|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Theosphir látta közeledni a lényt és már látta, hogy ő is fajtája beli, tehát megszólította!
-Héj!Oroszlán!Mi ez a hely? |
 Torensz lassan elért oda, ahová az a furcsa késztetés csábította.
Körözni kezdett, és lefelé meresztgette a szemeit. Aztán kiszúrta a lenti homályban az oroszlánforma lényt.
'Mit keres ez itt?' töprengett. |
| Theosphir észrevette az újonnan érkező lényt, de mivel messze volt, csak egy foltot látott belőle, tehát nem nagyon foglalkozott vele!Tovább nézegette a nyálkás fekete növényeket, és érezte azt a hívogató órási mágiát, ami neki nagyon megtetszett.Nem gondolt arra, hogy ebből baj lehet, mert fogalma sem volt a bekövetkező csatáról... |
Torensz "lassú víz partot mos" elven próbálta megszokni a Sötétséget: ha úgy érezte nem bír már magával, ferepült, és addig tombolt a levegőben pörögve-forogva, míg lehiggadt.
Egy alkalommal aztán túlsodorta magát a Várkastély falán, és ahogy a messzeségbe pillantott, valami furcsát kezdett érezni: ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy odamenjen.
Elhatározta, hogy enged a furcsa késztetésnek, bár vigyázni fog, hátha a Sötétség trükkje.
Alacsonyan suhanva a föld felett elindult a határhoz. |
Theosphir unottan sétálgatott, amikor észrevette a Sötétség birodalmának határát!Oda "ügetett"!Még sosem járt itt, de nagyo tetszett ez a hely neki!Most járt a birodalomban, és nem sejtett semmit a sötét támadásokról!
Átnézett a nagy vasrácsos kapun!Egy pillantás és benn termett.Mintha tereportálta volna magát vagy ilyesmi!
Bement és egyenlőre csak nézelődött! |
 Brünhilde csendben haladt Despota mögött.
Emlékek valóságos vihara rohant rá, és egyiket sem szerette viszontlátni.
Szívesen repült volna, de nem tudta nem követ-e el ezzel hibát....
Nyomasztotta itt minden!
De a párja ment előtte.....ha erre gondolt, lehiggadt..... |
*Beértek a Sötétségbe.*
- Túl nagy a csend! Szokatlanul nagy...
*Vállatvont, majd megindult a Sötétség mélye felé.* |
 Mithrandir megengedett még magának egy mosolyt, aztán felszállt és gyorsan repülni kezdett a Sötétség mélye felé. |
 -Rendben.-bár most kicsit megszeppent, hisz önvédelemkor csak használni kell...de megnyugtatta magát, hogy akkor már mindegy, hizsen akkor már lebuknak....-Na akkor indulás!-szólt végül vidáman, de tudta, hogy mostantól mellőznie kell a vidámságot, csak komoly, rideg nyugot kancának kell lennie. |
Mithrandir ezt mondta nagyon-nagyon komolyan:
- Ne varázsolj. A Te elemed a Fény...ha varázsolsz....az éppen olyan, mintha harsonákkal harsogva a jöttünket bedübörögnénk oda, ahol a Sötét Nagyúr lehet most.... |
| Angel elmosolyodott, majd egy csókot nyomott párjára ezzel jelezve, "hallgatja". |
Szájtátva nézte Angelt. Ez eszébe sem jutott....
- Nos.....persze..jó..... - nyögte.
- Meg kell kérjelek valamire! Ezt még tedd meg értem kérlek... |
| -Óh!Ez esetben!....-leszállt, majd meghempergőzött egy sár tócsában,majd a homokban, amitől sötétszürke lett-Így már jó? A szarvam miatt ne aggódj.-azzal a fényes aranysárga szarv egyre sőtétedett, míg végül alig lehetett megállapítani, sárga, vagy fekete keverék. |
Gyorsan párja elé repült.
- Nem érted. Nem az erőd miatt aggódom....Hanem a színed...Fehér vagy....Ez nagyon riktán jó ötlet itt... |
| Angelnek már annyiszor mondta párja ezt a kétejes gondolatot, hogy egyszerűen elhallotta a füle mellett.Felszállt, dele szimatolt a levegőbe, és az áramlás irányába fordult:-Arra!-jelentette ki, majd hozá tette, mert nem bírta szónélkül hagyni az aggodalmat-Tudom, hogy aggódsz értem, de nincs semmi oka!Úgy gondoltam, a vihar szétvágása talán felcsillantja szemedben, hogy erős vagyok!Lehet hogy ez édeskevés lesz majd itt, de van ott, ahonnan ez jött!-mondta komolyan és meggyőzően. |
Mithrandir a levegőbe szimatolt.
- Mindenütt mágia. - vicsorogta.
- Áramlik....mozog....pedig nem lenne szabad...Ez nagy bajt jelent....
Végre párjára nézett, és a vicsorgása eltűnt.
- Nos...hát....azt hiszem arra kell mennünk, amerre a Varázs tart. De Téged nem merlek odavinni...... - mondta elhaló hangon. |
-Tehát itt volnánk....
Felállt, s mostmár kiváncsian nézett körül.-Még sosem jártam itt, mondjuk nemis reméltem, hogy eljövök egyszer, de nemis bánom-állapította meg mosolygón.Viszont belül rosszul érezte magát:eddig csak olyan tájon járt, amit még a fény uralt, és nem szokta meg ezeket a területeket-Sebaj, mindig a kezdet nehéz.-motyogta alig hallhatóan.
-És most merre?-fordult kiváncsian Mithrandirhoz. |
- A Sötétség Birodalmában... - hörögte, és gyorsan közel húzódott Angelhez. |
Angel riadtan nézett körül, de megnyugodott, mikor maga mellett találta Mithrandirt.-Hol vagyunk?-nézett rá kicsit aggódva. |
 Csodaszarv nyomában maradt... |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
Theosphir látta közeledni a lényt és már látta, hogy ő is fajtája beli, tehát megszólította!
Torensz lassan elért oda, ahová az a furcsa késztetés csábította.
Brünhilde csendben haladt Despota mögött.
Mithrandir megengedett még magának egy mosolyt, aztán felszállt és gyorsan repülni kezdett a Sötétség mélye felé.
-Rendben.-bár most kicsit megszeppent, hisz önvédelemkor csak használni kell...de megnyugtatta magát, hogy akkor már mindegy, hizsen akkor már lebuknak....-Na akkor indulás!-szólt végül vidáman, de tudta, hogy mostantól mellőznie kell a vidámságot, csak komoly, rideg nyugot kancának kell lennie.
Csodaszarv nyomában maradt...