Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
Kicsit meglepődött, azon, hogy a kanca szembefordult vele, ilyen váratlanul.Lyan ezt a pillanatot érezte úgy, hogy megszólal.
Elmosolyodott!-Üdv!A nevem Lyan! |
- Semmi komolyat. Csak lassan majd elkezdődik az ünnepség, és tudni akartam merre vannak a csikók.
Kicsit morrantott.
- Nem hiszem, hogy soká maradok. Engem itt nem tart semmi.
- Velem maradsz? - kérdezte esengő hangon.
- Ünnepelni társaságban jó! Lehetnek pillanatok, amikor a magány esik jól. De az élet ünneplése nem az. Itt sok lénnyel találkozhatsz majd!
Hirtelen abbahagyta az evést, és szembefordult az unikornissal.
Rámosolygott, mélyen belepillantva a szemeibe. |
- Mit tervezel? - *kérdezte.*
- Ennek örülök.
*Ámultan nézte a tömeget.*
- Fantasztikus! |
- Hát nem - hagyta helyben.
- Sólyom! Merre vannak a csikók?
- Anya levitte őket a járatokba játszani!
A félsárkány csak bólintott, Sólyom meg nem kíváncsiskodott, hanem a tömeget nézegette.
Könnyedén megrázta a fejét.
- Csak karcolások. Semmi fontos!
Mellette állva nézte Charisse-t.
Kicsit mosolygott a tömegre, aztán vele érkezett pegazushoz fordult.
- Tetszik? |
*Leplezetlenül vigyorgott.*
- Ezek szerint van dolgod elég és nem is unatkozol. - *mosolygott tovább.*
- Te is Nekem.
- Minden rendben van? Nem sérültél meg a csata alatt?
*Charisse Islanzadí mellett betopogott a cseppkőbarlangba és tátott szájjal nézett körbe.* |
Horkantott és elfintorodott.
- Egy fenét! - csattant fel.
- Egyszerűen arról van szó, hogy Eris befogadott két fiatal lényt. Félsárkányok, bár inkább a sárkányság felé hajlanak. Valahonnét messziről jöttek, és esküdöztek, hogy a fiaim. Bevallom, először megijedtem. Nem szégyellem: a múltamban voltam szerelmes. Vagy legalábbis valami olyasféle.....De azt sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen dolog eshet meg velem! Efféle következményekkel igazán nem számoltam annak idején, mámoros ifjúságomban! Aztán szerencsére alapos megfigyelés után kiderült, hogy tévedés történt. Nem a fiaim. Mindkettő anyja rajongásom tárgya volt, és mikor a gyerekeik kicsit nagyobbak lettek, képesek voltak utánam küldeni őket! Pedig... - horkantott - tényleg nem hasonlítanak rám! Hosszú megfigyelés eredményeképp bizton állíthatom: a nevelőapjuk lettem, de semmi több nem köt hozzájuk! Kár, hogy ők ezt nem fogadják el.....
Nem bírta tovább, és elnevette magát! Sosem hallott ilyesmit!
De meg is bánta.
Draugherit pillantására csak összehúzódni tudott válaszul.
- Majd ha hasonló helyzetbe kerülsz, ijfú Sólyom, meglátjuk mennyire lesz hangos a kacajod! - morogta a fiatalnak.
Aztán csak megrázta a fejét.
- Ostoba egy helyzet volt ez Danduinék-féle ügy!
Kicsit ő is elmosolyodott, és átölelte Despotát szárnyaival.
- Hiányoztál! |
*Ő is elmosolyodott.*
- Valamiről lemaradtam? - *kérdezte Draugherittől.*
- Mmmmm.
- Ezért megérte túlélni a csatát. - *mondta mosolyogva.* |
Apjára nézett, de nem tudta mit mondjon.
Inkább Draugherithez fordult.
- Igaz, hogy a legtöbb eriszi kap egy csikót? - kérdezte.
Mikor Draugherit bólintott, Sólyom kicsit elcsodálkozott.
- Te is?
A félsárkány zengőn felkacagott.
- Dehogy! Megvan a magam baja a két fiammal!
Sólyom is elvigyorodott.
Lágyan elmosolyodott, majd megadta a választ a buta kérdésre.
Nem szólt, sőt, nem is pillantott oldalra.
De nagyon ügyetlenül evett.....Folyton melléharapott. |
*Egy pillanat alatt elszállt a jókedve. Az árva csikók hallatára végtelenül rosszkedvű lett.
Fiára nézett és az arcát fürkészte. Büszke volt, hogy ilyen felelőségteljes és komoly unikornissá vált.*
*Lassan sikerült megnyugodnia.*
- Jár még az a csók? - *kérdezte.* |
Lyan lassan odabaktatott a kancához.Beállt mellé és ő is enni kezdett.Nem szólt.Lyan akart először megszólalni.Úgygondolta illedelmesebb lenne, de még várt. |
Visszafordult az evéshez, és kíváncsian várt, hogy vajon mit tesz majd az unikornis.....
Bólintott apjának.
- Anya is ebben bízik! De azért az árvák sok gondot jelentenek.....
Szégyen árnyékolta be az arcát.
- Majdnem megcsókoltam. Elvette az eszemet az aggodalom...De elejtettem egy megjegyzést Drongunról...Ő erre furcsán viselkedett, mire feltettem egy kérdést, amire Te tudod a választ...Ő nem tudta..... |
- Mostantól nem kell idegeskedned. Nyugodt és békés világban élünk.
*Szárnyát Sólyom hátára tette és elégedetten nézte fiát.*
*Tehetetlenségében dühösen toporzékolt és fújtatott.*
- Csak... csak fussak össze Tyranttal... - *hörögte.
Párja tekintetét fürkészte.*
- És hogy jöttél rá, hogy nem Én vagyok? |
Elvigyorodott.
- Hát még én! Sólyom újabban mást sem csinál, mint idegeskedik, és dühöng!
Szégyen futott át az arcán.
- Én csak vigyázni akartam a rendre....és az anyámra....
Felnézett Draugheritre, aki rákacsintott és elvigyorodott, így ő is megengedett magának egy apró vigyort.
- Tyrant... - morogta sötéten a nevet.
- De. Éppen azt tette. |
- Sólyom!
*Egy pillanatra magához húzta és megölelte csikóját, majd gyengéden hátbaveregette.*
- Én is örülök, hogy látlak.
*Despota arcáról lefagyott a mosoly. Oldalra nézett, majd vissza párjára.*
- Ezek szerint... vagyis hát... szóval... minden bizonnyal Tyrant-tal futottál össze...
*Megrázta a fejét.*
- De nem csinált semmit, ugye? Nem próbálta eljátszani, hogy Ő Én vagyok, ugye? |
Vigyorogva intett egy irányba.
Sólyom futott feléjük.
- Apa! - kiáltotta csodálkozva, ahogy elhitte a szemének azt, amit lát.
- Hogy kerültél ide? - kérdezte örömmel, a két pegunihoz kocogva.
- Pont úgy néz ki, mint Te! Mindenhol! Illetve.....én már nem tudom számontartani ki hol sebesült.... |
- Már hogyne érdekelne?! - *kérdezett vissza.*
*Vállat vont.*
- Írd le nagyjából, hogy hogyan nézett ki, hátha ismerem. |
Draugherit ekkor Üstököshöz fordult.
- No mondd, érdekel-e az egyik fiad?
- Akkor én kivel találkoztam? - kérdezte gyanúsan nyugodt hangon. |
*Nem kellett kétszer mondani.
Elrúgta magát a talajtól és a magasban süvített be a járatba.*
*Elnevette magát.*
- Hát nem sok olyan lény van a Birodalomban, mint Én... |
Vállatvont.
- A cseppkövek maguktól is újranőnek majd. De takarítani segíthetsz majd. Most eredj az anyádhoz!
Szárnyával egy járatra bökött.
- Ha sietsz, utolérheted még az Úrnő másik lényét, aki szintén lefelé igyekszik.
Gyanakvó arccal továbblépett, egészen addig, míg arcuk majdnem összeért.
Hosszú ideig nézte Despota szemeit.
- Te tényleg az én párom vagy.....De ki volt az, akit odakinn láttam? - kérdezte zavartan. |
- Ha kell, a cseppköveket visszaragasztom. - *ajánlotta.*
- De az anyámat jogom van látni!
- Hát ki más lennék? Hogyne tudnám!? Elég sok kaladban volt már együtt részünk! - *válaszolta kicsit zavartan, ugyanis cseppet sem fogta, hogy Brünhilde miért kérdez tőle ilyen dolgokat.* |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|