|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.29. 21:05 - |
 |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-Kik azok a belőlük? |
 - Azt teszel amit akarsz.Nem vagyok sem az urad,sem a parancsolód,sem a "haverod".De,ha megkérhetlek,engem,mint "mocskos lelkű szörnyeteget" hagyj ki a játszadozásaidból! Mára elegem volt belőlük.
Mielőtt még elindult volna,a mellette lévő fekete kancára pillantott,van-e mondani valója. |
-Figyelj én csak azért vagyok mert mégiscsak a bátyám és ő is védett.Én nem tom igazán mi történt de szerintem az lenne a legjobb ha Des elmenne.-mondta és báttyára pillantott ő már elindult messze.
-Remélem egy darabig itt maradhatok.-mondta reménykedő tekintettel.Voodoo-t bámulta így. |
Egy nagyot prüszkölt.
- Az Ő baja.Én csak a ménesem védem.Mindenáron.Nem hiszem,hogy neked kellene kiállnod a testvéred büszkeségéért.Nem kellene az elrontott dolgokba még jobban belerongálni,de ha Ti csak ezért jöttetek,inkább tegyétek azt máshol.Van bőven,akiktől tartanunk kell,nem kelletek Ti is a listára. |
-A bátyám alapján eleget.-mondta.
-És mit értett az alatt ,hogy itt már mindent elrontott?-kérdezte. |
- Ugyan mit tudnál Te rólunk,démon-lovakról.Hisz fogalmad sincs mit jelent ez a szó.
Csendben állt,nem messze a démon-kancától. |
-Én ezt nem csak hiszem.Tudom.-mondta még mindig a Voodoo-t követte. |
Megvonta a vállát.
- Azt hiszel amit akarsz. |
-A DÉMONI AZ NEM JELENT SEMMIT!A TE LELEKED MOCSKOS!-kiáltotta.
-Maradj itt.-mondta Desperaldonak és a mén után vágtázott.Szorosan a nyomában volt.Nem bírta érdekelni ,hogy mit mondt erre. |
| - Nem "mocskos".Démoni. - szólt vissza a kancának nyugodt,de mégis olyan hangon,hogy tökéletesen meghallja,aztán eltüntek a fák közt. |
Egy kanca ügetett Desperaldo-hoz.Rá se nézett Voodoo-ra egyenesen bátyához ügetett.
-Menjünk!-mondta a fiatal kancának.
-Itt már mindent elrontottam.-mondta.
-Na azt már nem!-mondta.
Voodoo-val szembe lépett.
-Mocskos a lelked!-mondta majd bátyához ment.Elindultak. |
| Rá sem hederített a ménre.Sokkal jobban érdekelte,hogy a kanca vajon kit látott meg benne.Lehetséges,hogy veszélyben vannak. |
-Kérlek.Mond meg hol van Ezili.-mondta.
-De tudom ,hogy nem foglalkozol velem.-mondta majd hátat fordított neki. |
Hallgatott.Egy szót sem szólt,csak nézte az egymást követő eseményeket.Nem tudott volna különben sem mondani semmit a ménnek,már elege volt belőle és az egész bandájából.
Egy röpke rezzenésre a kanca szemébe nézett.Próbálta megfejteni,vajon Ő most mit tenne.De hiába...szemei nem árulkodtak semmiről,egyedül csak egy apró zavar szikrája volt benne,de Voodoo-ban is.
Desperaldo szavait,mintha meg sem hallotta volna,ugyancsak suttogva ezt kérdezte a démon-kancától:
- Én? Ki lennék Én,ha nem Én? Miért borítja be elmédet a zavar hatalmas felhője? |
Voodoo-val szembe lépett.
-Sajnálom.Hülye voltam.-mondta és a szemébe nézett.
-Tudom ,hogy soha többé nem láthatom Ezili-t de annyit mondok ,hogy nagyon sajnálom.-mondta majd fejet hajtott a mén előtt. |
 Értetlenség, zavar, harag, döbbenet kavarogtak benne, de végül újra lehiggadt, ha lassan is.
Közelebb óvakodott, lépésől-lépsre, a lényhez, és nagyokat szippantott a levegőből.
- Te tényleg nem ő vagy...... - suttogta döbbenten, és mostmár igazán összezavarodott. Sosem lepték meg! Most meg.......mintha kifordult volna sarkaiból a világ!!! |
Megtorpant.Ő is éppúgy meglepődött,mint a kanca,de igyekezett ezt leplezni.Nem támadott,csak nyugodtan állt,mint egy szobor.Amikor megpillantott Desperaldot egyszerre öntötte el a harag és a meglepetés.Legszivesebben elkergette volna,de tudta,hogy az most nem lenne helyes.
'Hmm...Gyorsan túltette magát a dolgon.Elég pár perc és máris egy újabb kancával van.Egyesek milyen furcsa személyiségek...'
Egy ideig szótlanul méregette a kancát.Végül lassan megszólalt.
- A nevem Voodoo.
Szavai szinte ördögi,vérfagyasztó suttogásként hallatszottak,amik kísértetiesen viszhangoztak az erdő fái között.Az unicorn kezdte nézni gyilkos,de semmit nem mondó pillantásokkal.Nem szólt többet,várt,hogy mi lesz a reakció. |
Nem volt figyelmeztetés, nem volt egy hang, egy érintés az elméjén......egyszer csak ott volt előtte!
- TE?! - üvöltötte, hogy belerezdültek a fák, és hirtelen támadó pozícióba helyezkedett.
Aztán döbbenten (már amennyire az ő arcán látszhattak érzelmek) hátrálni kezdett, majd megállt.
- Ki vagy? - nyögte és morogt egyszerre az elébukkant fekete, maszkos alaknak. |
| Bolyongott a ködben. |
| Nem szólt semmit, hátra sem nézett, csak vállatvont és kocogott tovább. |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Azt teszel amit akarsz.Nem vagyok sem az urad,sem a parancsolód,sem a "haverod".De,ha megkérhetlek,engem,mint "mocskos lelkű szörnyeteget" hagyj ki a játszadozásaidból! Mára elegem volt belőlük.
Értetlenség, zavar, harag, döbbenet kavarogtak benne, de végül újra lehiggadt, ha lassan is.