|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Kicsit, egész kicsit megcsóválta a fejét, majd a többiek után ügetett. |
 -De!-ügetett utána mosolyogva. |
 -De nem nagyon tehetünk semmit!-bámult maga elé, de feleszmélt!
-Na!Nem úgy volt, hogy elmegyünk innen?Állítólag uncsi ez a hely!És nem csak nekem!!!
Mostmár nem várt egyikőjükre sem, elindult kifelé az erdőből!
-Na?Nem jöttök? |
Bólintott.
- Egyet értek. |
| -Az ilyenek megérdemelmék a bűnhődést-mondta mérgesen |
Bólintott.
- Igen....Szerintem így vázolható fel a legtöbb nevelő-lény viszony, ahogy mondtad......Nem vagyunk szolgák!
Vállatvont.
- De hallottam olyan ostobákról is, akik szárnyas-szarvas hátaslovaknál többre nem tartott minket!
Undorral nyerített egyet. |
| -Nos, az enyém Koni, bár mi inkább jó ismerősök, barátok vagyunk. Nem szolgáljuk őt, de ő a vezető.....bonyolult kicsit....inkább úgy mondom, hogy ő irányít minket, de igazából gyengéd szálak fűznek össze minket:barátok vagyunk, de valamilyen szinten ő az előljárónk... |
| - Eris a gazdám, és ő is volt. Mondtad már. - mondta röviden és szenvtelen hangon. |
| -Tyűha!Ez rövid és nem túl bíztató!Ki az új gazdád?Régen Legend volt vagy nem?Már nem is tudom!Ízisz, neked ki a gazdád!Én már mondtam, nem?Timi a agzdám és afrai lettem! |
Vállavont.
- Gyerünk az esőerdőbe! Ott borzalom és gyönyör kéz a kézben járnak!
Ügetni kezdett az ösvényen, és közben beszélt:
- Nos, világról világra jártam, nem bírtam magammal...Harcoltam és harcoltam....Aztán ottrekedtem egy halott világban....A mostani gazdám hozott ki onnét.....Nem vágyom vissza...Ott lett ilyen a szemem. |
Mindekettőjük szemébe nézett, megértették-e mit szeretne.
-Na hát akkor, úgy volt, hogy nem maradunk itt tovább!Hova megyünk?Rétre, vagy tengerpartra vagy....hova?Nekem aztán teljesen mindegy!
Andron teljesen fel volt pörögve.
-Aztán, mi történt veled ködláng közel 300 éve?-tért vissza a régi témához-az én történetemet már tudod! |
Andronra meredt.....aztán lehiggadt és bólintott.
Még mintha egy kicsit el is mosolyodott volna! |
| -Állj, állj, állj!-ügetett eléjük-Minek ez a nagy felhajtás miattam?Meg vagyok és így is, úgy is!Legalább 10 évente tudok örülni a testemnek!egyébként meg, haunatkozom akkor tudom számolni a napokat, hogy mennyi van még hátra az egyik testemből!Imádom ezt a testem, fiatal vagyok meg minden, de ha megtörtént, hát megtörtént!Nem volt jó érzés a Sötétség fogjának lenni és ellenetek harcolni néha, de az már a múlt!Teljesen jó ez így!Főleg, ha két testem van, akkor elég egyedi vagyok és kétszer annyi az erőm is!Ez a pozitív oldal!Jó lesz ez!Hagyjatok! |
- Nekem mindegy hova megyünk. - mondta sörényét rázogatva.
- De! - hangja szigorral csendült - nem helyes ezt a testet Andron-Roollnak adni! Az élete...úgy alakult, ahogy...ennek így kellett lennie valamiért, és ez így megtörtént. Ár ellenében hajtani a hullámokat egy folyamon...nem helyes, őrültség, felesleges! Sajnálom, hogy ezt kell mondjam...De azok vagyunk, amik vagyunk. Másnak mutatkozni.....csak bajt szül! Én sem akarom a régi szemeimet!
Sötét, vak mélyűrként ásító két szemére célzott.
- Mi azt tudjuk elintézni, hogy többet ne kelljen visszatérned...khm...oda. De ennek is van negatív oldala....szakítani a világgal, az élet rendjével, ami igenis szigroú szabályokkal övezett.....Mindez következményekkel jár! A legtöbben észre sem veszik ezeket a szabályokat, anyira hatalmasak, és ősiek, annyira benne vannak az életben...De ha valaki velük kezd el dacolni...jó eséllyel fél-élet, keserves megfizetés jut neki....Te, ha azt választod, hogy többet nem mész oda, megeshet, hogy olyan mágiát juttatsz magadra, amit senkinek sem kívánok....A tökéletes öröklét átka szönyű dolog...A tested is épp emiatt maradjon olyan, amilyen, mert ez vagy Te. Megéltél dolgokat, tanultál belőlük, ezzel lettél és leszel majd...naggyá...Meg lehet tenni, hogy mindezt semmissé tesszük..De ezzel sok értékes esélytől is megfosztod magad.....A hatalmunkat jobb...kisebb....fontos......dolgokra használni...Kérlek értsd meg Ízisz! - hangja szigorú, hideg mégis kérlelő volt. |
-Állj, egy pillanat!-jutottszóhoz végül-Andron!Ha ebben a testben akarsz maradni, én elintézhetem....nincs semmihez se kötve a hatalmam, tehát tudok életre kelteni másokat, vagyis ezt a testet is megkaphatod örökre, csak egy szavadba kerül!
És szívíesen megyek veletek, végülis mi más dolgom akadna?Úgyis kaptam egy feladatot, mi szerint, ha látok valahol gonoszt, el kell pusztítani!-mosolygott |
Andron tudta, hogy Ködláng Ízisszel akar maradni!
-Jól van!Maradjunk!
És amikor Ködlángra nézett a szája a füléig ért!
-Nekem megteszik a fák is!-mosolygott még mindig! |
Aprót sóhajtott, csaknem bocsánatkérően Íziszre nézett, majd így szólt:
- Menjünk az esőerdőbe! Ott mindig van valami borzalmas...Majd együtt eldöntjük, hogy melyik sötétségbeli, és melyikben nem szabad kárt tennünk, legyen bármilyen.....
Újra Íziszre nézett, és nem szólva többet elindult.
A kanca egyedül is el tudja dönteni, hogy jönni akar-e egy veszélyes kalandra. Nincs igazán joga győzködni, hogy ezt vagy azt tegye. Veszélybe jönni....teljes mértékben helytelen lene kérni...Maradásra bírni....manapság már az is lehet veszélyes, ha marad....és nem csikó, hogy Ködláng ráparancsoljon!
A maga részéről....nem akart elválni tőle....
De Andront meg most kapta vissza! Nem szakadhat ketté!
S talán....ha a kanca.....esetleg...jön.....nem is kell...
Ködláng nem állt meg, csak ment, ment. |
-Bocsi!Te egész halhatatlan életedben ebben a testben maradsz, de én csak 10 évente egy pár napra!szereintem még ki se szeretnéd próbálni ezt az érzést!Ja igen!És 10 évente kétszer el kell ezért látogatnom a túlvilágra és tudod, hogy nagyon útálom azt a helyet!
-Na menjünk!Légyszi! |
- Kicsit nyugodtabban, Andron! - kérte.
Vállatvont.
- Oda megyünk, ahova akarunk. |
| -Jaj!Szia ízisz!Így azért másképp nézek ki nem?-mosolygott és ránézett Ködléngra-De jó, hogy már megint a sötétség tetőpontján vagyok itt így!akkor keressünk egy ölnivalót!Kedvem lenne szétrepíteni darabokra!Emlékszel amikor nagyobb csikókorunkban hadjáratra mentünk4Valami ilyesmit csinálnék most is, bár a hölgyet nem sodornám bajba, e nem úgy ismertem meg, hogy...Szóval?hova menjünk? |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Kicsit, egész kicsit megcsóválta a fejét, majd a többiek után ügetett.
-De!-ügetett utána mosolyogva.
-De nem nagyon tehetünk semmit!-bámult maga elé, de feleszmélt!