|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 *Üstökös a már ismert hang felé fordult.*
- Elég baj az. - *felelte tömören.* |
 Sunyi kisétált a tópartra.Csak utána vette észre az ismerős pegunit és még egy idegent.Nem szólt, nem ment oda, csak kortyolt egyet.aztán mégis megszólalt a peguninak.
-Bocs a hülyeségeimért!Ilyen szoktam lenni! |
 Elvigyorodott a régi, vad, kegyetlen, ragadozó módon.
Egyedül Üstökös és ő érthette a Birodalomban miről volt szó...Meglepte, hogy a fehér peguni még emlékszik.
- Óh, igen. Teljes mértékben.
- Te meg......egyedülálló sokgyermekes...bocsánat..sokcsikós apa lettél! Fura a korábbi párod.... - morogta el-elvigyorodva.
- Hát......változnak az idők... |
- Megvan. Nemrég összefutottunk. Nagyon sokat változott! Sajnos gyorsan tovább is álltak, szóval nem tudtunk beszélgetni... Nem voltak túl jó hangulatban, de ez szerintem nem is csoda.
- És mi a helyzet veletek? Úgy értem, megoldódott a probléma? |
Biccentett.
- Akkor nincs miről vitázni. Vagy bárkit hibáztatni. Zenit? |
| - Nem, nem tévedsz. Történt egy s más azóta... Jók és rosszak is. |
- Dolgom volt. - mondta tömören, és nem volt a hangjában semmi öröm.
Megrázta a fejét, és szemei újra élőn izzottak fel.
- Ahogy hallom Neked is! Vagy tévedek? A Sötétségről szóló hírek mind igaznak tűntek... - komorult el újra. |
| - Úgy bizony. Nem szégyelled magad? Sosem látogatsz meg! - *mondta bujkáló mosollyal.* |
Felkapta a fejét.
- Üstökös! - kiáltotta kellemes meglepetéssel a hangjában.
Kis ideig töprengett, hogy ne hívja-e inkább fel a fehér lényt a levegőbe, de végül ő dobbant le mellé.
- Rég találkoztunk. Üdv!
|
*A szél felkerekedett és felzavarta a vizet. Az eddigi sima víztükröt most apró hullámok törték meg.
Üstökös felemelte a fejét és a lebegő alakra nézett.*
- Draugherit! - *kiáltotta.* |
Harsogó csattogás hallattszott, és a víz simasága odalett, ahogy valóságos szélvihar vágott a vízfelszínre.
A peguni alakja eltűnt a zavarban, és a víz egy fura színkavalkádot dobott körbe.
Draugherit lebegett a tó felett. |
*Üstökös leereszkedett a levegőből a tó partjára.
Egy meleg fuvallat suhant át a tavon, ami megérintette, majd tovatűnt.
Üstökös magányosan állt a tó partján. Sosem mutatta ki érzelmeit, de most úgy érezte, elemésztik belülről. Közelebb lépkedett a vízhez. Lehajtotta a fejét és saját szemeibe bámult.* |
Eressea hangtalanul suhant a fák között, s csak néha-néha vetett hátra egy-egy oldalpillantást, hogy ellenőrizze; Démon még ott van mögötte.
Ahogy vágtattak, szép lassan maguk mögött hagyták az erdő fáit, és nemsokára már a Sötétség Birodalmának határán nyargaltak... |
 -Rendben.-bólintott Yasha, bár szeretett volna még vele menniük, de így bölcsebbnek látta, ha marad. |
 Követte Eresseát. |
Bólintott.
-Igen! Induljunk észak-kelet felé, akkor nagyjából a hegy lábánál leszünk, a nyugati oldalon. |
- Akkor lépjünk ki.
A farkasra pillantott oldalt.
- Te maradj itt. Nem tudom hogyan tudunk visszajönni, de biztosan kell egy kivezető út!
Eresseára pillantott.
- Mutatod az utat? |
*Eressea hálás pillantással köszönte meg a gyógyítást.*
-Igen, így már sokkal jobb, köszönöm!
*Behunyt szemmel koncentrált.*
-Hmm... Érzem Lilith auráját, de nagyon gyenge... -felelte halkan. -Nem tudnám megmonani, hogy pontosan merre lehet, de talán Cirith Morgal, a Sötét Hágó irányába lenne érdemes elindulnunk... |
- Merre lehet a társad? - kérdezte Eresseától, miután már messze bennjártak a fák közt, maguk hagyva a trolloknak még a nyomait is.
Mikor a kancára pillantott, feltűnt neki, hogy valami nincs rendjén, így kissé jobban rákoncentrált.
- Bocsánat. - mondta, majd előrelépett, lehajolt, és szarvával megbökte a fehér teremtmény bokáját. Az meggyógyult, és nemsokára a körültáncoló lélek-lángok is eltűntek.
- Remélem így jobban megy majd a járás. Szóval merre lehet a lény, akit keresünk? |
| Eressea helyeslően biccentett, és bár az egyik trollal folytatott harc során megsérült a bokája, abban egyetértett Démonnal, hogy most nincs idő pihenni és a sebeiket nalogatni. Minél előbb itthagyják ezt a vidéket, annál jobb. Erősen bicegett, de igyekezett titkolni a többiek előtt, és nagy fájdalmak árán, de végülis sikerült rendesen rálépnie sebesült lábára, s látszólag ugyanolyan könnyedén lépkedett, mint máskor. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
*Üstökös a már ismert hang felé fordult.*
Sunyi kisétált a tópartra.Csak utána vette észre az ismerős pegunit és még egy idegent.Nem szólt, nem ment oda, csak kortyolt egyet.aztán mégis megszólalt a peguninak.
Elvigyorodott a régi, vad, kegyetlen, ragadozó módon.
-Rendben.-bólintott Yasha, bár szeretett volna még vele menniük, de így bölcsebbnek látta, ha marad.
Követte Eresseát.