|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Értetlenül és zavartan nézett a lény után.
- Hát....jó - nyögte ki végül, jobb híján. |
 -Hagyjuk!
Megállt a sűrű előtt és várt egy pillanatot.Aztán megfordult, és nézte a kancát! |
| - Mi? - nézett értetlenül a szürke unikornis után. |
-Áááá!Csak egy szürke senki, aki azthitte, hogy baj van és segíteni szeretett volna.Deee az ilyen világszemefényeitől én inkább visszahúzom magam....
Mondta és elindult vissza a sűrűbe.
-Nem szeretem az olyan lényeket akik csak azért élnek, hogy hősök legyenek!
Szólt mégegyszer vissza. |
 Végignézte megfigyeltje előbújását, sőt még azt is rezzenéstelenül figyelte, ahogy a szürke lény odamegy a fiatal kancához.
Apró mosoly jelent meg a szája sarkában, és pillantása villant egyet.
A szürke lény érintése és a villanás egy időben történt.
Linnei összerázkódott, és megtántorodott.
Aztán kábán körülnézett.
- Hol?.....Mi? - nyögte.
Nyugodt léptekkel megindult a kettős felé.
- Én parancsoltam Rád, hogy gyere ide. Beszélni akartam Veled, Linnei! Ezért tisztítottam meg elmédet minden mástól.
- Micsoda?! - kiáltotta feldühödve, de az óriási lény pillantása csendre intette.
- Fontos dologról akartam Veled beszélni. Különleges képességek birtokosa vagy, felelősséggel tartozol mindezért a világnak!
- És Te mégis mit akarsz tőlem?!
- Figyelni foglak. - villant meg a szeme.
- Tudni akarom mire vagy képes! S mivé leszel...
- Azt enélkül is megtudhattad volna!
- Talán. - vigyorodott el, és a következő pillanatban köddévált!!!!
Linnei elhűlve meredt a hatalmas mén iménti helyére.
Aztán észrevette, hogy nincs egyedül.
- Te ki vagy? - kérdezte a szürke unikornistól. |
Sunyi befejezte a hülyeséget.Érezte, hogy valami nincs rendben.Odaügetett a kanca mellé és meglökte egy kicsit.
-Jól vagy? |
Linnei némán, rezzenéstelenül állt a parton, és teljsen üres tekintettel nézte a víztükröt.
Hirtelen rezzentek a lombok, és a hatalmas lény kilépett a sűrűből a partra.
Izzó szemeivel lassan végigpásztázta a partot, és végül a kőhajigáló lény rejtekhelyén állt meg.
Nem szólt, csak némán állt. |
| Sunyi felébrett a kisebb-nagyobb zajokra és kilépdelt a bokrok mögül.Észrevette a kancát.Valamiért jókedve volt és gondolta megvicceli egy kicsit.Felemelte egy pár kavicsot, a tó fölé repítette és folyamatosan a tóba ejtegette.Kíváncsi volt a kanca reakciójára! |
Linnei kiért a tóhoz.
Még mindig kába volt, és nem értette miért teszi ezt...bármit is tett.......
'Mi történik velem?' gondolta még, aztán a vízhez lépdelt, és ivott, de már nem volt magánál. |
Amíg nem voltak messze addig szólt vissza!
-Mi az hogy éldegélj?...És nem kell úgy bánni velem mint egy csikóval!Üstökös!
Ordított utánuk, de olyan hangon, hogy még a fenyvesben is hallhatták! |
 *Pillantása találkozott Sunyiéval.*
- Üstökös. - *mondta, aztán Draugherit után iramodott.* |
 Draugherit horkantott.
- Bizony. Úgyhogy csak nyugodtan éldegélj! Amíg lehet....a Sötétség itt van, a nyakunkon!
Felordított, azzal a bömbölő-sivító hanggal, aztán hirtelen vágtába ugrott és kilőtt. |
- Először is: eszemben sincs Téged megölni, másodszor meg úgysem tehetném meg.
- Pár nap alatt teljesen beilleszkedsz, aztán pedig igen sokat segíthetsz még nekünk. Minden harchoz értő lény segítsége jól jön! |
Immár érdeklődve nézett a lényre.
- Hm...némi spiritusz..... - csengett különösen a hangja, míg szája mosolyra rándult, és a szemei vadul izzottak. |
-Sunyi a nevem.
Ezután odafordult a pegunihoz.
-Komolyan gondoltam, és ha nem hiszel nekem, vagy nem hiszel bennem, akkor megölhetsz.Tessék.Ha gondolod, hogy olyan rosszat tettem, tessék. |
- Mondd meg a neved, s megmondom az enyémet - horkantott vissza kissé vicsorítva.
|
-Komolyan gondoltam amit mondtam!-Mondta erőteljesebb hanggal!Közben a megjegyzésre nem vett tudomást!
-Te ki vagy?-Kérdezte a másik lénytől! |
Horkantott egyet.
- Aki nem hű a saját lelkéhez, meghasonlott lény. Gyenge és árnyékbéli. Az ereje pedig illúzió. Könnyedén le lehet győzni. - mondta tárgyilagosan, mintha csak úgy megjegyezte volna.
- Pegazus, mi? Akkor már tudom mi is történt.....
Elvigyorodott. |
*Üstökös mélyen az unikornis szemeibe nézett, de ugyanakkor vigyázott, hogy ne tudjon elméjébe férkőzni.*
- Nem a szavak a lényegek, hanem amit belül érzel! Most mondhatod nekem ezt... Viszont lehetséges, hogy belül teljesen máshogy vélekedsz. Nem vagyok sem agyturkász, sem pedig olyan erővel rendelkező lény, hogy ezt ki tudjam deríteni, de annyira nem is akarom.
- A lényeg az, hogy belül hogy gondolod ezt... Jól tetted, vagy sem. Megérdemelte a másik, vagy sem. Máskoris így csinálod-e, vagy nem... |
-Most miért kötsz belém?Felidegesített a pegazus!Miért vagy ilyen velem, főleg ha bocsánatot kértem? |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
Értetlenül és zavartan nézett a lény után.
-Hagyjuk!
Végignézte megfigyeltje előbújását, sőt még azt is rezzenéstelenül figyelte, ahogy a szürke lény odamegy a fiatal kancához.
*Pillantása találkozott Sunyiéval.*
Draugherit horkantott.