|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Milyen négy lábon járni?-kérdezte nem kicsi kiváncsisággal, oldalra döntött fejjel.
|
 Tekintve, hogy közben társaságuk akadt, Keselyüstök csak megrázta a fejét, és kicsit erőltetett mosollyal a csikó felé fordult.
- Szia! - köszöntötte kedvesen. |
Felúszott a felszínre megnézni a "négylábú sellőlovat".Érdekes szemeivel egy ideig méregette a lényt-furcsák voltak neki a lábak.Végül örömmel köszönt neki:-Szia!
Eddigis kint voltak a parton-ahol még vízben voltak-, ezért már tudtak a kanca jelenlétéről, de fáradtak voltak a "küzdelem után, s egy kis időre "aludni tértek".Persze Igazgyöngy végig a közelökben maradt....
|
 -Ohh ...Hát üdv!Én Freeburgfreak vagyok!-msolygott
-És üdv mindkettőtöknek |
-Morannon.-biccentett. Majd megkomolyodott a kanca arckifejezését látva.
-Mi a baj?-kérdezte, ahogy kicsit közelebb úszott hozzá. Nem szerette volna, ha még Keselyüstök is elveszti jókedvét...segítőkész jelleme mindig megmutatkozott, ha akarta, ha nem. |
Alaposan szemügyre vette a kék sellőlovat, mielőtt fejet hajtott volna neki.
- Üdv! Én is azt hiszem. Keselyüstöknek hívnak - mondta udvariasan, de kissé hűvösen. Ha belegondolt hány lény hagyta ott csak úgy, akár egy nehéz követ, vagy dobta el mint egy megunt játékot az elmúlt néhány napban, elment a kedve az élettől.....
Kohelein, Nazgul, azután Mindy, aki mostmár láthatóan nem akart visszajönni, az a Freak nevű lény is a part más részén időzött épp, a többi lény meg észre sem vette.............. |
Nem bírta tovább, átölalte a zokogó kancát, és orrát sörényébe fúrta.
-Drága Mindy, ha tudtam volna, vagy akár csak sejtettem volna, hogy még itt vagy, nem így tettem volna! De először azt hittem, itt hagytál...pár percig nem is láttam semmit.-vallotta be.
Lágyan mondta mindezeket szerelme fülébe, és mindvégig igazat mondott. Miután kiszabadultak, az a szörny akkora ütést mért a fejére, hogy jópár percig nem látott mást maga előtt, mint táncoló fekete foltokat.
-Mikor nem láttam, nem hallottam a hangodat sehol, és miután végre kitisztult a kép, először azt hittem, csak egy újabb hallucináció csalja a szemem...
Raurosék felé pillantott. Meghökkenve látta, hogy mi történik, de nem avatkozott közbe, így inkább a magára maradt Keselyüstökhöz úszott.
-Üdv!-köszönt kissé megkésve.
-Azt hiszem, mi még nem találkoztunk...-biccentett barátságosan.
|
Keselyüstök nem tudta Osirine kérdése neki szól-e, de fejet hajtott neki, a biztonság kedvéért, hogy ne beszéljen, ha nem őt kérdezték, és hogy azért köszönjön is. Mindy távozását sajnálta, de azután örült, hogy marad. Szépen és barátságosan bánt vele végig.
Viszont azt is látta, hogy Rauros és ő közte valami furcsa dolog történt vagy akár most is történik.
'Ő lenne az a mén, aki miatt Mindy bánatos volt?' merenegett el.
Már épp elindult volna befelé, amikor a két sellőló elúszott! Csodálkozva nézett utánuk, de nem szólt, és inkább kinn maradt. |
 -Hogyhogy miért?Te ezt még kérded?-mondta olyan hangon, mint aki mindjárt elsírja magát.
De ahogy megkapta azt az apró puszit el is sírta magát.
-Én csikókat szeretnék majd, Rauros!Milyen apa az aki mindig bajba kerül!
Kicsit kezdett megnyugodni.
-És ahogy láttam nem is nagyon kapkodtál utánam!-mondta, majd újra potyogni kezdtek könnyei! |
Kicsit messzebb úsztak, majd Rauros mélyen Mindy szemébe nézett. Nem adhatta fel...hiszen ő szerette Mindy-t. Halkan szólalt meg, és olyan hangnemben, ahogyan Mindy talán még sosem hallotta.
-Mindy, kérlek, áruld el mi a baj? Miért haragszol így rám?-kérdezte lágyan. Lassan közelebb úszott hozzá, ahogy centiméterről centiméterre közelebb ért hozzá, szemei mélysége többet elárult, mint hitte volna. Majd fordult egyet, apró örvényt kavarva, melyben csak ketten voltak, senki más, és hátulról egy gyengéd puszit adott a nyakára. Bár egy apró puszi volt, sokáig ott maradt az érzése...
-Én szeretlek..és magamtól sosem hagynálak el.-mondta halkan, de nyomatékosan, mikor újra szembefordult a kancával.
|
-Felőlem!-válaszolta közönyösen. |
Elszomorodva hallotta Mindy-t. De nem lehet csak így egyszerűen vége! Legalább hadd tudja meg, miért...
-Mindy...-szólalt meg komolyan.-Beszélhetnék veled?...Négyszemközt?-kérdezte. |
-Úúúúúú!Nemsokára mennem kell!-kiáltott fel-De azért még maradok!
-Megígértem egy társamnak, hogy találkozok vele a Varázserdő vízesésénél!Most csatlakozik majd a Birodalomhoz!Pontosabban most érkezik majd meg!-mosolygott Keselyüstökre.
Raurosra csak egyszer pillantott rá, utána többet még csak arra sem fordítota a szemét.
-Mondjuk még ráérek!Jó, hogy ilyen sokan vagyunk! |
Eddig csak távolabbról hallgatózott, de Mindy javaslata már túl kíváncsivá tette, és ő is odaúszott Keselyüstökékhez. Bíztatón nézett Keselyüstökre, szerette volna, ha csatlakozik hozzájuk.
Persze azért Mindy-t sosem téveszette szem elől....
Morannon eközben Narválékhoz úszott oda, kíváncsi volt a kis Igazgyöngyre.
|
Rámosolygott a közeledő Osirine-re, majd Keselyüstökre nézett.
-Ne, jössz beljebb, ahol még leér a lábad?Vagy nem szeretnél?
|
 Örült ,hogy vissza talált barátaihoz.
-Szia!köszönt barátságosan a csikónak majd a kancához úszott akit még nem ismert.
-Üdv!Azt hiszem mi még nem találkoztunk.A nevem Osirine! |
Bólintott.
- Csak gondoltam megkérdezem, hátha...De bízom benne, hogy a sok dolog után, amit megélt, valóban tud magára vigyázni. Jó lény, ha kicsit riadós is.....Azért köszönöm. |
-Sajnos én sem-jött közben oda a 2 kancához.
-De biztos jól van-probálta nyugtatni |
Kicsit elkomorodott a rossz hír hallatán.
-Nem!Sajnos nem láttam eleve unikornisokat!Kevesen járnak a víz mélyén unikornisok!-mondta-De biztosan nem lett semmi baja! |
Ő is elmosolyodott. Azután elgondolkozó vonás jelent meg az arcán.
- Mondd, egész véletlenül....nem láttál errefelé vagy arra, amerre jártál eleddig, egy fehér unikornis kancát? Nagyon szép lény, régóta él a Birodalomban, Ari a neve. Ő kicsit....érzékeny lélek. Nagyon megviselte, hogy árva lett, hiába állt mellette az eriszi párja, aki ugyanazt átélte, amit ő, és vigyázott rá....Megint eltűnt, ahogy korábban párszor. Eddig nagyon-nagyon nem aggódtunk érte, de mostmár Merkúr, és a régi ménesük vezére, Árny is félti. Jó lenne tudni nem látta.-e valaki.... |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Milyen négy lábon járni?-kérdezte nem kicsi kiváncsisággal, oldalra döntött fejjel.
Tekintve, hogy közben társaságuk akadt, Keselyüstök csak megrázta a fejét, és kicsit erőltetett mosollyal a csikó felé fordult.
-Ohh ...Hát üdv!Én Freeburgfreak vagyok!-msolygott
-Hogyhogy miért?Te ezt még kérded?-mondta olyan hangon, mint aki mindjárt elsírja magát.
Örült ,hogy vissza talált barátaihoz.