|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.06. 18:19 - |
 Az úton lépdelt a fényfoltos lombok alatt, és bár gyakran magával ragadta a szépség, ami mindenünnét sugárzott, azért erősen koncentrálva figyelt előre. A fák világoszöldek voltak, magasak, sudárak, az egész erdő szellős, tágas, itt-ott tisztásokkal, egyszerűen mesés volt, örök tavaszt éreztetve... |
[270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Fantasztikus... Akkor teljesen mindegy, hogy merre megyünk? Hajj... |
Nagyot sóhajtott, feleszmélve a merengéseiből.
- Nem tudom. De könnyen megtudhatjuk.
Felrepült, jó magasra a fák fölé, és lassan emelkedve szemügyre vette a tájat.
Nemsokára meredeken leszállt, és ledobbant Niobéhoz.
- Ez különös.......Ez az anygal vagy nem volt túl jól informálva, vagy igyen-igyen különös humorral bír.....Előttünk az egész ligetet össze-vissza átszövik a pontosan ugyanilyen barna ösvények...... |
*Nemsokára egy kereszteződéshez értek.
Minden irányban barna volt az út.*
- Na, és most merre? |
| Glorfindel is elhallgatott és csak ment tovább. |
*ide-oda ingatta fejét.*
- Nem tudom...
*Tovább lépkedett az úton.* |
| - Remélem....De akkor mi a helyzet a mágussal?....Vagy....volt valami, amit nem vettünk észre? |
*Követte Glorfindelt az úton.*
- Az az igazság, hogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy itt rosszatakaró lények is vannak. Ezért Én úgy gondolom, hogy igazat mondott, vagyis megbízható...
- Ez a véleményem |
- Legalább megérzés....? Végül is mindegy. Ez az út is van olyan jó, mint akármelyik másik, ha az itteni ismereteimet tekintjük...... - mondta szárazon, majd vadul megcsillantak a szemei.
- Akkor gyerünk! |
- Ezt Én honnan tudhatnám? - *kérdezett vissza Niobé egy vállrándítás közepette.* |
- Köszönjük! - kiáltotta a lény után, majd óvatosan elvezette a kúttól Niobét.
- Szerinted megbízható? - kérdezte halkan a kancától, a kútra visszapillantva. |
*Az angyal figyelmesen hallgatta végig Glorfindelt.*
- Én csupán egy mágusról tudok, aki bemerészkedett ide, a Fény Birodalmába. Van itt egy hatalmas kastélya, igaz, sosem láogatja. Rengeteg szolga él benn. Csak az Úr hiányzik. A kastélyt arra, észak felé találjátok. Haladjatok mindig ezen az úton.
*Kezében hirtelen egy bot termett, amivel rákoppintott a földre és azon egy barna, de ugyanakkor jól kivehető út rajzolódott ki.*
- Ne feledjétek, maradjatok mindig az úton, akkor semmi akadályba sem fogtok ütközni. Kellemes utat! - *búcsúzott a lény és eltűt a kútban.* |
| - Simbelmyne Birodalma veszélyben van! Sok gonosz mágus tör miránk! Úgy tudjuk egy a hatalma gyenge pontjának kulcsát ide rejtette! Valahogyan..... - tért rögtön a tárgyra, leküzdve a zavarát. |
*Pallas kerekre nyitott szemekkel figyelte a felfelé közeledő lényt.*
*A lény, pontosabban angyal kirepült a kútból és megállt mellette. A férfi alacsony volt és vékony. Fején furcsa fejfedőt hordott, kezében pedig egy kürt volt látható.
Egy ideig méregette az érkezőket, majd mély, csilingelő hangon megszólalt:*
- Miben segíthetek? |
| Már azt hitte semmi sem történik, és épp készült volna újta kiáltani, mikor a fény megremegett odalenn, és a lény emelkedni kezdett!!!!! |
*Niobé elnevette magát.
Közel sem erre gondolt.
Kíváncsian figyelte a kutat.
~Vajon ez most beválik?~* |
Csodálkozva elmosolyodott.
- Nem tudom Te mire gondolsz, de én erre.
Áthajolt a kút kövei fölött és lekiáltott!
- Üdv! Békével jöttünk! |
- Rendben. - *bólintotta.*
- Akkor kellene nekünk... egy... egy...
*Körbenézett. Valami hasznos tárgy után kutatott, ami a segítségükre lehetne.* |
- Hm....Talán valahogy fölérepülhetek. De be nem férek....Nyitott szárnyakkal biztosan nem, és azok nékül meg....
Kicsit hallgatott.
- Nos, javaslom, hogy járjunk el az ősi módszer szerint! |
- Bármi is az, nagyon méllyen van... Valahogy ki tudjuk deríteni, hogy mi lehet az ? |
- Nem tudom mi ez. - morogta halkan a mellette álló kancának.
Valóban sosem látott még ilyen teremtményt, és ez kicsit aggasztotta. |
[270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az úton lépdelt a fényfoltos lombok alatt, és bár gyakran magával ragadta a szépség, ami mindenünnét sugárzott, azért erősen koncentrálva figyelt előre. A fák világoszöldek voltak, magasak, sudárak, az egész erdő szellős, tágas, itt-ott tisztásokkal, egyszerűen mesés volt, örök tavaszt éreztetve...