|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Remélem is. -*mondta Tavarilla, miközben ő is a messzeségbe meredt.* -Szeretem ezt a völgyet, de... azért mégis otthon lenne a legjobb. -*sóhajtotta csöndesen.*
-Persze, azt hiszem, mi négyen akkor is együtt maradnánk. -*mosolyodott el szelíden a kanca.* -Bármennyire is bosszantanak, most már nem tudnám elképzelni nélkülük az életemet.
*Aztán Illura nézett.*
-És a te családod? Mintha valami szövetséget említettél volna... -*kérdezte bizonytalanul.
*Fura volt, hogy Tavarilla ennyit beszél. Négyük közül mindig is ő volt a leghallgatagabb és tényleg csak akkor szólalt meg, ha valóban szükségét érezte. öMáskor két nap alatt nem beszélt ennyit, mint most Illuval két perc alatt.* |
Illu elnézett a messzeségbe.
- Most, hogy az urát megölték, előbb-utóbb el kell oszlania. - mondta halkan.
|
| -Áh, Perselus és Estella már megint cirkuszolnak. Teljesen kiborítanak. -*felelte fásultan, beletörődött hangon Tavi.* -Kijöttem, kicsit kiszellőztetni a fejemet. Remélem, hamar elkotródik ez a Sötétség... |
Illu maglátta az idegent.
- Rögtön jövök! Pihenj csak! - modta Lilinának.
Azzal szétnyitotta lepkeszárnyait és lerepült az idegenhez.
- Csak így egyedül? Zavarlak? - mondta barátságosan a másik előtt és a mlység felett rebegve. |
*A kis barlang bejáratában ekkor újra feltűnt Tavarilla. Csöndesen lépett ki a fényre, egy pillanatra behunyta szemét, és mélyen felsóhajtott, mintha béketűrűsűrt fohászkodna az égiekhez. Ezután leheveredett a barlang bejáratához (a képen látható módon), és gondolataiba mélyedt.*
|
| - Persze. Leolannak majd segít Draugherit! - mosolygott. |
 *Lilina nagyon sajnálta Leolant. És azt is tudta, ki a másik sebesült: Átok. Mindig is csípte a kis vagány pegazust, és szomorú volt, amiért Átkot ilyen fiatalon máris ennyi megpróbáltatás éri, de aztán eszébe jutott saját csikókora, és el kellett folytania egy keserű kacajt. Mindenesetre megkönnyebbült. Tehát sem Micha, sem Razor, sem Maud, sem Jaddis, se senki nem sérült meg komolyan, és mindenki életben van.*
-De azért fel fognak épülni, igaz? |
| - Vagyis.....Egy lény, aki nem eriszi, súlyosabban megsebesült, és tőlünk is....Szegény Leolan! - mondta elkomolyodva. |
- Hát, Draugherit megszűnt létezni, de aztán kiderült, hogy mégsem, pár lénynek elrabolta a lelkét a Sötét, de ők visszakapták, Izabó pedig kiszakadt a testéből, de Steelbe költözött, majd végül vissza a saját testébe.
Engem Steel értesített nemrég ezekről. És képzeld! Steelnek csikója lesz Izabótól! Az eggyéválás hatott így rájuk....Furcsa mi? - hadarta boldogan. |
*Lilina megkönnyebbült, de aztán szívébe újra belemart a félelem.*
-És... közülünk... közülünk senki nem halt meg? Mindenki jól van, ugye? |
Időközben felértek az Utolsó Remény párkányára, így Lilinát letették az indák és pillanatok alatt elszáradtak és elporlottak.
- De igen. Tudom. - mondta fojtott hangon. Remélte, a szeme nem áruja el.
- Felesleges volt elindulnunk....
- MERT GYŐZTÜNK! - sikította és Lilinára vetette magát, átölelte és könnyezve nevetett.
- GYőztünk! Győztünk! GYőztünk! Vége a sötétnek!!!!
|
*Lilina figyelmesen hallgatta a kancát.*
-Majd meglátjuk, mennyire üti egymást a hatalmunk... De most először keressünk egy biztos helyet. A többiek hol vannak? -*nézett körbe a völgyben. Aztán elhallgatott és pár pillantattal később komoran és kissé félénken nézett újra Illura.*
-Amit álmodtam... szóval... elég borzasztó volt. Nem... nem tudsz esetleg valamit a... a többiekről? A csatáról? |
| - Bár...tudod lehet, hogy csak a kimerültségem és félelmem miatt szívtam ennyire tragikusan az erődet! Lehet, hogy ha ép lettem volna, csak kicsit szívm el. Vannak vízmágusok az erisziek közt és velük ilyen még nem történt....Bár lehet, hogy csak azért, mert ők erisziek. Mindenesetre most biztos nem fogok ezzel kísérletezni! - folytatta. |
- Persze, hogy segítek!
- Ezek a Sötét Nagyúr elől menekültek ide. A csődör elég durva alak, a kancák meg.....olyan visszahúzódóak.....de azért kedvesek. Egy kicsit meglepte őket a feltűnésünk...
Azzal intett a legközelebbi kőpárkány feé, mire abból óriási, zöld, sima indák nőttek és nyúltak ki. Egyenesen Lilina elé nyúltak és fészekké fonódtak.
Illu szorosan Lilina mellé állt és belökte a fészekbe, majd felszállt.
A fészek mellette haladt, benne Lilinával
- Igen. Igazad van. A mágiák közül sok üti egymást, de úgy látszik, hogy a mi kettőnk varázsa különösen intoleráns a másikéval....
|
| - Hát... ha segítesz! -*suttogta mosolyogva a peguninak.* -Ne siess annyira, Illu! Felállni még nem bírok. |
-Így már világos... Akkor azt hiszem, ezentúl jobban kell vigyáznunk. Veszélyes lesz mágiát használnom a közeledben. Nagyon kell figyelnünk, ha varázsolunk... -*suttogta Lilina, kicsit még mindig rémálma hatása alatt állva.*
-Ők kik voltak? -*bökött végül a négy távozó unicornis után.* -A csődör nem tűnt valami barátságosnak... |
Illustrissima némán nézte végig a többi lény távozását.
- Furcsa élményben volt részem.... - fordult mosolyogva Lilinához.
- Készen állsz, hogy elmenjünk innen? |
 -Nah, hát ez nagyszerű! A kiscsaj már jobban is van, úgyhogy mi akár el is húzhatjuk innen a csíkot! -*morogta Perselus.* -Úgysem vágytam volna tovább érezni ezt a társaságot... -*szólt gúnyosan, majd bosszúsan felhorkantott és peckesen ügetve elindult a barlang méllye felé.
 -Ne haragudj Perselusra, valójában nagyszerű csődör. Nem is értem, mi ütött most belé... -*mentegetőzött Estella, a bátyja helyett is.*
-Nem mondom, néha rájön az ötperc, de... Általában jó fiú. Úgy értem, rendes srác. És nagyon sokat köszönhetünk neki. Már fél éve, minden egyes nap itt volt velünk és ő védett meg minket, ha segítségre szorultunk. -*kelt bátyja védelmére a kanca, majd mosolyogva ő is elköszönt.* -Úgy látom, már nem lesz ránk szükség. De biztos találkozunk még. Ég veled! -*szólt kedvesen, és ezzel egyet biccentve a fán rekedt kancák felé, követte bátyját a sötétbe.*
 -Én is elköszönök. A meghívást pedig nagyon köszönjük, de nem fogadhatjuk el. -*biccentett Evela Nielanna is, majd a testvérek után ügetett.*
*Tavarilla Elinea egy darabig még csöndben álldogált a barlang bejárata előtt. Értelmes, éber szemével figyelte a két kancát és ügyködésüket. Végül elmosolyodott, és ő is megfodult, majd halkan belépkedett a barlang sűrű homályába.* |
- Mikor láttam, hogy baj van, varázst használtam. Így hoztalak ki a vízből. Én nem vagyok valami jó úszó....Csak kicsit nagy lett. Azt hiszem a Te erődnek köszönhetem.....Az tett ilyen erőssé...Meg is lepett.... De ez döbbentett rá, hogy mi a bajod! Így végül is jó lett a vége.
Tudod ez az miért volt? Én rájöttem! Én növénymágus vagyok, Te pedig vízmágus...És mit csinál a növény a vízzel? Elszívja! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
-Remélem is. -*mondta Tavarilla, miközben ő is a messzeségbe meredt.* -Szeretem ezt a völgyet, de... azért mégis otthon lenne a legjobb. -*sóhajtotta csöndesen.* 
*Lilina nagyon sajnálta Leolant. És azt is tudta, ki a másik sebesült: Átok. Mindig is csípte a kis vagány pegazust, és szomorú volt, amiért Átkot ilyen fiatalon máris ennyi megpróbáltatás éri, de aztán eszébe jutott saját csikókora, és el kellett folytania egy keserű kacajt. Mindenesetre megkönnyebbült. Tehát sem Micha, sem Razor, sem Maud, sem Jaddis, se senki nem sérült meg komolyan, és mindenki életben van.*
-Nah, hát ez nagyszerű! A kiscsaj már jobban is van, úgyhogy mi akár el is húzhatjuk innen a csíkot! -*morogta Perselus.* -Úgysem vágytam volna tovább érezni ezt a társaságot... -*szólt gúnyosan, majd bosszúsan felhorkantott és peckesen ügetve elindult a barlang méllye felé.
-Ne haragudj Perselusra, valójában nagyszerű csődör. Nem is értem, mi ütött most belé... -*mentegetőzött Estella, a bátyja helyett is.* 
-Én is elköszönök. A meghívást pedig nagyon köszönjük, de nem fogadhatjuk el. -*biccentett Evela Nielanna is, majd a testvérek után ügetett.*