Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Végül elhagyták a pusztaságot, és a mezőre értek.
Felnevetett.
- Ó, Pallas! Mennyi időbe került mindez! Pedig korábban olyan könnyen átsuhantunk felette! Mintha vén lennék, olyan lassú vagyok! - kiáltotta mosolyogva.
- De így legalább a Birodalom minden részét megnézhetem, és megtanulom becsülni. |
Könnyedén elmosolyodott, és hunyorított egyet.
- Jó szerencsét!
Felszökkent, és néhány könnyed szárnycsapással elrepült a Nap felé. |
Nemes sóhajtott egy nagyot:-Azt hiszem indulnunk kell, hosszú még az út az egész birodalom bejárásáig.Ha akarsz tarthatsz velünk, vagy, ha nem, akkor itt a búcsú ideje.... |
Bólintott és fura hangon válaszolt.
- Igen...igaz. |
Nemes bólintott-mostmár komolyan.
-És, ha tudjuk magunkal elfogadtatni.-tette hozzá |
- Van köztünk egy - kezdte a földre meresztve szemeit - aki hihetetlenül erős.......Egy hatalmas erejű lény.....Akinek az egyetlen gyengéje....a víz....Az az, amitől nem fél....de megölheti....Tudja a korlátját....Küzd vele...de az elfogadása erősebé teszi.
Felnézett.
- A gyengéink tesznek megérthetővé. Azok tesznek élő, lélekkel teli lényekké....Ha nem lenne semmi gyengénk....nem lennénk legyőzhetők....Ami...nem lenne jó. Megvan a veszélye....és szörnyű is....A gyengéink még erősebbé is tehetnek. Ha tudjuk mik azok. |
Felnevetett:-Hát igen, az nem kellemes dolog.-majd komolyra fordította a szót.-De akivel megesik, az ne válalkozzon ilyen nehéz munkára.
Aztán egyszer rájött a csikós beképzeltség:).-Bezzeg én semmitől sem félek!
Kavarkád kicsit megakarta viccelni Nemest, így az orrára vett egy pókot és megszólította párját:-Szivem, nézz ide!-mire Nemes oda is fordult, de abban a pillanatban megborzongott és kiáltva, rugkapálózva elszaladt pár métert.Ekkor Kavarkád Anorhoz fordult nevetve:-Látja, ilyen az én hősöm!-és ledobta magáról a pókot,majd kicsit később Nemes jött vissza kicsit durcásan.
-Igenis mindenkinek lehet iszonya valami iránt.-mentegetőzött.-Hát persze.-mosolygott rá Kavarkád szelíden. |
Anor elmosolyodott.
- Feltéve, hogy a piszok nem tép darabokra és zabál fel...... |
-Tehát az amolyan takarítás: ha látod a piszkot, megszabadulsz tőle.-mosolygott |
Vállatvont.
- Mint a legtöbb eriszinek: járom a világot és figyelek. Ha baj van, erőm szerint megoldom. |
-Őrködés, bár nincs konkrét helyhez vűzve....a helyesebb fogalom rá a járőrözés. ....De néha harcolni is kell, ami hamarosan mindennapi.Neked mi a feladatod? |
Finoman elmosolyodott és így szólt:
- Úgy értettem van-e konkrét feladatotok. Őrködés? Harc? Megfigyelés? Felderítés? |
-Persze!A szükség kívánja, hiszen nem vagyunk se rokkantak, se öregek, se gyengék.Én úgy érzem ez kötelességünk, segítünk a bajban. |
Biccentett.
- Nektek is van feladatotok? |
-Egyetértek, különösen, ha ez a feladatod.Néha fárasztó, de el kell viselni, mert most van rá a legnagyobb szükség. |
Anor megrázta a sörényét.
- Nem vagyok túl ismerős a Birodalomban. Szeretem megfigyelni az újdonságokat. Meg persze.....az óvatosság....Mostanában az a jó, ha mindenhova van szemünk. |
-Mi a baj barátom?-kérdezte a körülnézésből kifojólag. |
- Igen. - bólintott.
Körülnézett. |
-De egyszer az is eljön...-állt át végül az optimistaságra. |
- Az összefogás értékét épp a nehézsége adja..... - mondta szelíden.
- Mindig...mindent értékelni, becsülni kell. Amíg megtanuljuk....az hosszú idő....és sok nehéz leckébe kerül.... |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|