|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Olyan jó kimondani ezt az egyszerű szót...szeretlek...-mondta, és boldogan sóhajtott. |
 -Tudom!-mondta örömmel. |
Mosolygott.
-Szeretlek!-mondta, és újra megcsókolta. |
| Élvezte a csókot.Átölelte kedvesét. |
Hátrafordult, és látta, hogy szerelme szinte pislogás nélkül őt nézi.
Elmosolyodott, és hozzáügetett. Egy finom csókot lehellt ajkára. |
| "Én kis lámpásom" legeltette szemeit a kancán. |
Hosszas ügetés után egy csillogó kis patakhoz értek, ami az egész rétet átszelte.
Habozás nélkül odaügetett, és inni kezdett, egy pillanatra felragyova, mint a vizes párkányoknál. |
| élvezte, hogy itt van.... egy olyan kancával, akit szeret |
Mosolygott, és kecses, nemes léptekkel Bátor mellett ügetett.
Csak úgy sugárzott... |
| -Akkor egy véleményen vagyunk!-és elkezdett ügetnicsak úgy a vak világba. |
Mosolyogva dobbant le kedvese mellé, hiszen minden szavát tisztán hallotta.
Körülnézett.
-Valóban szép ez a hely.-ismerte el, és Bátorra mosolygott.
-Számomra legalábbis tökéletes... |
| -Na, úgy gondolom ez szép hely!Bár a te nyomodba semmi sem ér!-mondta Riának, de az utolsó mondatot halkan mondta, és Ria éppen akkor szállt le, teehát eztalán csak egy hangos gondolatbéli megjegyzés volt.... |
 Már majdnem esteledett, mikor felriadt.
Hatalmasat ásított, és körülnézett.
Megdöbbent.
Teljesen egyedül volt!
Kis ideig csak feküdt egyhelyben, aztán hirtelen pillantása kiszúrta a virágot.
Felkelt, és alaposan megnézte.
Aztán felpillantott a magasba, és arcára valami kemény kifejezés ült ki, aminek nem lehet nevet adni.
A szél belekapott sörényébe, és Caprica egy ideig némán, behunyt szemekkel állt, és élvezte a hűs érintést.
Aztán kinyitotta szemeit, és mint a szél, vágtázni kezdett!
Hamarosan elmaradt mögötte a rét, a virág és a kedves peguni is. |
*Fél óra legelészés után Oberon felsóhajtott. Körbenézett és tekintete hamar megtalálta Capricát.
Széttárta szárnyait és kicsit meglengedte. Kíváncsi volt, milyen állapotban vannak, hogy tudja-e már végre használni őket rendesen.
A közelben megpillantott egy szép virágot. Odament hjozzá, és a szára végét elharapta, majd egyik szárnyába vette a szál virágot.
Halkan odalépkedett Capricához és letette a virágszálat egy jól látható helyre. Utána odébb lépkedett, majd amikor tisztes távolságba ért, vágtába ugrott, széttárta szárnyat és fokozatosan elemelkedett a földtől.
Hamarosan eltűnt a fák fölött.* |
Elért egy puha részre.
Nem is gondolkozott tovább, hanem lefeküdt, összegömbölyödött, és elaludt. |
*Lehajolt és elkezdett legelni.* |
| Könnyedén haladt tovább. |
*A kanca után nézett. Nem értette, hogy most mi van, de nem akart tolakodó lenni, ezért veszteg maradt. Idővel úgyis elválik, hogy mi fog kisülni ebből.* |
| - Jó - mondta, aztán hirtelen hátat fordított a peguninak, és könnyed, légies szökkenésekkel elindult a rét másik oldalára. |
*Vállat vont.*
- Nekem mindegy, hogy most mit csinálunk. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
-Tudom!-mondta örömmel.
Már majdnem esteledett, mikor felriadt.