|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Wintermint hóesésre lett figyelmes.Jeges, fagyos hópelyhek voltak, amik dúrvább alakzatúak, mint ami ilyenkor esni szokott.Aztán csak fülelt.Fel is kapta fejét egy távoli, segélyérő nyerítésre, aminek nagyon nem örült.
-Razor!...sietek...baj van...ha akarsz kövess, ha nem, akkor ne......
Egy pillanatot sem várt, már vágtatott, mint a szél.Sőt!Annál is gyorsabban.Villámgyorsan, és nagyon ügyenesen manőverezett a fák között, és ugrálta át az akadályokat.Lassítani kezdett.Megállt, egy pillanatra fülelt, majd meglátta Kohl-t.
-Kohl!-kiáltott fel-Mi történt?Nem esett bajod?-kérdezte, de hamar elfojtotta szavát, mikor meglátta, hogy nagy a baj.
Összeszedte magát és így szólt:
-Én ugyan nem tudok gyógyítani, de tudok olyat aki tud!Mindjárt jövök!
Majd mielőtt Kohl megszólalt volna, Wintermint már el is tűnt.
Wintermint és Dortins egy pár másodpercmúlva, gyors vágtában érkeztek.
Dortins nem szólt, odaállt a mén elé, megrázta fejét.A hóban szarvával egy kört írt le, majd az a "hó-kör" elkezdett olvadni, de közben lila színe lett.Olyan lett, mint a tinta.Wintermint közelebb lépett a lila "tintához", egy könnycseppet ejtett bele, majd Dortins rákente Kohl sebeire.
-Holnapra jobban leszel!Most pedig pihenj!-mondta, majd újra bólintott és elballagott.
Wintermint lefeküdt mellé, és ráhajtotta fejét Kohl-ra.
|
 Fülelt, de nem hallotta újra a zajt.
Bólintott párjának, és gyorsan indult tovább.
Nemsokára elértek egy sűrűbb erdőrészhez, és Arwen egyenesen a közepének vágott neki!
Átverekedte magát néhány fenyőn, majd félrehúzott újabb pár ágat...
és beértek egy tisztásra, ahol csikók tucatjai időztek!
- Hát miattuk nem mehettem..... - mondta csendesen. |
- Hát ha Te nem ismerted fel, akkor nekem még kevesebb rá az esélyem... Csak nagyon ritkán járok erre.
*Fülelt, de mostmár nem hallott semmit.*
- Nem megyünk tovább?
*Szerette volna tudni, hogy miért nem mehetnek el innen együtt.* |
- Igen - mondta határozottan, és megállt.
- Mi lehetett az? Én még ilyet nem hallottam, mióta itt vagyok! - mondta éles tekintettel. |
- Te is hallottad? - *kérdezte halkan párját és körbenézett.* |
Jó ideje haladtak már, mikor lassan léptei halkabbá váltak.
Hallott valami zajt...és túl közel úticéljukhoz..... |
Már jó ideje bolyongott a havas erdőben,mikor hirtelen egy apró mozgásra lett figyelmes.
- Wintermint? - kérdezte,de nem érkezett válasz.
Eredeti útjától elszakadva a mozgás felé vette az irányt.
- Wintermint? Ha te vagy az kérlek gyere elő! - ám most sem érkezett válasz.
Kohl egyre bentebb és bentebb ment.Hirtelen furcsa érzés vette körül.Mintha figyelnék.
Ekkor megállt és fülelni kezdett.Füleit lesunyította,lábával a havat kezdte kaparászni.Ekkor hatá mögül újra meghallotta az a furcsa,motoszkáló hangot.Megfordult,de nem látott senkit.
- Akárki is vagy,gyere elő! Ha békés a szándékod,nem kell tartanod tőlem! De ha ellenfél vagy,nézz szembe velem! - kiáltotta a semmibe.
Egy ideig minden némának tünt és Kohl kezdte azt hinni,hogy csak a képzelete játszik vele.Ám a következő pillanatban hangos morgásra lett figyelmes.Ekkor megpillantotta a betolakodót,egy Worgot.A testes fenevad fogait mutogatva morgott a csődörre.Kohl egyenest a szemébe nézett,szúrós tekintetével próbálta megfélemlíteni,de ez mit sem hatott.Erre a mén egy hangos felnyerítés mellett felágaskodott és a Worg előtt dobbantott,mire az arrébb ugrott.
'Takarodj!' - sugalmazta Kohl testtartásával.
A szörny csak még dühösebben vicsorgott a ménre,majd agressziven vakkantott egyet.Kohl ekkor azt látta,hogy nem csak egy,hanem egy egész csapat Worgal áll szemben.Körbevették és rá morogtak.Kész öngyilkosság lett volna megküzdeni velük,de Kohl most érezte,hogy nagy bajban van.
Mozdulatlanul állt,mökizben egy közeledtek hozzá.Patávával dobbantott egy nagyot és "megpördült".Ekkor egy kisebb hó-vihar vette körbe a farkas-szerű bestiákat és ez igencsak zavarta őket.Kohl látván,hogy most nem rá figyelnek gyorsan egér-utat nyert.Fellélegzése nem tartott sokáig,mert a csapatból páran utána vetemedtek.Kohl útját ekkor egy hatalmas kidőlt fa akadályozta.Megtorpant,de felkészült a támadásra.
Mérgesen fújtatott a három Worgra.Az egyik felbátorodottabb,azonban a ménre vetette magát.Kohl dühösen bakkolt és ugrált össze-vissza,hogy levethesse magáról a bestiát.Nem kellett sok idő és a Worg már a vastag hóban morgott tovább.Ezt látván a másik kettő is támadásnak lendült.Kohl erős patáival az egyiket ugrás közben jól megrúgta,de a másik a mén szügyére ugrott.Ezt már nem tudta olyan gyorsan elhárítani,így az állat belemart a nyakába.Kohl fájdalmasan nyerített fel,hogy szinte beleremegett az egész erdő.Ekkor a másik kettő is talpra ugrott és újból a ménre vetették magukat.Miközben a mén próbált megszabadulni támadóitól,azok harapták,karmolták,ahogy csak tudták.
- Hwinia i hűl! - kiáltott a mén és nagy nehezen koncentrálni kezdett.
Mikor e szavak elhagyták ajkát,újabb kis hóvihar kerekedett,ám ez most sokkal magabiztosabb volt.A vihar körbevette a mént és a támadóit egyszerűen lesöpörte testéről.Már a worgok is fáradtak,de miután lekerültek a csődörről újabb támadásra készültek.Kohlnak már nem volt elég ereje még egy vihar megidézéséhez.Csak egy kiút maradt.Egy nagyobb kört leírva gyors vágtába csapott,egyenesen a kidőlt fa felé.Izmai megfeszültek és minden erejét összeszedve sikerült átugrania a fát.Érkezéskor viszont összeesett.
A Worgok dühösen néztek a fa után,de ők már képtelenek lettek volna megugrani.Hiába ugráltak,a fa túl nagy volt nekik.Egy hosszú,bosszús vonyítás után végül visszatértek a csapatukhoz.
Kohl csak feküdt a hóban.Nagyon kifáradt.Testét itt-ott sebek és karmolások borították.Megpróbált lábra állni,de a harmadik lépésnél visszaesett a puha hóba,amit most vérfoltok csúfítottak.Nem tudott mást tenni,csak segélykérően nyerített egyet.Remélte,hogy valaki meghallja.
|
Megrázta magát.
-Szia!Wintermint vagyok!Semmi gond, csak elmerengtem! |
 (remélem nem gáz ha beszállok)
Razor II csöndesen sétált a hófedte vidéken amikor észre vette a szomorúnak tűnő kancát.
-Szia!-köszöntötte.
-Mond segíthetek valamiben ha nem veszed tolakodásnak?-kérdezte de egyenlőre távolabb állt a kancától.Sötétlény volt és zord de most valamijért eléggé higgadt volt.
-A nevem Razor! |
Hirtelen azt sem tudta,hogy hol maradt le az eseményekből.Teljesen meghökkent a kanca és a mén vitáján.
Mielőtt bármit is mondhatott volna, Wintermint és Vyare már hoppon is hagyták.Gyorsan utánuk iramodott.Mindent hallott.A mén mellett állt és dühösen nézett rá,de mégis nyugodt hangon beszélt.
- Már megbocsáss, de ha nem vetted volna észre Én is itt vagyok és nem tűröm,hogy úgy beszélj rólam,mintha a Birodalom másik végében lennék. - fordult el,majd felsóhajtott - Nem tudom, neked jelent-e valamit az a kifejezés,hogy barátság.Nekem nagyon sokat. .... De mindegy. - majd lépésben ment tovább - Különben sem lennék hajlandó csatázni veled. ... És neki is vannak érzései,csakhogy tudd.
Azzal faképnél hagyta a mént.Inkább elment megkeresni Wintermint,hogy valamennyire megvigasztalja.Remélte,hogy még szóba áll vele.
A hó még mindig esett,bár már nem annyira,mint amikor Kohl megigézte.Hosszú ideig ment az erdőben egymagában.Szinte egy örökkévalóságnak tünt az út,de még mindig nem lelt rá Wintermint-ra.Közben a történteken gondolkozott el.Egészen elmerült gondolataiban.Felidéződött benne a csikó-kora,a szülei elvesztése,a mostohája,az új családja és így tovább,az egész élete a mostani jelenig.Még mindig nem lelt rá a kancára.Kicsit kezdett aggódni és remélte,hogy nem esett baja.Csak haladt tovább. |
| -Ha lenne eszetek, akkor nem lenne semmilyen csata!-üvöltötte vissza, de nem állt meg.Kezdett lassítani.Meg is állt, már nem látta egyik mént sem.Ledermedt és próbálta kibogozni gondolatait. |
 -Várj!-kiáltott utána.
-Bocs!!!-kiáltott újból.Majd hirtelen kitárta szárnyait és a kanca után repült.
-FIGYELJ!!BOCS CSKA LEHET ,HOGY EBBŐL MÉG VÉRES CSATÁINK LENNÉLEK!!!CSAK EZÉRT KÉRDEZTEM!!!!DE HA NEM AKARSZ DÖNTENI AKKOR SZÓLJ!!!AKKOR ÉN CSATÁZOK ÉRTED!!!-mondta majd leereszkedett a földre és megállt.Nem akarta üldözni a kancát.Had legyen az amit ő akar. |
Wintermint újra összehúzta magát, megijedt.Ez neki túl közvetlen.Különben sem akarta egyikőjüket sem megbántani.És miért pont Ő döntse el?Miért nem Ők ketten döntik el?Ez nem volt így igazságos!....Hátrált, a gondolatok ellepték fejét, nem is tudta követni ami lezajlott benne....tovább hátrált
-Ez így nem iagzságos!Inkább hagyjatok békén!-üvöltötte, miután a két ménre pillantott.Ahogy elhangzottak szavai, megfordult és vágtába ugrott.Olyan gyorsan vágtatott, ahogy még soha.Azt se tudta mit mondott az előbb, vagy mit tett, csak futott a bajok és döntések elől.... |
| -Felőlem is mehetünk csak tudod Wintermint jó lenne ha döntenél.Én vagy ő?-mondta lesütött szemmel mert ez a civakodásból hamar csata lehet. |
Nem szólt, de felbátorodva elmosolyodott.Majd Vyare-ra tekintett.
-Felőlem mehetünk. |
- Ne haragudj. - suttogta lesütött tekintettel - Nem tudom mi ütött belém.Azt hiszem túlságosan sokat merengtem a vizben látottakon... Én...
Felsóhajtott,majd hosszú csönd lepte be a környéket.
- Menjünk tovább. - ajánlotta,bár mondata egy aprót kérdésnek is hangzott. |
| Wintermint eleve nagyon félős teremtmény volt, és ettől aztán most nagyon megijedt.Fülig pirult, aztán hátrált.Nem szólt, csak dadogott, de azt sem sokáig.Csak egyre hátrált a két mént lesve. |
Kohl még egy lépést tett a virággal Wintermint felé,majd óvatosan a kanca füle mögé tűzte.A virág lágy fénnyel csillogott és nagyon szépen mutatott Winterminten.Kohl miközben fejét visszahúzta,arcát egy pillanatra lágyan Wintermint arcához érintette és finoman egy apró puszit lehelt rá. |
Wintermint nem tudta, hogy Kohl miatt esik most a hó, de nagyon tetszett neki és elvezte is.Egy nagyot ágaskodott és ledobbant a földre.Látta a jégcsíkokat, a kígyókat, meg a virágot is amivel Kohl közeledett.Mikor meghallotta Kohl szavait nagyon elpirult.
-Köszönöm!-csak ennyit mondott meglepetten elpirulva.
Lehajtotta fjét, hogy Kohl a sörényébe tűzhesse a gyönyörű jég-virágot. |
- Igen. - mondza halvány mosollyal,majd újra koncentrálni kezdett.
Ekkor a Vyare által teremtett csíkok egy szempillantás alatt jég-kígyókká alakultak.Nyelvüket ostorként csapták ki a szájukbók és hangosan felsziszegve fújtattak.Mikor lekúsztak a fáról,a mén mellett elhaladtak.Még visszapillantottak rá semmitmondó,üveges szemükkel,majd Kohl felé siklottak.Kohl parancsolón tekintett a kígyókra,majd azok ahogy megemelkedtek,kezdtek összeolvadni.Kusza tekergésük csillogott-villogott.Majd a kígyók "gubancából" egy kristályos,jég-virág keletkezett.Kohl Wintermint elé lépett a virággal.
- A legszebb kancának,akivel életemben találkoztam. - mondta szerény mosollyal és Wintermintre nézett,miközben felé nyújtotta a virágot. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
Wintermint hóesésre lett figyelmes.Jeges, fagyos hópelyhek voltak, amik dúrvább alakzatúak, mint ami ilyenkor esni szokott.Aztán csak fülelt.Fel is kapta fejét egy távoli, segélyérő nyerítésre, aminek nagyon nem örült.
Fülelt, de nem hallotta újra a zajt.
(remélem nem gáz ha beszállok)
-Várj!-kiáltott utána.