|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*A hegyek csúcsai felől 2 hatalmas sárkány bukkant elő. Az egyik fekete színű volt, és áradt belőle a félelem meg a bizonytalanság.
A másik tűzpiros volt, és a parázs szagát ontotta magából.
Meglepetésszerűen egyszerre ordítottak fel, és egyszerre küldtek hatalmas lángcsóvákat (1-1) a lószabású és a szárnyas-szarvas ló felé.* |
 *Lilina gyorsítani szeretett volna, de hátrapillantott, hogy megnézze, a többiek hogy bírják az iramot. A menekültek közt sok volt a csikó, a gida és a fiatal állat. Nem volt valószínű, hogy lépést bírnának tartani, és akkor nyílván anyjuk is lemaradna, hogy támogassa kicsinyét. Gyorsabb haladásról tehát szó sem lehetett. Lilina felszisszent és a földet kapálta tehetetlenségében, habár jobban szeretett volna ordítani, üvölteni.* |
| - Dettó. - mondta és egy pillantra megvillant a régi Illu a rettegő, elcsigázott peguni arca mögött. |
*Lilina észrevette a kanca félénk pillantását, és rámosolygott.*
-Nyugi, Illu, itt vagyok veled! -*mondta biztatóan, bár ő is épp annyira félt, mint a pegazus kanca.*
-De sietnünk kell... Micháék nélkül a védővarázslat nem tart ki sokáig a barlangnál, és ezen az oldalon is lehetnek szörnyek... Nem örülnék neki, ha itt érnének minket... |
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
*Lilina gyorsítani szeretett volna, de hátrapillantott, hogy megnézze, a többiek hogy bírják az iramot. A menekültek közt sok volt a csikó, a gida és a fiatal állat. Nem volt valószínű, hogy lépést bírnának tartani, és akkor nyílván anyjuk is lemaradna, hogy támogassa kicsinyét. Gyorsabb haladásról tehát szó sem lehetett. Lilina felszisszent és a földet kapálta tehetetlenségében, habár jobban szeretett volna ordítani, üvölteni.*