|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 22:42 - |
 *Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
zeironra néezz.*
- Na, megérkeztünk. Ez a pusztaság sziklás része, de ezt Te is látod.
*Gyönyörködve végignézett a tájon.* |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 A kancára nézett. Pont azt mondta ki, amit ő is gondolt.
- Mindjárt megtudjuk!
Odavitorlázott a letört rész széléhez és hosszasan szimatolt, majd kidugta a nyelvét a levegőbe.
- De! Vagyis....lehetne, de nem valószínű. A levegő tele van varázzsal, de mintha egy erős mágikus lény hagyta volna itt, nem olyan, mintha valami mágia-maradék lenne. - mondta elgondolkozva.....
- Bár......Tudod az utóbbi időben hallottam valamit: egy sötét mágus tűnt fel a sötét pletykákban. Egy félelmetes mágus!!!! Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy elég okos ahhoz, hogy álcázza a saját varázslatát! De akkor az a kérdés, hogy mégis mi célja van valakinek sziklatördeléssel??? Vagy csak gyakorolt volna itt??? Akkor igazán nem mindennapi lehet az ereje! Ha csak kicsit gyakorolt itt!
- Pallas! Lehet, hogy visszajön! Akkor ez a hely nem biztonságos!!!! Nem maradhatsz itt! Vagyis...
Elgondolkodott.
- Nem hagyhatok szabadon kóborolni egy sötét varázslót... Már ha létezik.... Itt maradhatok Veled? Kifigyelhetném a dolgokat, ha visszatér, és ha tudok, meg is küzdhetnénk vele! |
- Ezek szerint valami letörte.
*Elgondolkodott.*
- És varázslat nem lehetett ? - *kérdezte halkabban.* |
- Igen, ez nem természetes... - helyeselt.
Végignézte a heg minden pontját, körberepült.
- Nem tudom....Mintha valami nagy súly zuhant volna rá, épp arra a pontra, ahol letörhetett.... |
*Pallas kis idő múlva elérte a sziklát, amin a heg tátongott.
A levegőben lebegett a heg előtt.
Néhány perc gondolkodás után Zeironra nézett.*
- Szerinted mi tehette ezt ? Ez még legutóbb nem volt itt ! |
| Zeiron követte. |
*Pallas odanézett, ahova Zeiron mutatott.*
- Igen, nézzük meg.
*Azzal gyorsan szárnyra kapott, és a heg velé repült.* |
Zeiron követte Pallast a tekintetével.
'Ha a sziklával van baj...de nem magával a kővel, hanem a megjelenésével....Akkor az a kérdés, hogy hogyan, honnan került oda a kő....' töprengett.
Végigvizsgálta a környéket a szemeivel és végül észre is vette, amit keresett: egy friss heg egy nagy sziklatömb testén. Egy nagy, nem természeset, friss heg....
Leszállt Pallas mellé és a leszakadásra mutatott:
- Onnan szakadt le....Vagyis, ha engem kérdezel, akkor onnan szakadt le valami miatt. Megnézzük? |
*Pallas levette tekintetét a szikláról és Zeironra emelte.*
- Mindjárt jövök. Megnézem közelebbről azt a sziklát.
*Azzal lelépett a szikláról. Egy ideig hagyta magát zuhanni, majd kitárta szárnyait és levitorlázott a szikla mellé.
Körbejárta többször is a sziklát de nem látott semmi gyanúsat sem.* |
Zeiron követte társa pillantását.
- Mi az? Valami gond van a sziklával? |
*Pallas nem tudta, erre most mit mondjon.
Körbenézett a tájon.
Pillantása megakadt egy nagy kövöt, ami a pusztaságban hevert.
Kilépett a szikla szélére, ahol álltak.
Szemével gyanakodva fürkészte a hatalmas követ.
~Ez még múltkor nem volt ott.~* |
- A pozitív oldala a vándorlás! Hogy mindig új helyeket fedezek fel és új arcokat ismerek meg! - mondta és elmosolyodott.
- Ezt a gyönyörű helyet és Téged is a veszteségemnek köszönhetem! |
*Pallas barátságosan hozzábújt Zeironhoz.*
- Pontosan. A remény hal meg utoljára.
*Nagyot sóhajtott.*
- Hidd és fogadd el, hogy ennek valamiért így kellett lennie. nem tudom, ennek mi a pozitív oldala. Ha tudnám, mondanám, hogy nézd a pozitív oldalát... |
- Ezek nem sok beszélnivaló van. - mondta kicsit elszomorodva és lehajtotta a fejét.
- Egy nap képtelen voltam visszajutni. Vagy a harmónia veszett oda belőle, vagy a világom maga is elpusztult...... Nem tudom és nem is hiszem, hogy meg fogom tudni....Bár ki tudja....Hátha egy nap mégis elérhetem....A remény hal meg utoljára. |
*Pallas közelebb lépett Zeironhoz.*
- Nem akarsz róla beszélni ? - *kérdezte halkan.* |
- Köszönöm.
- Tudod, a Nyugodt Síkból elveszett a szülőhelyem....Sosem érhetem már el....Ott voltak jóbarátaim. Az erisziek inkább.....nem is tudom......Mindenesetre köszönöm! Őszintén! |
- Értem.
- De Én nem tudom elképzelni azt, hogy ne lenne egy állandó élőhelyem. Persze ez nem aztjelenti, hogy éjjel nappal itt tartózkodom. Nagyon szeretek bejárni mindent és felfedezni a tájakat. Persze ebből fakadóan már többször is kerültem bajba. de nem ez a lényeg.
- csak azért mondtam, hogy tudd, n mindig szívesen látlak itt. |
- Idővel minden hely megváltozik.... - mormolta.
- Nem, nem kell. Az az...Most kell, mert a többieknek kell a segítségem....Nem is tudom, hogy képes volnék-e egész életeben egy helyen élni. Persze jó, ha van egy otthon, ahová mindig vissza lehet térni. Ami egyszerre állandó és változik...Nekem a Nyugodt Síkok ezt jelentik.....Tökéletes otthont....De ez itt....Méltó hozzá. |
- Akkor bármikor eljöhetsz ide is !
- Ha van kedved és időd, Én bármikor szívesen látlak ! És ha ennyire szeretd a pusztaságot, miért nem választod ezt élőhelyedként ? Vagy folyton vándorolnod kell ? |
- Most épp vándorlok.
- A Nyugodt Síkok az otthonom. Egy mágiával elérhető hely, ahonnan egy csomó másik helyre is eljuthatsz! - magyarázta. |
- Igen, Én itt élek. - *bólogatott Pallas.*
- Tényleg, te még nem is mondtad, hogy hol élsz.
- És igen, Én is ezért szeretem annyira. meg itt mindíg minden nyugodt és csendes. |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
A kancára nézett. Pont azt mondta ki, amit ő is gondolt.