.
- Tudom. Az én hibám volt. Ám nem tehettem ellene semmit. Danyel csak annyit beszélt az ügyről, hogy valami Shyander... meg.... démonok. El kellett mennem. Gazdámnak szüksége volt rám, ugyanígy Khorira. Ne tudd meg, mennyit vágtattam! Azt, hogy mennyit harcoltam! És hogy mennyit fejlődtem is. Tapasztaltabb lettem. Tudom mostmár, hogy felelőtlenség volt itt hagyni téged a kicsivel, aki már nem is kicsi, de meg kellett tennem. Hibáztass, ha akarsz, de nem tudok mit tenni ellene. Ha nem megyek a gazdámmal, ki tudja, mi történt volna. Élne-e, vagy sem, azt sem tudom. De egyvalamit tudok: Szeretlek.
Magyarázza Ew, de még nincs vége.
- A gyermekünk.... hogy van? - Kérdezte meg, s remélni tudja, hogy Kyara nem kap megint frászt.
- 1 nap... annyit késtem... annyit késtem csupán... A szülinapjáról.... itt akartam lenni.... Megmondani, hogy mennyire szeretem őt, és mennyire fontos nekem... De Shyander... az utunkba állt. Sajnálom. Szeretlek, és mindig is szerettelek. Hidd el, hogy minden pillanatban az életem kockáztatnám érted, és így volt ez most is. M....
Fél kimondani a szót, mert fél a választól is.
- M... Megbocsájtasz? |
- Nincs mit mesélnem. Nehéz egyedül nevelni egy csikót - felelte keményen, és ellépett Eweryntől.
Egy ideig az eget nézte, majd ridegen, szigorúan Ew pillantásába fúrta sajátját.
- Hol voltál? Mondd, merre jársz mindig, és miért várod el, hogy én türelemmel várjalak?! Honnan tudjam mi van veled?! Egyáltalán számítok, vagy csak játék vagyok?! A fiadról tudsz valamit!? Vagy csak várjalak mindig?! - fakadt ki keserűen.
- Hol a hűség és szerelem, amiről mindig beszélsz, de alig érzem?! |
Szinte odafagyott párjához. Ha lehet, el sem akart tőle mozdulni az életben. Szarvával vigyáz, nehogy megsértse a pegazust. Szereti őt.
- Hogy vagytok?
Kérdezi, majd tovább játssza a simulósdit.
-Mi történt veletek? Mesélj!
Minden részletre kíváncsi, pedig, aki mesélhetne, az csak ő. |
Kissé félszegen simult párjához, és zavarosan érezte, ahogy kavarog a lelke. |
Édesem! * Mondta, és fejével simogatta a párját. * Annyira... de annyira örülök neked... Te jó ég... szerintem sírni is fogok. De... nem baj. Szeretlek.
* Mondja, s nem is tudja elmondani, mit érez most. Egyszerűen nem tud beszélni most. * |
Megdobbant a szíve, ahogy egy pillantást érzett magán, és észrevette párját!
'Eweryn!' sikoltották gondolatai.
- Bocsánat, egy pillanat, rögtön jövök! - hebegte, majd odaügetett, amerre az álmot, jelenést látta. Nem hitt a szemének! |
*Eweryn üget az erdő szélénél. Mikor a kis tisztáshoz ér, párját pillantja meg. Könny csordul ki a bal szeméből, de ügyesen elfordul, hogy ne lehessen látni. Párjának fejével int, hogy húzódjanak arréb. * |
Némán figyeltek. |
Intett Yashának, hogy mondja el, ő addiga farkassal foglalkozik....
-Amikor kerestem a többieket, beugrotam egy bokorba, hátha ők rejtőznek ott.De-nem tudom, hogy került oda- egy néma, kisebb termetű orkra ugrotam rá, amely felbőszülve támadt meg....bítam volna vele, de ez az idegen-mutatott a farkasra-a védelmemre kelt, és szembe szállt vele....Megölte, de súlyos sebeket kapott...
-Van egy elképzelés, hogy kerülhetett ide egy ork...-egyenesedett fel Koni-Túlélhette a Nagy Csatát, és szerencséjére vagy szerencsétlenségére eddig sikeresen elrejtőzött előlünk.Meg aztán... a mágia úgy is zavaros, nem lenne csoda, ha az ilyen teremtményekre keresésére specializálódott lények nem érezték volna meg...
Ezalat a farkas ébredezett. |
Hökkenten nézte az előlépőket. Koniról és gyógyítói képességéről már hallott, csak mindezt látni és átélni különös volt.
- Egy sérült lény....mi bánthatta? - nézte az idegen farkast. A csikók is kíváncsian sereglettek köréjük, de Maranna és Remény elterelte őket.
- Éjfél, ez éji lény? Mi történhetett? - kérdezgette a kanca, de a mén sem tudta a választ. |
-Persze!-mosolyodott el.Beugrott neki valami-Biztos valami sérült madarat, vagy más állatot talált.Koni még rajtuk is segít, és Yasha mindig szól neki, ha talál valamit...ár ezért ilyen nagy felhajtást?!
Nem sokára kiléptek a sűrűből, Koni egy nagyobb farkast hozott a kezében.Már bevolt kötözve minden sebe, márcsak fel kellet eszmélnie
|
- Nem tudom....Veszélyt nem érzek!
- Az ifjú farkas bizonyára nem vitte volna veszélybe a gazdáját! Nem hiszem, hogy szükséges lenne utánuk mennünk...Nemde? |
-Köszönöm.-bólintott.Felállt, Kavarkádékhez fordult.-Mardjatok itt ti is, hátha visszajön.
-Köszönöm Éjfél!-fordult hozzá.
A többi eiszivel kezdett keresgélni, ám mihelyt betoppantak volna a fák közé, hirtelen Yasha rontott ki a sötétből.
-Koni!-kiáltotta-Gyere gyorsan!-és már vissza is iramodott...A lány vállat vont, egy biccentéssel megköszönte az eriszieknek segítő kész ségüket, majd a farkas után sétált.
-Vajon mi lelte?-lépett a többiek mellé. |
Elmosolyodott Nemes jótettén, aztán felfigyelt Koni és Kyrador kettősére, és odalépett hozzájuk.
- Nos? - nézett komolyan fiára.
- Nem tudom hol lehet! - felelt komoly pillantással.
- Én messze befutottam a fák közé, és repülve jöttem vissza. Nem láttam senkit!
- Esetleg kezdjük keresni? Most elegen vagyunk, hogy valaki maradjon a kicsikkel, a többiek meg alaposan körülnézzenek. |
"Már itt kellene lenniük!" kezdett nyugtalankodni.Ekkor látt, hogy előjönnek a csikók.Értük már nem aggódott, de bárhogy tekintgetett előbukkanásuk helyszínére, Yasha nem jöt elő."Talán elveszett?Az képtelenség, talán jobban ismeri az erdőt, mint én!Vagy....lehet, valami...baj érte!Hisz Simbelmyne is mostanában szinte kiszámíthatatlan...."rémüldözött.
Kívülről, csak szeme riadt fénye árulta el aggodalmát.
Mosolyogva legugolt Kyrador mellé és megkérdezte:
-Nem tudod hol van Yasha?Nem tartott veletek?
Teljesen jól van, ám amit a bokorban talált, lekötötte figyelmét.... |
Barátságosan biccentett, majd legelni kezdett, elzárva minden szemnek az oduba bevezető utat, rejteket adva a két csikónak.
"Remélem tudja mit csinál Yaha".
De még mennyire, hogy tudta!Az összes csikó szaga az orrában érződött, ám hirtelen megrezzent mellette a bokor.Noha a szagok folytatódtak, azt hitte csel volt, és egy kerülővel, most a kis csapat itt bujkál-persze ez nem igaz-.Pajkosan bevetette magát a bokorba... |
Pajkosan felnevetett, és a többiekkel együtt lelkesen mosolyogva nézte, ahogy Heru és Thalion bemásznak az odúba. A többiek már másfelé jártak, így nem tűntek fel, Kyara pedig el is indult őket keresni.
- Köszönjük! - szólt ki halkan még Nemesnek, majd gyorsan összehúzódtak Heruval. |
A csikókhoz lépett, csendet intett, majd pajkosan rájuk kacsintott.Odament egy bokorhoz, mely egy odut takart.
-Ez talán egy átlátszó búvóhely, de higyjétek el, a szellmek még az áthatolhatatlanon is megtalálják a prédát, de épp ott nem nézik, ahol csak egy egér bújna el!Ha mégis szagot fogna, egyszerűen kaparásszatok, vagy csináljatok valamilyen más zajt.Pillanatnyilag nem éhes, ezért a világért se zavarna egy nagyobb ürge otthont! |
Biccentett Koni szavaira.
- Nos, mi nem is félünk....Csak nem akarjuk, hogy bajuk essen. Eriszi csikónak még soha nem esett baja. Soha nem is szoktuk őket szem elől téveszteni. De itt csak nem keverednek el, vagyunk elegen, hogy vigyázzunk - mormolta, de szemei Heru nyomát figyelték.
Thalion és a kis peguni fákat kerülgetve haladtak a tisztás szélén, mindig épp maguk mögött érezve a szimatoló, halkan trappoló farkast. A fehér pegazuscsikó azonban nem volt hajlandó hátrahagyni a lassabb, fiatalabb lényt, és érdekes módon mindig időben ugrottak a sűrűbe, hogy ne kapják el őket.
Végül kacagva kirontottak a tisztásra, és fékevesztett kavargásba kezdtek a felnőttek körül....és alatt! |
Bólintott.
-Nos, ha megismertitek, bármikor szabadon járhattok benne!Konitól tudom, hogy mindig tart meglepetéseket, de aki ismeri, annak sose lehet rossz!
Utánuk szaladt-az erdőbe!
-Nem kell félni!Vigyáz rájuk!Bárkit megtalál, ha elveszne!-mosolygott a szülőkre. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|