|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Kecsesen bólintott, egy pillanatra elmosolyodva.
-Igen, legalábbis azt hiszem.-mondta.
-Egyébként Amon Lhaw vagyok, de szólítsatok csak Amonnak.-mondta a másik ménnek is címezve. |
 -Semmi gond!-ondta kicsit szégyelve magát.
-Ti ismeritek egymást?-nézett a két lényre. |
Bátortalanul lépett elő, hogy szembenézhessen a peguni kancával, akinek a hangjában a bizalmatlanság mellett egy csepp gondterheltség és félelem is volt.
-Üdv. És elnézést, ha megijesztettem valakit.-nézett a többiekre, akik között(lélegzete egy pillanatynyi bennakadására) Névtelen is ott volt.
Halványan a ménre mosolygott.
-Úgy látszik, sosem szabadulsz meg tőlem.-szólt ezüstösen csengő hangján. |
| Elgondolkozott, s ahogy egyre jobban bevetette magát a kérdések és válaszok özönébe a lidérchátas és gazdájával kapcsolatban, ijedten fordította a füét az egyik irányba.Hangokat hallott.Nem akart ülni és várni, ki csinálja a hangokat, előreszegezett szarvval közeleb ment a zaj forráshoz.-Gyere ki azonnal!-kiáltotta mérgesen, s már be is rontott volna, ha egy unikornis nem lép ki a takaró fűből.Cseppet elszégyelte magát, hogy meggondolatlanul cselekedett...ha valami ragadozó vagy maga a beszélt lény (amely amúgy sem volt valószínű) jött volna elő, lelkileg felkészületlenül érte volna. |
Nyugtalansága nem engedte, hogy elhagyja a végtelenség dimenzióját, így mikor Névtelennel elváltak, azóta itt bolyongott. De gyre jobban megszerette ezt a helyet, szinte már az otthonának tekintette, és minden zeg-zugát ismerte.
Elgondolkodva sétálgatott, mikor hangokra kapta fel kecses fejét. Az egyik mintha ismerős lett volna...
'Névtelen? Hát visszajött?' gondolta magában hitetlenkedve, mégis örömmel. Közelebb ment a társasághoz, de egyelőre nem mutatta magát, ahhoz túl bátortalan volt. |
 - Ez a logikátlanság valóban ijesztő! - bólogatott.
 - Hatalomra bolond lenne törni....A nevelők nagyon ügyelnek arra, hogy senki se támadhasson újra.
|
| -Óóó, már értem!Talán megint valaki hatalomra akar kerülni!De akkor miért itt csinálna viharokat?-tette fel a kérdést, akár magának is. |
Összenézett Névtelennel, és gyorsan így szólt:
- Lidérchátas alatt nagy, sárkányforma lényeket értünk...Különös lényeket, Sötétségen kívül ritkák....És épp azért furcsa, hogy itt van, főleg a Nagyúr halála után! Nehéz azokkal a dögökkel.... - horkantott.
- Kinek és miért kellhet ilyen hátas?
- Jobb kérdésem van. Angel jól mondta, az Utazó maga lehet a viharok okozója, de legalábbis biztosan van kapcsolat! Tehát ki lehet az Utazó? |
| Nem nagyon ismerte a lidérhátasokat, de a lidércménekről épp eleget tudott!Ezt sem hitte annyira eltérőnek náluk.-De.. a lidércekmének általában halált hoznak, de nem ennyire feltűnő módon!Vagy talán a lidérchátas lovasa egy vihar mágus lehet? |
Bólintott Névtelennek, és gyorsan ezzel kezdte:
- Aggódtunk érted, ezért döntöttem úgy, hogy meglátogatlak! Angel, a párom, velem tartott!
Egy ideig némán hallgatott, majd először is Angelhez fordult:
- Ez a nevem, amin gazdám szólít. Megtiszteltetés a találkozás.
Aztán Mithrandir felé pillantott.
- Mint láthatod, jól vagyok. A Végtelenben sok furcsaság történt, de harcok nem voltak.
- Furcsaság? - visszahangozta elkomorodva.
- Kérlek ezt fejtsd ki!
Horkantott egy aprót, és elkezdte mélyen zengő hangján:
- Nagy mágikus viharok jelentek meg, szinte mindenütt. A legtöbb lény menedékekbe, fogadókba rohant. A furcsaság az volt ebben, hogy minden fogadó és minden ház megnyílt. Akivel csak találkoztam, mind azt mondta, hogy az eddig örökké zárva maradt házak is megnyíltak, és éppolyan kényelmesek voltak az ott összezsúfolódottaknak, mint az örökké élő pihenők. Különös.....A Végtelenség dimenziójában eddig erre sosem akadt példa. Azután mende-mondákat hallottam új területekről itt, ami annyira nem meglepő, de az új helyek különösek, és régebbi, ismert területek eltűntek.....Ahogy lények is....Akikről semmi hír. Maradványokat sem találtak. Ebben a dimenzióban kevesen élnek állandóan vagy régóta, de azok ismerik egymást (amennyire lehet) és a helyeiket (amennyire azt itt lehet). Semmi nyomát nem lelték még ezek az itteni lények sem az eltűnteknek....Ez pedig furcsa! A mágikus viharok vagy átalakítják a lényt, vagy elpusztítják, de ritkán nyomtalanul.....S mint mondtam, hihetetlenül sok vihart tört ránk......Az Utazóról már nem is beszélve! Sokan egy nagy, szürkeszárnyas alakot véltek látni a viharok környékén és azóta is néha, bár ritkán......
- Nagy, szürkeszárnyas? - horkantott szelíden.
- Ez akár rám is illene! A Végtelen pedig kiismerhetetlen.....Azok a viharok is....
- Azt suttogták nekem, hogy egy lidérchátast láttak! - vágott a másik szavába erélyesen.
Mithrandir erre elhallgatott, szeme mutatta csak riadalmát.
- Az a lény nem volt egyedül....Valaki vagy valami utazott a hátán! - fejezte be sötéten a nagy, foltos mén. |
| Biccentett.-Névtelen...ugye? |
Elmosolyodott.
- Nekem van egy másik gyanúm!
Egyik szárnyába lángcsóvát bűvölt, majd feldobta a magasba, egész a gomba fölé!
Szikrázva röppent a labdacs felfelé, majd hirtelen felrobbant!!! Szikrázva röppent a fény mindenfelé, hatalmas tűzijátékkal töltve be a levegőt egy pillanatig.
Csendes szárnysuhogás hallatszott, majd a következő pillanatban előkanyarodott a gomba mögül. Körözött egy ideig, majd leszállt, és biccentett. |
| -Tyűha!-nyögte, miközben előttük termedt a gomba.-Milyen...nagy!De...a nyomok itt vége szakadnak!Esetleg valami idegen varázslat lehet....De nem is érzem a mágiát! |
Mithrandir mélázva ment egyenesen, de hirtelen feleszmélt, és megtorpant.
Előtte hatalmas, fehér gomba állt, ragyogón, csillámlón. Akkora volt, mint egy katedrális! A nyomok odáig vezettek..... |
| Bólintott, s követték a nyomokat.Hirtelen elmosodott "Ki tudja, vajon Harsogás hagyta maga után őket!" |
Komoly arccal hajolt a nyomok fölé. Egy ideig elmélyülten nézegette őket, majd ezt mormolta:
- Nos, nem tudom....Névtelen hatalmas pegazus, óriási nyomokat szokott hagyni...Mélyeket...Ezek elég sekélyek....De kövessük őket, elvégre lehet, hogy tévedek. |
Egyenletesen, kényelmesen ügetett, hagyta, hogy vigye a lába-vagy párja- arra, amerre szeretné.Szokatlan volt neki a lassúság...eddig vágtában tették meg a földi utakat Mithhel, nem mintha olyan lassú lett volna így is Angel.Néha párjára nézett, s vagy rámosolygott, vagy figyelte, setleg, nem érez- e valamit.Ebben adimenzióban kevesen fordulhattak elő, mivel még madár szót is keveset hallottak.Ezt leszámítva gyönyörű növények fordultak elő!Mivel nem volt, ki rendszeresen legelje őket, néhány helyen szügyig is ért a puha fű.Kiváló búvóhelyül szolgálhatott valamilyen fekvő vagy kis termetű lénynek, viszont a nyomokat is gazdagon benne hagyhatta...Ezért is történt, hogy egyszer csak ilyen nyomokat hordozott magában az egyik nagyfüvü rét.S ahol épp a nedves föld kilátszott, patanyomokat láthattak.
-Szerinted Névtelen nyomai?-kérdezte, amikor meglátta a pata nyomot. |
| - Irány a végtelen! - mondta halkan, széles mosollyal, és ő is ügetni kezdett párja után. Elvégre.....volt 50% esélyük, hogy megtalálják Névtelent..... |
Kinyújtoztatta végtagjait
-Akkor mehetünk!-kacsintott és ügetni kezdett. |
Elmosolyodott.
- Nos, ez érdekelne! Hogy megjött-e már a tavasz és a meleg! De ehhez meg kell találni! |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
-Semmi gond!-ondta kicsit szégyelve magát.
- Ez a logikátlanság valóban ijesztő! - bólogatott.
- Hatalomra bolond lenne törni....A nevelők nagyon ügyelnek arra, hogy senki se támadhasson újra.