|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 - Ez az - állt meg hitelen egy kisméretű szikla repedésénél.
Szarvával finoman megérintette a rést, mire az tágulni kezdett! Hamarosan egy sötét, meredek, csúszós, nagyon szűk út állt előttük, ami a mélybe vezetett.
- Gyere! - mondta nyugodtan, és elindult lefelé a hasadékban. |
*Csendben követte párját.* |
| Szélesen elmosolyodott, és elindult a fák közt. |
- Hát persze, hogy nem bánnám! Kifejezetten érdekel! |
- Vagy csak jól leplezem a valóságot! - mosolyodott el kicsit remegőn, majd megrázta sörényét.
- Ugye nem bánnád, ha most megmutatnám az egyik kutatásom eredményét? |
*Viszonzásul párja mellé lépett és átölelte nyakával.*
- Mindig is megnyugtatott a jelenléted. Olyan határozott és céltudatos vagy. Sosem búsulsz. Még akkor sem, amikor lenne okod rá. - *szólt szeretettel párjához.* |
Nem kerülte el a figyelmét párja arcának elkomorodása, de nem tette szóvá. Inkább gyorsan elélépett, és hosszan megcsókolta. Hátha feledtethet vele néhány borzalmat....
- Azt hiszem sok-sok dolog vár ránk, ha végre szabadok leszünk - mondta mosolyogva, mikor végül elhúzódott az oly csodás és annyira szeretett méntől.
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? Kitartottál mellettem mindvégig, mikor magamra hagyott a gazdám...mikor olyan ijedős voltam....Most is itt vagy velem....Szeretem tudni, hogy Veled élem az életem... |
*Nem tudta, vajon mással is így van-e, de amikor meghallotta a Sötétség szót, gyomra összerándult és elkomorult. Ez már sokadszorra fordult elő.*
- Értem... - *mondta halkan.* |
| - Ez a vidék nem volt mindig örökké fagyott...Valami történt itt....Sokan szeretnék tudni mi...A hó sok-sok titkot rejt...Sötétséget is.... |
- Mi után kutatsz? - *kérdezte furcsállva.* |
| - Játszunk, kirándulunk, amikor egészen biztonságos, varázsolunk. Én általában a csikókra vigyázok, de néha én is megyek őrjáratra....Vagy kutatok.... |
- És... mivel szoktátok elütni az időt errefelé? - *érdeklődött.* |
 Razor II kicsit lemaradt Wintermint-től így csak a patanyomait tudta követni.Hamarosan oda ért.Csak állt és nézte a sérültet.Majd beleszagolt a levegőbe.
-Worgok!-mondta.
-Megyek megkeresem a falkát és elhajtom őket innen!-mondta halkan Wintermintnek.Majd egy két gyors vágta lépés után átugratta a fát.Hamar megtalálta a levert falkát.Egy sötét gömbe összegyüjtötte őket és messze elteleportálta őket a gömbel együtt.Újra visszatért a Wintermintékhez.
Tessék állatod nevével regisztrálni és úgy írni!
Moderátor |
| Szomorúan bólintott. |
*Lemondóan sóhajtott.*
- Akkor nem tehetünk mást, mint hogy várunk... - *állapította meg nem túl nagy lelkesedéssel.* |
| - De. Ezt próbáljuk megszervezni. De nem könnyű...Az erisziek sokan vannak, de a nagy többség szinte betelepült a Sötétség Birodalmába, vagy nem ért a csikókhoz. Most Kecsesék elhagyták a barlangrendszert, és valószínűleg idetartanak. Én csak ennyit tudok. Vino a sötét lények maradékait próbálja elzavarni, így nem hagyhattam magukra őket. Itt nincs más rajtam kívül. |
- De ha elmúlt a veszély, mi az akadálya, hogy egyesüljön a két csikócsoport? nem kell sok felnőtt lény és el lehet jutni egyik helyről a másikra. - *próbált megoldást találni.* |
- Amikor ideküldtek, még élt a Nagyúr. És itt tombolt a Sötétség. Nem akartam őket idehozni, ahol veszélyes! A csikókat meg nem tudtuk innen elvinni, mert túl veszélyes lett volna az út.....sokan vannak, mint láthatod - mondta halkan a feleletet.
- Kérlek ne ítélj el..... |
*Annyira nem lepődött meg, mint várta. Már látott ehez hasonlót, nm is akárhol, hanem a barlangrendszerben.*
- És... miért nem hoztad ide Tílt és Tint is? - *kérdezte halkan.* |
 Kohl kábultan és lassan nyitotta ki szemeit.Ismerős hangokat hallott,de annyira zúgott a feje,hogy csak nagy nehezen ismerte fel.
Megpróbált felnézni Wintermintra,de szeme előtt csak homályos fekete-fehér-zöld körvonalak táncoltak.A következő pillanatban csak pislogott egyet és egy másik alakot is megpillantott a kanca mellett.Még sosem látta,de érezte,hogy jó szándékból érkezett,így csak feküdt tovább.A "tinta" először igencsak csípte Kohl sebeit,de aztán kellemes gélként övezte be azokat.Kis idő múlva sebei már nem fájtak annyira.Hálás volt a segítségért.Mostmár csak az időnek kellett visszaadnia a mén energiáját,így Kohlt lassan elnyomta az álom. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
- Ez az - állt meg hitelen egy kisméretű szikla repedésénél.
Razor II kicsit lemaradt Wintermint-től így csak a patanyomait tudta követni.Hamarosan oda ért.Csak állt és nézte a sérültet.Majd beleszagolt a levegőbe.
Kohl kábultan és lassan nyitotta ki szemeit.Ismerős hangokat hallott,de annyira zúgott a feje,hogy csak nagy nehezen ismerte fel.