|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 13:00 - |
 Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Ott időzött egy darabig aztán visszafordult. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 - Draugherit erősen sárkány. De addig sem vesztegethetem az időmet!
Nagy nehezen a hátára vette Draugheritet, és felszállt.
- Én most elhagyom azt a helyet. Jössz? |
 - Persze, majd Ő is megtudhatja az Én nevemet.
- Az alakváltás mellett nincs sok képességem. De az egyik segíthet Draugheritnek a túljutásban. Remélem van benne annyi sárkányság, hogy használ a képességem. Még sosem próbáltam pegunin. Az is tény, hogy még sosem találkoztam félsárkány pegunival. A képességem elméletileg sárkányokon segít. Azért reméljük a legjobbakat.
- Maximum 1 nap a hatás ideje. Ha addig nem lesz semmi, akkor nem tudok rajta segíteni... |
Rövid ideig tétovázott, majd így szólt:
- Gondolom a Te nevedet is megtudhatja majd, így talán nem fog érte megőrülni, ha elmondom....Draugherit a neve. Igen...alakváltó vagy....de őt nem először kapják el.....Megmenekül? |
*Kinyitotta a szemeit és végignézett Draugheriten.*
- Mint már magad is rájöttél, van néhány közös tulajdonságunk vele. Hogy is hívják? |
Remélve és félve nézett Triopóra.
- Te tudod mi történik? |
*Odaügetett Draugherithez.
Egyik sárkányszárnyát hozzáérintette a peguni szarvához, becsukta szemeit és elmormolt néhány szót.* |
A vizek felrikoltottak, és ő lekiáltott a lehuppant pegunira:
- Oldalt!
 Draugherit már korábban elkezdte érzékelni az Árnyat, bár nehéz volt követni.
Mikor a sárkányszárnyú segítő lefelé indult, ő is elsötétítette magát, és lefelé zuhant. Mikor pedig az Árny oldalba akarta kapni a lényt, ő már szemberepült vele, és épp akkor, mikor összecsapak volna, Draugherit felrúgta az Árnyat, majd óriásit ordított, és tűzben felizzó szarva átszúrta a hátratántorodó és alá kerülő lényt.
Közben túl alacsonyra került, és az Árny is rászorult a szarvára, így lezuttyant, és a hullával összekavarodva gurult is egy sort.
És akkor az Árny irdatlan sötét ereje kitört!
Forró, pusztító erő csapott át rajta, elborította az elméjét, kínba fojtotta a testét, és aztán már csak sötét homály várt rá....
Ulmo leszállt, mikor az erő tovatűnt, és kétségbeesetten odarohant hozzá.
- Draugherit! Draugherit! - szólongatta. |
*Megunta a várakozást. Halkan leereszkedett és leszállt a talajra.
Körbenézett, de sehol sem látott senkit.
Tett néhány lépést arra, amerre az árny eltűnt, de nem érzékelt semmi furcsa jelenséget.* |
Ő repült a legmagasabbra, de a vizekkel igyekezett felderíteni a sűrű, egyre rémítőbb sötéten alant.
Tekintete (és minden érzéke) a lenti területet kutatta, és dühösen fújtatott.
Örült, hogy máris eljött az igazság pillanata, de amiatt mérges volt, hogy csaknem csapdába estek.
'Elpuhultam.....' |
*Triopo egyenletesen evezett sárkányszárnyaival. Nagyon meglepődött az árny hirtelen támadásán.
Amikor a neszt hallotta, meg volt győződve, hogy még messze van az okozója. Ezek szerint tévedett.* |
- Mikor jön ide?
A vámpír újfent hallgatni akart, így Draugherit megszorította, de az most néma maradt! A tekintete viszont....Rémült volt, eltorzult, és a barlang sötétjének egy pontjára meredt.
Draugherit azonnal megpördült, és felkiáltott:
- Fel!
A vámpírt ledobta a földre, aztán szárnyait szétdobta, és felugrott.
A vámpír, aki alant maradt, felvisított, és valami sötét alak rohant rá.
Draugherit elképedve nézte, ahogy a vámpír megrándul, majd vérpatak locsogott ki az oldalából, és az Árny (Draugherit biztos volt benne!) újra eltűnt a barlang sötétjében. |
*Triopo nagyon-nagyon halk neszezést hallot hátulról. Hátrapillantott, de nem látott semmit.
Szemeit a vámpíron függesztette.* |
- Hol találjuk ezt az Árnyat? Mire képes? Van gyenge pontja? - mondta feldúltan.
Draugherit érezte, ahogy a vámpír ellen akar állni, így vágott egyet a tudatán. Meg is eredt a nyelve!
- Ő nem lakik itt....Csak bejár a barlangba ellenőrizni minket...És az a gyenge pontja, mint minden Árnynak: a szíve...aki azt kivágja, biztosan megöli..... Ő hatalmas a mágiában... |
| *Triopo pillantása találkozott Ulmojéval.* |
- Azt kellene megtudnunk, hogy kivel beszélt, és mi az a lény....Mire képes...
- Hallottad. - morogta a vámpírnak.
Az pedig beszélni kezdett!
- A lény egy Árny....a mágusok szolgája, de kitört onnan, és most a saját seregét szervezi. |
| *Triopo elismerően bólintott.* |
Ulmo valósággal kiszállt a testéből, annyira feszülten figyelte Draugheritet.
Draugherit rettenetes szorításban érezte magát, de mint izzó szilánk, úgy égette át magát a sötét tömegen. Borzasztó alakok, emlékek és akaratok suhantak át rajta, és érezte, ahogy próbálnak beleivódni, részévé válni, de ő újra ás újra kirázta magából őket.
És lassan elkezdett lassulni, ahogy a legerősebb védelemmel találkozott. De nem adta fel!!!!
Még jobban rágta magát át, legyőzve a fájdalmat és a korlátokat, aztán a vámpír felüvöltött, és Draugherit sárkánytudása győzött!
A vámpír elméje lenyűgözve, bódultan állt előtte, kiszolgáltatva parancsainak.
Megszüntette a kapcsolatot, hisz a vámpírt csak nagyon különleges dolgok téphették ki a varázsa alól, és így szólt:
- Siker! |
| *Triopo kíváncsian figyelte az eseményeket.* |
- Végső soron megpróbálhatnál egy sárkány-trükköt. - mondta jelentőségteljesen.
Draugherit kicsit némán meredt Ulmóra, majd bólintott.
A lángokkal elkapta vámpírt, és úgy irányította, hogy szembe kelljen nézniük.
Aztán ereje összegyűjtésébe fogott, majd belebámult a vámpír ocsmány tekintetébe, és a két hatalom egymásnak ment! |
| *Triopo meggyőződése az volt, hogy a vámpír nem fog semmit sem elárulni Nekik. De ezt nem hangoztatta. Hátha téved...* |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
- Draugherit erősen sárkány. De addig sem vesztegethetem az időmet!
- Persze, majd Ő is megtudhatja az Én nevemet.
Draugherit már korábban elkezdte érzékelni az Árnyat, bár nehéz volt követni.