|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
 -Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Harmat nem volt tul jó.-igen jól vagyok-hazudta.De amint felált már össze is eset-nem nem vagyok jól-bögte ki végre.-hagyál itt,biztos van másdolgod mint nekem segits-mondta.
|
 Shaman dobantott egyet a lábával mire óriási fény gömbök törtek elő a földből,lassan meleg fényel vették körül a nöstényt.Pár perc múlva a fény gömbök keztek halványulni mire a végére teljesen kialutt a fényük.-Harmat hogy vagy?-Kérdezte és látta hogy Harmat ébredezik.
|
Harmat mégmindig eszméletlen. |
Shaman mélyen a levegőbe szipantott.-Harmat-sutogtta de viszont ott voltak a zsákmányok és nem akarta elüdözni őket.-Syrena mindjárt jövök.-Shaman megfordult és halk léptekel futott a szag irányába.Meglátta az ájult nöstényt és oda futott hozzá.-Harmat jol vagy?-Kérdezte halkan |
Harmat futot nagyon de megbotlot és egy szakadékról leeset.
-Shaman-mondta halkan azzal elájult.Shaman megérezte Harmat szagát... |
-Mi nem.Mi úgy szoktunk vadászni hogy megyünk kb.5-6-an és úgy vadászunk.Nem viszük az egész falkát.És igen vannak kölykök.Most jelenleg csak Kimiko van itt,de vannak csak amikor a szülök elmenek valahova,akkor a kölyköket is viszik.Amit én nem helyeslek,hisz a falkába nagyobb biztonságba vannak.-
 Kapone is elég éhes volt,és Kimiko is,de nem akartak bele szolni Shaman,és Syrena beszédébe.
 a falka többi tagja is nagyon éhes volt,és mivel imádtak vadászni,alig várták hogy lásanak valami zsákmányt.Nem kelett sokáig várni,ahogy a tóhoz értek egy csapat szarvast őillantotak meg.
|
 -Mi mindig együtt megyünk!Mindenki!Persze a kölykök és aki fáradt vagy ilyesmi az marad az adott helyen!
-Minél többen megyünk annál sikeresebb lesz a vadászat, fogunk annyi "ebédet", hogy mindenkinek jusson, s közben jót szórakozunk, viccelődünk, játszunk!-mesélte mosolyogva.
-Nálatok vannak kölykök?-kérdezte egy kis gondolkodás után-Nem láttam még egyet sem! |
-Hogy érted hogy hogy szoktunk vadászni???Mi csak páran megyünk amenyien kellünk.-Mondta.-Miért ti hogy szoktatok vadászni?-Kérdezte és nagy mosolyal az arcán lassan a tó felé indult. |
-Épp oda indultam!-válaszolta, s hihetetlen, de ő újra megbízott Shamanban.
-Ha éhes vagy?Hogy szoktatok vadászni? |
-Aramgedon egy uj falka vezére,de nem is beszélek inkább róla.-Shaman egy kicsit megszomjazott ahogy a falka többi tagja is.-Nem jösz a tóhoz?-Kérdezte és ekkor meg kordult a gyomra.Shaman teljesen elpirult. |
-Nem tudom ki az az Armagedon, de igazából nem is nagyon érdekel!
Nem tudott mit mondani a farkasnak, csak nézelődött és fülelt... |
-Tudom,és nagyon sajnálom.Nem is tudom minek mentünk oda,a nagy semiért.Csak anyiból ált hogy Armagedon bemutatta az álitolagos falkáját amibe még sárkány szerű lények is voltak-Shaman nagyon dühös volt,és nem nagyon szivlelte Armagedont. |
Meglepődve nézett az érkezőre.
-Hát nem volt szép amit tettél!Főleg, hogy afrai területre léptél, afrait magára hagyva.....
-De nem vagyok haragtartó és már nem izgat különösebben! |
Shaman lelasitott és beleszagolt a levegőbe.Syrena szagát éreztte."Végre enyi keresés után megtaláltam"Gondolta és nem kelett sokat előre haladnia hogy észre vegye a nöstényt.A falka letelepedett egy kisebb részen ahol ritkásabban voltak a fák.-Syrena-Kiáltott oda Shaman és oda futott melé.Elpirult hisz nagyon szégyelte magát hogy csak úgy ott hagyta a nöstényt.-Nagyon sajnálom.Kérlek bocsásd meg-Mondta őszintén. |
Syrena kedvetlenül kerülgette a nagy fenyőket.Semmi kedve nem volt, igazából semmihez.Nem unatkozott, csak valahogy olyan letört volt.
A tó felé tartott, hogy szomját csillapítsa, de nem sietett, csak lassan bandukolt előre... |
 Körülnézett, majd a kanca után kiáltott.
-És gondolod ezzel vége is?.....Áhh....mindegy!-mondta, majd megfordult és eltűnt a fák között. |
 Farune némán, kimeredt tekintettel nézte a maradványokat, aztán megcsóválta a fejét, és csendben elindult, már maga sem tudta vagy látta melyik irányba. Valami úgy égette a torkát!
Szaporázni kezdte lépéseit........
Miért kell így élnie?! |
Felállt a földről miután a két farkas porrá vált.
-Őőőmmm...kössz.....nem épp így gondoltam,....de kössz!-mondta, majd végig nézett a kancán. |
Farune nagyon megdöbbent és kicsit fel is háborodott a pegazus mentési akcióján. Nem is kért segítséget!
Mégis....miért teszi ezt a barna mén?
És a farkasok....talán.....de a gondolat itt megakadt a kéretlen hős szavai folytán.
Aprót sóhajtott, amikor hirtelen a semmiből feltűnt egy újabb óriásfarkas, és egyenesen felé szökkent! Farune maga nem ijedt meg....ösztönösen hátralépett egyet, de a lelke ezt is szükségtelennek érezte. Szeme pedig közönyösen követte a felé zúgó hatalmas fogakat.........nem is érzett semmit.....
Az eleme pedig lobot vetett a lelkében és kirobbant belőle! A hatalmas, fekete, kígyózó köd egyszerűen darabokra tépte a kanca felé repülő farkast, aminek darabjai a rezzenetlenül álló lény kétoldalán repültek el. A fekete mágiából fonódott csápok a mén támadóit is elérték....átsöpörtek rajtuk, mintha csak ködből lettek volna.......és a két lényből egyszerű szürke por maradt a talajon.....
Farune varázsa úgy tűnt el, ahogy jött. A kanca elképesztően üres, teljesen kifejezéstelen szemekkel nézte "művét".
Soha...soha nem fenyegette veszély......Úgy született, hogy a varázslata tökéletesen működött, tanulás nélkül, akaratán kívül is.....Mintha önálló akarata lett volna, önálló létezése, a fekete egyszarvútól függetlenül. Mindsig megvédte őt és sosem keveredett bajba......
És épp ezért....mindig magányos volt.....
Csupán párszor került bajba végtelenül hosszúnak tetsző léte során........... |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Segítség! Valaki!
-Mi mindig együtt megyünk!Mindenki!Persze a kölykök és aki fáradt vagy ilyesmi az marad az adott helyen!
Körülnézett, majd a kanca után kiáltott.
Farune némán, kimeredt tekintettel nézte a maradványokat, aztán megcsóválta a fejét, és csendben elindult, már maga sem tudta vagy látta melyik irányba. Valami úgy égette a torkát!