|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 16:38 - |
 *Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
A rét mellett megpillantott egy kis tavat. Szörnyen szomjas volt, ezért odaügetett a tó partjára, és mohón inni kezdett vizéből. Mikor már teleitta magát, magára pillantott. Egész teste tiszta vér volt, jobb szárnya pedig élettelenül lógott oldalán.*
- Mitszólna Crystal, ha így látna ? - *kérdezte fennhangon, de csak úgy magától.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Merci nagy vidáman vágtatott a tó falé!Amikor odaért belegázolt a tóba és lubickolni kezdett!Egy idő múlva leállt ás ivott egy pár kortyot!
Tudomást sem vett arról hogy van a közelben valaki! |
Szellő kikelt lilom otthonából, megfürdött a tóban, majd kiúszott a tópartjára és most ott szárad. |
*Logos a tónál maradt. Még jó ideig sétált a partján és nagyban gondolkozott.
Amikor már teljesen besötétedett, úgy vélte, ideje lenne párja és csikója után menni.* |
 *Crystal szelíden lepisszegte párját, Wílya ugyanis elaludt, s most anyja hátán szuszogott. Crystal még a tó túloldlán vette a hátára csikóját, mikor Wílya panaszkodni kezdett, hogy fáradt, és mire visszaértek, a csikó álomba szenderült.*
-Szerintem elég izgalom volt ez neki egyszerre. És tudod, hogy a kicsik milyen aluszékonyak. -*mosolygott gyöngéden Crystal.*
-Mindenesetre nagyon szépen köszönjük az idegenvezetést, kedves Szellő. Igazán ámulatba ejtő volt. -*fordult Crystal szelíd udvariassággal a pegazus felé.* -Ha most megbocsát, lefektetném a kicsit. De örömmel látjuk bármikor! Ha esetleg van hozzá kedve, valamikor a napokban keressen fel minket. Nagyon örülnénk a látogatásának. -*mosolygott Crystal.* -De most ha megbocsát...
-Drágám, mi az erdőben leszünk. Lefektetem Wílyát. Majd gyere utánunk, ha végeztél. -*mondta Logoshoz fordulva, majd mosolyogva egy csókot nyomott párja arcára, és könnyed léptekkel eltűnt...* |
*Logos, Crystal és Wílya ott áltak, ahonnan indultak. Az egész tavat körbejárták.*
- Azt hiszem, ez egy érdekes körút volt. Te mit szólsz mindehez Wílya ? |
| Szellő a fényjáték után még más érdekes dolgokat mondott a tóról, és közben hallgatt a a család helyesélseit és magában mosolygott, majd egyre jobban, játékosabban beszélt és megbarátkozott a hármassal, s mikor útjuk végére értek, Szellő kicsit szomorú volt, hogy végetért ez körút, de örült is, hogy taníthatott valamit egy ifjúnak és két szülejének:-Hát, útunk végére értünk, remélem nem voltam unalmas, de ez a tó, ez az otthonom és ki nem tudna mesélni ennyit az otthonáról, különösen, ha az száz éves?Remélem még találkozunk, én visszahúzódom a tavon lévő tündér rózsába.A viszontlátásra!-megvárta míg a család is elköszön tőle, utána ment néhány lépést, aztán felszállt és a tündérrózsába repült. |
*Logos követte Szellő pillantását.*
- Ez valóban ámulatba ejtő. |
| Szinte már végigjárták a tavat amikor ködkeletkezett egyik percről a másikra és ráborult a tóra:-Most válik a tó újra járhatatlanná!Olyan gyönyörű ilyenkor.-és ekkor valami hihetelen dolog történt, Északifény kúszott át az égen:-Nézzenek fel!-kiáltott Szellő-Ez csodálatos!-nevetett örömében-Ez igazi ritkaság...Lehet, hogy ilyet soha életünkben nem látunk!Állítólag, ha erre jár az Északifény, minden jónak szerencséje lesz, például, ha a kedvenc virágunk elhervadt, újra kivirágzik.-mondta, s közben feltekintett az égre, úgy nézett a jelenségre, mintha elvarázsolták volna, olyan szép volt. |
Szellő fényt varázsolt a cseppkőüregben és a cseppkövek olyan pompába borultak, hogy minden szivárvany színben ragyogott. Mikor mindenki kiélvezgette magát indultak tovább. |
*Logos bólintott.*
- Rendben. |
| -Mert ez inkább a tisztulás erdeje.Azért engedi be a rosszakat.De menjünk tovább.-majd egy barlanghoz értek.-Ehhez a barlanghoz nem fűződik legenda, nagyon szép cseppköveket találunk benne, de ez nemis barlang, inkább egy nagy üreg, ami tele van drágakövekből készült cseppkövekkel, de még egy darabot se szabad törni belőlük, mert mint a hagyományos cseppköveknél itt sok év kell ahoz, hogy visszanőjön.Szerintem a 'barlangban' pihenjünk meg, és nézzen körül kicsit Wílya érdemes neki!-mondta mosolyogva. |
- Ez nagyon különleges !
- Eddig csak olyan erdőről hallottam, ami a jó élőlényeket engedi be. Olyanról, aki a rosszat, olyanról nem. |
| -Oh rengeteg!-mosolygott.Közben megérkeztek a tó túloldalára:- Például itt van ez a fenyves, a maga története szerint,ha valaki belép az vagy felfedési vágyat érez és soha nem jön ki, vagy pedig beljebb megy, de 5-6 lépés után kint találja magát.Mert a fenyves csak a jó ártani nem akaró lényeket nem engedi be, csak a kapzsi, rossz szellemű teremtményeket,hogy okuljanak a hibáikból, és ha megbánták tettekiet az erdő megmutatja a kiutat.-és mentek tovább... |
*Logos kíváncsian hallgatta Szellő mondandóját.*
- Rendkívül érdekes.
- van még egyéb ilyen érdekesség a tóról ? - *kérdezte kíváncsian.* |
| Szellő az út közben elmesélte a tó e csodájának legendáját:-Amikor a tündérek még népes számban éltek Simbelmyne-on, este elvarázsolták a holdfényt, hogy ha rá süt a tóra az járható legyen, de inni is lehet belőle. Azért varázsolták járhatóvá a tavat, mert mindig itt táncoltak minden este, ha jó kedvük volt. |
*Logos és családja kicsit furcsán néztek a pegazusra.
Nem tudták, ezt varázslattal csinálja-e, vagy sem.
Először Logos próbálta meg követni Szellőt. Bal melső patáját rátette a vízfelszínre. megpróbált rálépni... és akkor... csodák csodájára nem süllyedt el a patája, hanem mintha szilárd ponton állna, megállt rajta.
Logos rásétált teljes egészében.
Hívta családját is, akik kisvártatva szintén a tó felszínén jártak.* |
| -Rendben.Kövessenek-és a tó túloldalára vette az irányt...a tavon át, mert ilyenkor este a tó vizén mindenki járhat. |
| - Nagyon örülnénk Neki ! - *vágta rá Logos.* |
| -Örvendek!Nos, azt mondta, hogy meg szeretné mutatni Wílyának a tavat.Ha nem bánja én nagyon sokat tudok erről a tórólés, ha nem bánják körbe vezetem önöket. |
- Az Én nevem Logos.
- A párom, - *itt maga mellé húzta Crystalt* - neve Crystal.
- A csikóm neve - *itt Wílyát is maga mellé húzta* - pedig Wílya.
*Logos nagyon büszke volt a családjára. Amikor ezeket a dícsérő szavakat hallotta, egyre jobban kihúzta magát.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
Merci nagy vidáman vágtatott a tó falé!Amikor odaért belegázolt a tóba és lubickolni kezdett!Egy idő múlva leállt ás ivott egy pár kortyot!
*Crystal szelíden lepisszegte párját, Wílya ugyanis elaludt, s most anyja hátán szuszogott. Crystal még a tó túloldlán vette a hátára csikóját, mikor Wílya panaszkodni kezdett, hogy fáradt, és mire visszaértek, a csikó álomba szenderült.*