|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Vándor szóhoz sem jutott.Sok helyen járt már....de ilyenen még sosem.
Elgondolkodva néztek a lombok közt beszűrődő fény-csíkokat. |
 -Ez gyönyörű!- fejezte be Malani társa mondatát. |
-Ahogy nekem is!-mosolygott Vándorra, majd dobott egyet szemébe lógó sörényén.
Majd körülnézett.
-Nahát!-csak ennyit tudott mondani. Az erdő mélyebb részébe voltak, ahol a fák lombkoronáján beszivárgó fény misztikus hatást keltett. Fenn a magasban néhány tündeház ragyogott. |
Vándor is lassított,majd megállt a két kancánál.
- Szép volt! - mondta vidáman - Jól esett ez a kis futás. |
Kicsit lassított, majd elegánsan lefékezett Melani mellett.
-Elismerem: te nyertél!-mosolygott, miközben bevárták Vándort. |
-Nos, ha így állunk- nevetett Melani, és a levegőbe emelkedett. Egy másodperc sem telt el, mir már rég túlszárnya a többieket. Leszállt a földre, és bevárta a többieket:
- Nos, azt hiszem én nyertem. |
Most már Annúminas se maradt rest: ahogy Melani vágtázni kezdett, nem bírt magával, és ő is nekiindult. Rövid időn belül oda is ért a kanca mellé.
-Hajrá, Melani!-nevetett, és tovább gyorsított. |
Vándor huncutul pillantott egyik kancáról a másikra,aztán ő is nekiiramodott.
Mikor Melani mellé érte pajkosan így szólt:
- Na,gyerünk! Így nem leszel első! - majd gyorsan elhúzott mellette,még szeme sarkából visszanézett rá,hogy biztosra vegye,hogy száguld utána. |
Melani társai után indult. Majf hirtelen gyors vágtába kezdett. Elszelelt Vándor én Annúminas mellett. Majd játékosan visszakiáltott:
- Nah, nem jöttök? |
-Részemről rendben!-mosolygott, és jobbra indult, a sűrű erdő felé vezető ösvényen.
Egyelőre csak lassú ügetésben haladt, hogy bevárja Vándot és Melanit.
Előtte egy hosszú egyenes volt, kitűnő helyszíne egy kis vágtának, de nem akart túl gyerekes lenni, így hát csak ügetett. |
| - Hmm...a kérdés jó.Szerintem is nézzünk szét az erdő mélyén.Itt a tündék területén nem fenyeget minket óriási veszély.Mi gondoltok? |
Melani látta Annúminas tanácstalanságát, és így szólt:
-Ajánlom az erdő mélyét, ha nincs más ötletetek |
Vándor után lépkedett, közben hátranézett, hogy Melani is jön-e.
Mikor erről meggyőződött és kiértek a kis fogadóból, megállt és körülnézett.
-Szerintetek merre induljunk?-kérdezte. Több elágazás is volt előttük, mindegyik más-más környezet felé indult.
Volt egy, ami egy tóhoz, egy másik pedig az erdő mélyéhez vezetett. Még egy a falu felé indult. Az utolsó pedig egy dúfüvű kis tisztásra, ahol jelenleg egy lélek sem volt. |
| - Rendben.Akkor menjünk. - majd kisétált az épületből. |
| -Egyetértek, Annúminas! Irány az erdő számunkra még ismeretlen része! |
Jót derült rajta, hogy Vándor milyen vágyakozva nézett vissza a párnákra.
- Hm... szerintem fedezzük fel az erdő többi részét is! Persze ha van más ötlet...-szólt a végén kicsit elbizonytalanodva. |
- Hmm...azt hiszem Én is tele vagyok. - mondta,majd egy nagyot nyerített,amolyan "füttyként".
Az asszony már ment is oda hozzájuk,hogy elvegye az üres tányérokat.
- Látom ízlett. - mosolygott elégedetten - Térjetek be máskor is! Kellemes napot! Remélem még találkozunk.Garo arad velui!Harthon ad geveditham. - majd elment dolgára
Vándor lassan,kinyújtózva felállt.Nagyon kényelmesek voltak azok a párnák és nem volt könnyű feltápászkodni róluk.
- Nos hölgyeim. Most hova? - kérdezte a kancákat |
Annúminas bemutatott egy kecses fejrázást.
-Én nem.-mosolygott, majd Vándorra nézett.
-Vándor? |
| -Nos, ha mindannyian megettünk, esetleg tovább indulhatnánk. Hiszen ez az erdő, úgy gondolom, sok csodát tatogat még számunkra. Vagy még kértek valamit? |
| Mosolya fülig ért,majd megitta a maradék vizet.Nyelvével végigtörölte ajkát és elégedetten horkantott. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
-Ez gyönyörű!- fejezte be Malani társa mondatát.