Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-Itt vagyunk?Juhhhhéééé!Akkor most láthatom a cseppkőbarlangot!Siessünk!Menjünk be! |
A fehér csikó válaszolt a tömeg elejéről.
- A nevem Losse. És igazából mást se csinálunk, mint odafele megyünk! De nemsokára oda kell érnünk.... - vágott vissza, majd újra előremeredt, és próbálta a legjobb utat megtalálni.
És akkor hirtelen megkerültek még egy szoros facsoportot, és kiértek az erdőből! Előttük pedig ott ásított egy nagy, sötét sziklás nyílás, ami a mélybe vezetett, de tágas volt, és szelíden lejtett.
- Sikerült! - kiáltotta a nagyszájú kék csikó. |
-Hát most biztos egy normál erdőben vagyunk!Akkor te fehér, bocsi mi is a neved?Vezess minket a cseppkőbarlangba, de még ma! |
Niobé után lépdelt. |
- Akkor induljunk oda. Vagy igaza lesz az illetőnek, aki ezt mondta, vagy nem. De mindenesetre majd meglátjuk.
*Niobé vállat vont és elindult az Alkonytenger felé.* |
- Jó kérdés.....Én azt hallottam, hogy az Alkonytenger partjánál lehet találni valami utat.... |
- Igen, látom - *felelte Niobé, amint kiért.*
- És most merre tovább ? - *fordult Glorfindelhez.* |
*Niobé Glorfindelt követve belevágtatott a viharzónába.* |
- Akkor rajta!
Felugrott a levegőbe és bevetette magát a hatalmas viharzónába. |
*Niobe vállat vont.*
- Perceken belül ki fog ez derülni... |
- Na igen...De a neheze csak most jön.....Illetve....Lehet, hogy Neked nem...Az az erődtől függ.... |
*Niobé sétált tovább, határozottan.*
- Nagyon praktikus ez a fajta utazás ! meg kell mondanom az őszintét. ennyire különleges módon még sosem utaztam ! |
Sokáig csak lépegetett Amarrus nyomában, majd meglepődött: kiértek és észre sem vette!
A Félelem Viharfala ott volt előttük.....
Kiengedte a kancát is, majd szokásához híven, se szó, se beszéd, eltűnt! |
*Niobé még sosem utazott ily formán. Most alaposan szemügyre vett minden különleges dolgot.
~Nem valószínű, hogy máskor is fogok így utazni...~* |
Egy pillanatra behunyta a szemeit, majd....
Hirtelen mögöttük termett. Egyet dobbantania kellett, mire észrevették.
- Huh...Ezt nehezen lehet megszokni.....Kérlek, Amarrus, vigyél minket a Félelmek Országához!
A térkapu előbb hasadt meg előttük, minthogy a pegazus befejezhette volna.
Bement, majd érezte, ahogy a kettős követi. A kapu mögöttük bezárult, majd nagyon-nagyon távol kinyílt. Arrafelé indultak. |
- Legyen. |
- Igen, de döntsd el Te! |
- Az praktikus lenne, nem ? - *kérdezte.* |
- Ha akarod kérhetünk segítséget egy barátomtól, ő pillanatok alatt odavisz! |
- Valóban ? - *kérdezett vissza.*
- Az kemény. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|