|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
 Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Elkomorodott.
- Én akkor vigyáztam a falut, amikor nem az embereket kellett a lényektől félteni...hanem fordítva....Örülök, hogy azoknak az időknek vége, és nem szívesen mennék oda újra....Azt az időt elfelejteni szeretném....Meg szeretem a szabadságot! Ha jól tudom, mostmár harmónia van az élők közt....És én egyébknt is csak figyelmeztettem az arra járókat, annyira nem volt fontos a munkám..... |
- És most? - *kérdezte ismét kíváncsian.* - Már nem? Végülis most is lehetne vvigyázni őket... |
Szégyenlősen elmosolyodott.
- Köszönöm! Azt hiszem nagy haszna nincs.....De néha már jól jött! Én vigyáztam a falut, régen... |
*Visszafordult Celyaryonhoz.*
- Igazán különleges az elemed - *mondta elismerően.* |
| - Üdv, én Celyaryon vagyok! - köszönt ő is. |
*Dust mostmár értette a dolgot.*
- Így már érthető... - *mondta a peguninak, majd az érkező felé fordult.*
- Üdv. - *viszonozta a köszönést.* - Az Én nevem Dust. |
 Miasroh magányosan ügetett a mezőn.Társakat keresett.Hamar meg is pillantott egy kisebb csapatot.Kis gondolkodás után oda is ügetett.
-Üdv!-köszönt boldogan-Miasroh vagyok! |
- Óh, nem! - mondta szelíd mosollyal.
- De igen, éreztem. A Természet az elemem, annak is javarészt a....harmóniája, békéje. |
- Igen - *válaszolta.* - Te érezted? - *kérdezte kíváncsian.* - Te is földmágus vagy? |
| - Te csináltad.....ezt a rengést? - kérdezte óvatosan. |
*A foltos peguni mellett megállt. Furcsállta az első kérdést, de csak azért, mert nem erre számított.*
- Igen, az vagyok - *mondta és bólintott.* |
Határozottan riadt volt, mert földrengést érzett! Aztán hirtelen megjelent egy idegen unikornis, akinek lépteire rengett a föld!
Elképedve nézett a feltűnt teremtményre, majd lassan feleszmélt és biccentett.
- Üdv! - mondta még kissé bizonytalan hangon.
- Te földmágus vagy, ugye? |
*Dust energikusan ügetett a mezőn. Ahogy egy-egy patája a földhöz ért, alig érezhetően, de megremegett a föld. Nem tudta, ez mitől lehet, de örült, hogy már csak alig érezhető a rengés. Eleinte olyan dúrva volt a jelenség, hogy Ő maga is elesett.
Mikor kicsit alaposabban körbenézett, két lényt pillantott meg. Rég nem volt szerencséje társasághoz, így jókedvűen odaügetett hozzájuk.*
- Üdv! - *köszönt barátságosan.* |
| - Nem nagyon szeretem, ha becéznek - felelte hűvösen. |
-Ja bocs!-mondta.
-Hát tényleg nincs egy rövid neved!De van valami beceneved?-kérdezte mosolyogva. |
- Én is bemutatkoztam már! - nevette el magát.
- De megismétlem, szíves örömest! Celyaryon vagyok! Sokan nem szeretik a nevem, mert azt mondják nehéz - mosolygott még szélesebben. |
| -Szerintem is szép hely!Én már bemutatkoztam ha jól emlékszem!Neked mi a neved?-kérdezte és a kancár mosolygott. |
Kecses ívben ereszkedett le, és rövid vágtában vezette le lendületét. Megállt, becsukta szárnyait, és körülnézett.
- Nagyon szép itt....Mint mindig - sóhajtotta, és Trykerre mosolygott. |
| Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca.
Elkomorodott.
Miasroh magányosan ügetett a mezőn.Társakat keresett.Hamar meg is pillantott egy kisebb csapatot.Kis gondolkodás után oda is ügetett.