|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.09. 23:11 - |
 Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte.
'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett.
Felkapta a fejét.
'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe.
'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.'
Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé.
- Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!
- Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Zenit bólintott.*
- Igen, Én vagyok. - *válaszolta.* |
Steel félrelépett csikója elől és odafordult hozzá. Megbökte orrával és egy pillanatra összekapcsolódott a pillantásuk.
Erre  Asylon, mintha összeszedte volna magát és odalépett a másik csikó elé.
- Szia. Te vagy Zenit? |
 - Sziasztok ! - *köszönt egyszerre Üstökös és Zenit.*
- Na, mennj Zenit, barátkozz össze Asylonnal. - *unszolta Üstökös Zenitet.*
- Jól van, megyek már - *válaszolta halkan Zenit.
Közelebb lépett néhány lépést.*
- Szia Asylon ! Lenne kedved idejönni ? |
Steel mosolyogva köszöntötte az érkezőket.
- Üdv!
Asylon viszont anyja hátsó lábai mögül kémlelt kifelé.
- Üdv! - mondta végü ő is, bár kissé bizonytalanul.
|
*Üstökös és Zenit lelassították lépteiket.*
- Nah, megérkeztünk - *törte meg a csendet Üstökös.* |
| *Üstökös közvetlenül Steel távozása után átügetett a cseppkőbarlangba.* |
Asylon némán, de ragyogó szemekkel nézelődött.
Anyja kiengedte!!! És nem csupán kiléphetett végre a Belső Termekből, hanem új ismerősei is lesznek! Egész másmilyen lények mint ők!
Asylon még mindig derengett, a teste pedig szürkésfehér volt. Kivéve a homlokát, ahol anyja első érintése nyomán megjelent a későbbi színe. És már repült!
A legtöbb csikó csak később kezdi, de ő már alig pár naposan repül! Erre büszke volt.
'Asylon! Kérlek ne feledd, hogy most beszélned kell! Más lényeket zavar ez a beszélgetés. És kérlek viselkedj!' |
| - Én már pár percen belül ittleszek. - mondta mosolyogva, majd semmítődött. |
*Üstökös jót mosolygott Steel szavain.*
- Rendben, akkor körülbelül 2 óra múlva visszaérek Zenittel. Addigra Ti is itt lesztek ? |
- Aslyon.
- És nem kell várnunk. Így is nehezen tűri, hogy védem. - mosolygott.
- Idehozod Zenitet? Ha rajtuk lesz a szemünk, akkor legföljebb a barlangrendszerben tehetnek kárt!
|
- Ugyan, Zenit nem tenne kárt benne. Meg különben is: ott lennénk mellettük, nem hagynánk, hogy bármi történjen.
- És ha akarod, várhatunk még néhány hetet, vagy hónapot, hogy teljesen megerősödjön a csikód. Hogy is hívják ? |
Hosszan nézte Üstököst. De a szája szegletében mosoly bújkált.
- Először is: Alcarral nincs semmi baj. Különös az igaz, de gondolj a múltjára, amit, ha jól sejtem, elmondott neked....Nézd....Ő démon volt. De csak attól, hogy Sötét lény, még nem volt feltétlenül veszélyes. Sokan akarták csupán élni az életüket....Mint mi....Ő akarta az életét és vagy azért, mert elhitte a Sötét Nagyúr csodás ígéreteit, vagy mert félt tőle, de harcba vonult. És mire észbekapott: az ellenség testében volt, családja és barátai fordultak ellene, elűzték és soha nem lesz számára visszaút.....Egyszerűen: össze van zavarodva, mert elvesztette eddigi útját. És bocsásd meg neki a viselkedését...Szerintem tartott Tőled.
- Ami a csikókat illeti.....Bevallom féltem a fiamat...De ez csak üres anyáskodás.....Már most elég erős, hogy Zenit igazán ne tehessen kárt benne....Nem mintha nem tudnám, hogy vigyázol rá....És hogy jó kicsi.....De benne van a Hatalom.....
Elmerengett.
- A fiamat nem kell féltenem. Zenit nem áll a Sötétségben és a jövője oly zavaros.....És valóban van bennük közös.....
- Igazad van....Alcarnak és Neked is...
- Legyen!
- Ismerkedjenek csak össze! |
*Üstökös vacilált magában. Nem tudta, mondja-e amiért jött, vagy sem.
Szemeivel a tóra nézett. Gondolta egy kis időnyerés érdekében odasétál a tóhoz.
Végül belekezdett.*
- Tudod, elég furcsa szerzet ez az Alcar. Van egy olyan érzésem, hogy ha tudna, alám tenne. Egyszóval biztosan nem szeret. Hogy miért ? Azt nem tudom...
- És ennek ellenére mégis miatta vagyok itt. Vagyis azért, amit Ő mondott.
*Fejével felnézett a barlang tetejére, majd megfordult és ismét Steel szemébe nézve folytatta:*
- Te mit gondolsz, érdemes egy olyan pegazusra hallgatni, mint Alcar ?
- Mindegy, nem ez a lényeg.
- Szóval, azért akartam veled beszélni, hogy megkérdezzem - *itt nagy levegőt vett, mint aki most szánja el magát*- szerinted érdemes lenne-e megismerkedtetni Zenitet és a csikódat ?
*kifújta a maradék levegőt, ami a tüdejében volt. lfordította tekintetét, majd ismételten vissza felnézett Steelre.* |
Steel oldalrabillentette a fejét és közvetlenül Üstökös elé sétált. A csődör érezhette a hűvösét.
- Hadd könnyítsem meg mindkettőnk dolgát! Hallottál valakitől a csikómról... - mélyen Üstökös szemébe nézett - Alcar...nos igen....és most szeretnél valamit....Mondd ki. Legföljebb megtagadom.
Hátralépett.
- A csikóm tökéletes keverékünk Izabóval. Nincs szarva, valószínűleg olyan színe lesz mint nekem, félelmetes erők birtokosa lesz és sárkányszárnyakat kapott Izabótól. - foglalta össze tömören.
- Óh, és nagyon gyorsan fejlődik az elméje.
Egy pillanatra elmosolyodott, majd visszafordította figyelmét Üstökösre. |
- Hallottam, hogy megszületett a kiscsikód. Hadd gratuláljak. - *fogott bele Üstökös.
Még nem tudta, hogy fog ebből normálisan kikeveredni.*
- Mesélsz Róla egy kicsit ? |
| - Miben segíthetek? - kérdezte némi hallgatás után. |
*Üstökös kisvártatva megérkezett a tóhoz.
Megállt Steellel szemben.* |
| Steel lesétált a tó partjára, majd megfordult, hogy szembenézhessen Üstökössel. |
 Michaelangelo kivágtatott a járatból.
Kifulladt, mert a járat tele volt kerülgetnivaló cseppkövekkel. De nem érdekelte, Több helyenis megvágta a szárnyait és a hasát, de ez sem érdekelte. Lilina pont azt mondta ki, amire gondolt: mi lesz a társaival? Rendben, hogy ő maradjon hátra, de akkor is szörnyű érzés volt....És attól még, hogy esetlegesen feleslegesen halt volna meg a harcmezőn, mert ő éppen nem volt igazi, képzett harcos, még nem nyugodott meg.
'Mi lesz ha a többiek belebuknak? Hogy tarthatnék ki én itt egyedül???'
Odament a vízhez, bár alig látott a sötétben és belebámult. Egy derengő, gyöngyházfényű kísértet nézett vissza rá.
Lehasalt a víz partján.
'Nem jó ez így.' gondolta rettentő keserűséggel.
|
 Pokoltűz idáig futott vizet keresve! Amikor meglátott egy pegazust és egy unikornist.És hirtelen dühösen megállt.
|
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
*Zenit bólintott.*
Asylon, mintha összeszedte volna magát és odalépett a másik csikó elé.
- Sziasztok ! - *köszönt egyszerre Üstökös és Zenit.*
Michaelangelo kivágtatott a járatból.
Pokoltűz idáig futott vizet keresve! Amikor meglátott egy pegazust és egy unikornist.És hirtelen dühösen megállt.