|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 Megfeszült az arca, ahogy szemügyre vette a sérülés nyomait.
- Megtanultál ezzel együttélni, ugye? Én is az enyémmel....
Szinte ábrándos lett a szeme és mintha mosoly árnyéka suhant volna át az arcán, igaz, ebből senki semmit nem láthatott.
- Egy kis faluban laktam...Én védtem, szerettem ott...De egy nap...nem voltam elég erős....A "mi lenne ha" pokla azt hiszem örökre elkísér.....Te megtaláltad a helyed? Itt, a Birodalomban...? |
*Válaszképp kibontotta bal szárnyát és fonákkal felfelé mutatta Calundrennek.*
- Nem a sajátom. Hála a gyógyítóknak, tudok repülni és látszólag egy mindennapi sárkány vagyok. - *mondta rezdüléstelen arccal.* - A tövénél még látszanak a hegek. |
Elmerengett.
- Hiányozni fognak azok az idők, amikor a világ még ártatlan volt....Én nem éltem akkor....De láttam egy emléket.....Azt hiszem sokan elcserélnénk az életünk egyetlen napért ott.....Neked is vannak veszteségeid? |
*Nem válaszolt. Erre nem volt becsületes válasza, butaságot pedig nem akart mondani.* |
| - És ha valaki nem találja az utat? Mert képtelen rá? - kérdezte halkan. |
*Az utolsó mondaton keserűen elmosolyodott.*
- Majd az idő segít. Remélhetőleg sokaknak megmutatja a helyes utat. |
- Az bizonyos - értett egyet. A tó felé fordult, és hosszú-hosszú ideig nézte.
Hihetetlenül halkan kezdett beszélni:
- Én belefáradtam a pusztításba, a vérbe, a fájdalomba, a halálba...Túl sokat láttam....Ezért kerülöm a világot. Inkább álltam eriszinek, ahol talán rámbíznak nehezebb feladatokat, de békén élhetek, ha akarom egyedül, minthogy tovább vándoroljak....Gyűlölöm a Sötétséget, de ehhez köt az erőm, így itt jártam a legjobban....Így születtem...Mint egy átok! Ha kimegyek, nincs erőm, ha maradok, régi otthonom elemében kell elmerülnöm....Ami egyenlő azzal, ami sosem voltam...Mintha arra lennék kárhoztatva, hogy ne találjam a helyem....Legföljebb itt...Megértem azokat, akik most össze vannak zavarodva....De sokszor gondolkozom azon élet értékéről, ami csak egy dologra jó...Aki csak harcolni tud, vagy aki csak bölcselkedni....azzal mi lesz, ha változik a világ? Elpusztul....? A Sötét nagyúr halott, lényeit öldökölni, csak mert sokaknak nincs más cél, bármily sötétek is ezek a lények....nem tudom helyes-e....Hogy lehet csak úgy találni nyugalmat, ha valaki fenntartja azt, aminek az elpusztításáért harcolt? A fájdalmat, pusztulást.....Helyes az, ha valami mondvacsinált okkal összefogjuk a megzavart lényeket, ahelyett, hogy a helyüket kerestetnnk velük az új világban? És ha valaki végképp nem találja új életcélját, azzal mi lesz? - mondta úgy, mintha már csak saját magához szólna.
- Körök a körökben, hogy itt a béke, és nem tudunk vele mit kezdeni! Ezért küzdöttünk...és most nem tudjuk abbahagyni a küzdelmet! - keserű lett a hangja.
- Mintha csak a halott Nagyúr boszúja lenne ez..... |
*Lehunyt szemeit kinyitotta és a halvány fény felé nézett.*
- A többség igen, ám vannak, akik nem, vagy vannak akik nem akarják, nem tudják elhinni. Hosszú ideje tartott már. Sokan belefáradtak és sokan alaposan ráfizettek. Páran nem találják a helyüket, néhányan úgy érzik, nincs már rájuk szükség. - *elhallgatott. Részben ő is így érzett.*
- Köreinkben jelenleg nagyobb a káosz, mint a Sötétség idején. Kell egy kis idő, hogy mindenki elcsendesedjen és megszokja az új helyzetet. |
Szarva egyre jobban elhomályosult, míg csak fehéres derengés volt a sötétben.
A csődör elfáradt az úton, így most élvezte a termet, a vízcsobogást, a víz és a virágok illatát, de főképp a nyugalmat.
És hálát adott az égnek, hogy a sors csak Pactenantóval hozta össze, és nem azokkal a lényekkel, akikre számított. Igaz, így is harcolinuk kellett....Nagyot sóhajtott az emlékre.
Felemelte fejét, amúgy sem akart aludni.
A sötétben a sárkányból alig látszott valami, de arra fordult.
- Ti is örültök a harcok végének? Én már nagyon vártam....Régről...Úgy jártam, mint egy társam....Jó, hogy béke van... |
*Fürkészve nézte az építményt, a rengeteg lényt, a kavalkádot, egyszóval mindent. Csöndben követte Calundrent. Miközben haladtak, vigyázott, senkit ne döntsön le a lábáról. Az építményben nem tudott volna könnyen kárt tenni, mivel hatalmas kapui, csarnokai a sárkányoknak is megfelelő nagyságúak voltak.
Mikor beértek a rejtett terembe, kellemes érzés futott végig a testén. Nem volt komolyabb problémája a tömeggel, mégis mindig megkönnyebbűlt, amikor otthagyhatta őket.
- Csak nyugodtan, nem zavar - *válaszolta. Kinézte magának az egyik hatalmas párnát Cal mellett és ráheveredett. Szárnyait kényelmesen elrendezgette, farkát pedig magaköré csavarta.* |
Büszke tartással kanyarodott be a Kastélyba erkélyükről. Elment a fekete lóféle mellett, és végigvezette visszafelé a sárkányt a folyosón. De ezúttal lefelé mentek a lépcsőkön, és a kastély központja felé tartottak, egyre jobban belekeveredve termek, ajtók, lépcsők, folyosók szövevényébe.
Aztán elhaladtak egy hatalmas kapuforma ajtó előtt, aminek résen gőz tódult ki, és Calundren végre megállt.
- Ne lepődj meg! - mosolyodott el első ízben, mióta találkoztak.
A következő kanyarban a folyosó hirtelen óriásira tágult, és ajtó vagy kapu nélkül torkollt egy gigantikus terembe. Kizárólag mágikus úton férhetett be a monstrum a Kastélyba! Egy katedrálisnál is nagyobb volt!!!
És sokkal zsúfoltabb az élettől, mint bármilyen hely a Birodalomban....
A terem vagy csarnok láthatólag kizárólag a pihenés és szórakozás céljából volt fenntartva, és úgy tűnt minden itt időző eleget tesz ennek: szőnyegeken, párnákon, medencékben, oszlopokra vagy állványokra tekeredve vagy függeszkedve, a mennyezetről lecsüngve, abszolút ismeretlen tárgyakon elhelyezkedve vagy százféle lény időzött, fikarcméretűtől az óriásokig.
A zaj hatalmas volt, ahogy ki elmélkedett, ki vitatkozott, evett, aludt vagy szimplán üzletet kötni próbált a környékével, vagy épp a terem másik felével.
- Ez a hagyományos fogadócsarnokunk....Manapság inkább afféle szórakozó terem. Fegyver nélkül, békés szándékról esküt téve bárki bejöhet. A legtöbben persze valamilyen céllal időznek itt...Az új úr színe elé járulni is nagy kegy, sokat kell várni.....például itt.
Elindult befelé, a lények közt lavírozva.
- Könnyű úgy vendégséget csapni, hogy a konyha itt van mellettünk - jegyezte meg jókedvűen, majd a határozottan szerájra vagy török fürdőre emlékeztető terem közepén elfordult oldalra.
Két kék oszlop közt egy üvegajtó nyílt. Calundren felé intett, mire az ajtó hatalmasra nőtt.
Apró főhajtással betessékelte Pactenantót a hirtelen magától kitáruló ajtón, amit különös módon úgy látszott csak ők ketten látnak.
Ő is belépett, és körülnézett.
- Épp ahogy emlékeztem... - mondta halkan.
Az egész terem, ahová bejöttek, királykék volt, falain arany mintákból alakított csillagkép díszítéssel, a középen csobogó óriási, de sekély medence adta a csendes zsongást, míg a fényt Calundren ragyogó szarva. Oldalt végig akár négy Pactenantónak is elegendő méretű sötétkék párnák sorakoztak, a medencében pedig hófehér virágok úsztak.
- Azt hiszem ez az egyetlen hely, amit igazán szeretek - mondta halkan, ahogy felugrott egy párnára. Elfészkelődött, és kissé visszafogta fényét.
- Remélem nem baj, de ha jól sejtem, Te is látsz félhomályban...... |
- Szívesen - *vágta rá gondolkodás nélkül.
Jól érezte magát az unikornis társaságában, így egyértelműnek érezte a helyzetet.* |
| - Azt hiszem pihennék kicsit. Tarts velem, látnod kellene a Kastély azon részét! - javasolta hirtelen. |
*Pactenanto elégedetten a magasba emelte fejét és állkapcsát néhányszor csattogtatva összecsapta.* |
- Nem is kell - vágott közbe finoman.
- De ha már Te törtél be a mi fennhatóságunk alatt álló városba, jöttél ide a mi Kastélyunkba, és szóltál bele a beszélgetésünkbe, esetleg egy kissé valóban lehetnél udvariasabb... |
 -Nem félek-mondta merészem ám visszafogotabban
|
- Nem, egyáltalán nem. Ha lehet, elkerülöm. - *válaszolta Cal kérdésére.
A fekete lény felé fordította fejét. Teljesen nem fordult meg, mert egyenlőre nem látta értelmét.*
- A nevem Pactenanto - *válaszolta a kérdésre cseppnyi lelkesedéssel sem a hangjában. Válaszolt ugyan, mert így illett...*
- Tanácsolom, hogy változtass stílust, különben elkészítelek ebédre.
*Orrlukaiból vékony füstoszlopok törtek elő és a lóféle nyaka köré tekeredtek, majd egyre szűkültek és amikor elérték a szőrt, eloszlottak a levegőben. |
-Oryx (II) vagyok-mondta kcsit már lehiggadva
-És te kivagy?-kérdezte a másik lényt szürke egyhangúan, mitsemtörödve a tisztelettel |
Lassan megfordult az erkélyen, és az idegent kezdte nézni csendben. Nem értette hogy került a Kastélyba ez az idegen.
A fővárosba sokan jártak, sokan itt is éltek, de a Kastélyba elsősorban az új uralkodó barátai jöhettek be. Ez a fekete lóféle nagyon nem tűnt annak....
- Calundren vagyok. De azt hiszem a kérdezőnek is illene bemutatkozni - mondta higgadt hangján. |
Oryx II éppen élvezkedett kedvenc helyén mikor társaságott vett észre
*Kik lehetnek ezek, nem tudják hogy rühellem a társaságot*
Odament a lényekhez majd vadul kérdezgetni kezdett
-Kik vagytok?-kérdezte ellenségesen |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Megfeszült az arca, ahogy szemügyre vette a sérülés nyomait.
-Nem félek-mondta merészem ám visszafogotabban