|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Jah!Persze, persze már mondtad!Kiment a fejemből!Meg hirtelen nem tudtam mást kérdezni!
-Hát jó!Akkor kérdezz Te!-mosolygott a kancára.
|
 Csodálkozva nézett a lényre....Hisz erről már beszéltek....
- Eris a gazdám.....Az erisziek közé tartozom, akik most egy tájra vándorolnak a Birodalomban..... |
-Hát igen!Az élet úgy szép ahogy van!
Lebukott, majd azonnal visszajött a felszínre.
-Ki a gazdád?Hova tartozol?-kérdezte hirtelen. |
Elmosolyodott.
- Kedves vagy, és szerintem ne bánd a négy láb hiányát! Néha nagyot lehet ám esni! - viccelődött.
- Megaztán...az élet úgy kell szép és jó legyen, ahogy kaptuk. |
-Csak azért kérdeztem, mert biztos unod magad a sok sellőló mellett.Azért is jöttem ide, hogy ne unatkozz!
-Érdekes lehet négy lábon állni!-nevetett-Egyszer kipróbálnám!Bár sajnos ez nem fog menni!De sebaj! |
 -Üdv-köszönt vissza mindenkinek
-Nos én akkor megyek.Helló,Szia Free-majd elvágtatott
-Szia Yuki.-mondta utána
-Na örülök hogy mindeki meglett,idetalált megvan |
| - Nem - felelte egyszerűen, kissé unottan. Nem szeretett csupán hallgatóság lenni...de nem volt sellőló....nem illett ide...... |
Mindy nem akart Raurosra gondolni, de valahogy gondolatai mindig felé terelődtek.
Narválék összehozó taktikájára nem válaszolt.
Körülnézett, nagyon örült, hogy ilyen nagy társaság jött össze.
Kiúszott a parthoz.Látta, hogy Keselyüstök egyedül van, ezért megszólította.
-Mennél?-kérdezte |
Rauros dühös volt magára a történtek miatt, de a párt végighallgatva rájött, hogy, bár még fiatal volt, ez úgy látszik, vele jár!
Mindenesetre egy időre hallgatásba borult, s csak Osirine érkezésére szólalt meg:
-Osirine! Örülök, hogy idetaláltál.
Morannon azon gondolkodott, hogy vajon nem az ő hibájából kerültek-e ilyen helyzetbe, hiszen az ő ötlete volt, hogy idejöjjenek. De ezen már fölösleges volt marcangolnia magát.
Biccentett Osirinnak, majd közelebb úszott Rauroshoz.
-Nehogy elkezdd itt emészteni magad! Nem tehetsz róla. Valahogy vonzod az ilyen dolgokat.-majd bátorítón megveregette uszonyával legjobb barátja hátát, mire az kicsit jobb kedvre derült.
Örült, hogy nincs egyedül. |
 Elpirult a felnőtt kanca dicséretére, de még büszkébb is lett egyben magára, mivel jókor volt jó helyen....
 Odakecmergett kedveséhez, s megcsókolta.-Emlékszel, amikor én mentettelek ki minden bajból?Hát igen, sehova sem jutottál volna nélkülem.
 -Cha, ön csak hiszi, asszonyom!Emlékszik amikor egy fekete sellőlónak megtetszett, s én mentettem meg önt, mert a csődör elakarta rabolni?
-Hát igen, az én bájomnak senki sem tud ellenállni!-tettették a vitát, s Narvál az utolsó mondatra még egy "csábos" szemrebegtetést produkált, majd mindketten elnevették magukat!
-Igen, igen, mi mindketten sok vészt éltünk meg együtt és külön...de együtt maradtunk!S ebből az összetartásból született Igazgyöngy!-szorította lányát magához, s Mindyre kacsintott.Nem olvasott a gondolataiban, egész véletlenül hozta fel ezt a kis "játékot" párjával.
-Osirine, üdv újra itt!-mosolygotta jövevényre. |
Mostmár félretette rossz indulatát, de azért ezt a lebunkózást még nem felejtette el.
Hirtelen eszébe jutott, hogy valamit nagyon elhanyagolt.
-Te jó ég!-odaúszott a kis megmentő családhoz-Hát Te vagy Igazgyöngy?-ámuldozott, majd Narválhoz fordult-Gyönyörű lányod van!-mondta a kiscsikót nézve.
Majd lassan Rauros is felébredt, Mindy örült, hogy jól van ezért odaúszott hozzá.Mikor Rauros megölelte és mentegetőzni kezdett, Mindy valamiért, ösztönösen elhúzta magát tőle.
"Egy pár aki folyton bajba kerül?"-gondolkodott.Egy fél pillanatig elmerengett azon, hogy Ő is szeretne egy olyan gyönyörű csikót, mint Igazgyöngy, és ma sem olyan veszélytelen a világ, mint ahogy azt egyesek gondolják.Mi lesz vele és csikójával, ha az apja kerül először veszélybe?Ááááh!Kár ezen gondolkozni!
Közben megérkezett Osirine, majd Mindy odaúszott inkább hozzá.
-Szia!Azt hittem már nem jössz! |
 Végre Osirine is befutott.
-Bocsi eltévedtem idefelé!-mondta felismerve az alakokat. |
Végre enyhült a fejfájása, így meg tudott szólalni.
-Köszönöm...-nézett ő is hálálkodva a párra, majd szorosan megölelte a felé tartó Mindy-t.
-Úgy sajnálom! Nem akartalak egyedülhagyni! De én mindig bajba keveredek...
Morannon mosolygott a kis Igazgyöngyöt nézve. Majd az eltűnésük alatt érkezettehez fordult.
-Üdv...mi még nem találkoztunk.-mosolyodott el kicsit szégyenkezve. |
-Héj, héj, nyugi!-csitította Mindy-t-A lényeg, hogy itt van a két megmenekült!
-És örvendek!-fordult a két főből "Yukiéknak vélt" csapathoz.
Hallkan odaszólt apjának.-Apa....mi történt?
Szelíden mosolygott lányára.
-Semmi különös kicsim, csak ott voltunk, ahol kell...
-És ezért vagyunk "hősök"?
-Igen!-mosolyogta.
Fürkészőn nézet apjára-Akkor én is hős vagyok?
Alig tudta megállni nevetését lányán.
-Igen-kacsintott rá.
Igazgyöngy erre öröm ujjongásban tört ki, és ezt kiáltozta.-Hős vagyok!Hos vagyok!
Közben Korall-király mindenkin végig futtatta tekintetét egy mosollyal megtoldva, jelezvén, nézzék el neki....
-És hadd mutatkozzunk be, akik még nem ismernek:Én Narvál vagyok, ő a férjem-mutatott a kék sellőlóra-Korall-király, s ez a kis "hős" pedig Igazgyöngy! |
A sok hirtelen történt esemény közben azt sem tudta hova kapja fejét.
Aztán meglátta Narvált és tudta, hogy nem lesz semmi baj.Mikor a két megmentő felhozták a sebesülteket nagyon megkönnyebbült.
-Te jó ég!Köszönjünk!-hálálkodott Narváléknak, majd Rauroshoz sietett.-Jól vagytok?-kérdezte, de még ezután is jutott idő a gúnyolódásra.
-Na vajon hol van a nagy megmentő Yuki?-kérdezte halkan, de még hallhatóan csak úgy a levegőbe. |
Leesett állal bámult. A gyorsan pergő események forgataga elragadta! Nem is tudta mit mondjon a két hirtelen feltűnt megmentőnek! Végül megörült, hogy megmenekült Mindy barátja, habár azt nem tudta mi lesz ezután kettőjükkel.....
- Hősök vagytok! - mosolygott a két sellőlóra és csikójukra.
Azután szemügyre vette a két eddig meg nem ismert mént, akik olyan közel voltak a végzethez.....
'Szerencséjük volt.....' gondolta komoran. Kíváncsi volt Freak és a Yukinak nevezett lény mit gondol most... |
Odatelepedtek le, ahol még sekély volt a víz.Kifáradtak, s most nyugtatták magukat-a paca közben már szétoszlott.Igazgyöngy anyjához bújt, olyan gyorsan történtek az események, hogy nem tudta felfogni...Így kandikált ki a két épp magához tért lényre.
Korall-király velük szemben feküdt.-Jól vagytok már?-kérdwzte inkább Morannont, látva Rauros émelygését. |
Először Morannon tért magához. Mikor kinyitotta szemeit, először azt sem tudta, hol van. Azután bevillantak a történtek emlékképei...borzongva gondolt vissza az undorító lényre.
Megrázta fejét, és hálásan pillantott a fölé hajoló lényekre.
-Köszönöm...és...nocsak...Narvál és Korall-király! Oh...és a kis Igazgyöngy, jól tudom?-mosolyodott el.
Eközben végre Rauros is magához tért, bár a feje rettenetesen sajtott az ütéstől, s egy pillanatig még szólni se tudott. |
Úgy gondolták, Igazgyöngy már elég nagy, hogy tegyenek kis kirándulásokat biztonságosabb helyekre!Így történt, hogy egy kisebb alagúton (földalattin) át kerültek a Nagy Tóba!Azonban elég sötét helyen volt a kijárat, ezért Igazgyöngy szüleihez tapadt.
Két eszméletlen sellőlovat pillantottak meg, melyeket egy furcsa lény akart megenni...mintha valami olajfolt lett volna!Korall-király Narvált és csikójukat a felszínre parancsolta, mivel tudta, mivel állt szemben.
Míg Narvál és Igazgyöngy a felszínre érkezett, Korall-király szavát előre szegzve rontott a "pacának".A "ragadozó" tudta, hogy támadják, ezért hagyta, hogy neki menjen a csődör...Terve bevált, s Korall "benne rekedt", mintha csak egy egysejtű lett volna.Hiába vagdosott, az olajszerű lény teste mindig visszaforrt...A csődör elkeseredetten küzdött...
Eközben a felszínre érkezett a két kanca, s Narvál megörült az egyik ismerős arcnak.
-Mindy!-kiáltott oda nekik.Odaúszva lihegve próbálta elmondani a látottakat.-Képzeljétek, két sellőló fekszik szinte holtan a víz fenéken, s egy ismeretlen lény épp most akarja őket bekebelezni!Korall-király ott maradt, hogy harcoljon, de félek...Itt van velem a lányom is, s nem akarom egyedül hagyni...-s meg sem várva a választ, lányát Mindyre bízva bukott alá, s szerelme felé tartott...
Korall-király pedig -a sokszoros erőlködés után-végre gondolkodott, segyszerre csak mérget bocsátott ki testéből, melyet megérezve a lény "kiköpte", s a két eszméletlen lény felé úszott...Ekkor jött Narvál, s átlátva a helyzetet, rögtön felkapta Raurost, Korall-király pedig -hála gyorsaságának-Morannont, s a felszín felé úsztak.A sokáig éheztetett "paca" nem akarta elszalasztani a finomságot, ezért utánuk ment, s nem kapott észbe, -s mivel ő csak sötét helyen élt meg- világosságot érezve hirtelen kimult....
A két sellőló lihegve, s adrenalinnal telve robbant elő majdnem a felszínre, hátukon a két eszméletlennel....de velük a fellszínre bukkant valami sűrű, fekete, zselés anyag is mely az egykori "ragadozó" volt...Nem volt veszélyes, teste is hamar elenyészett a napfényben... |
-Bunkó.....-mondta már kicsit idegesen.
-Ez nem azon múlik, hogy hány sellőló vagy milyen....2 név nagyon sokat mond.....mit is tud ő.....egyéltalán van még mit tennem vagy őméltósága megoldja?-mondta már teljesen idegesen
-Yuki...higadja le jó...perszem hogy kellesz-próbálta kicsit lenyugtatni a kancát
-Próbáld meg.Hátha jutsz valamire-mondta
(Yuki)-Jóvan na....-ezzel hirtelen el is tünt
-Mostmár csak várnunk kell még visszjön |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Jah!Persze, persze már mondtad!Kiment a fejemből!Meg hirtelen nem tudtam mást kérdezni!
Csodálkozva nézett a lényre....Hisz erről már beszéltek....
-Üdv-köszönt vissza mindenkinek
Elpirult a felnőtt kanca dicséretére, de még büszkébb is lett egyben magára, mivel jókor volt jó helyen....
Odakecmergett kedveséhez, s megcsókolta.-Emlékszel, amikor én mentettelek ki minden bajból?Hát igen, sehova sem jutottál volna nélkülem.
-Cha, ön csak hiszi, asszonyom!Emlékszik amikor egy fekete sellőlónak megtetszett, s én mentettem meg önt, mert a csődör elakarta rabolni?
Végre Osirine is befutott.