Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Jártunk egyszer ott - nosztalgiázott mosolyogva.
- Legyen a tengerpart! |
*Pallas rámosolygott párjára.*
- Rád bízom. Ha úgy érzed magad, hogy mehetünk, akkor menjünk. Ha nem, akkor mehetünk a tengerpartra is. Az itt van a közelben. |
Hosszan élvezte a pillanatot, de végül annak is vége lett, mint az életben általában.
- Mondd, biztosan a Fény Birodalmába menjünk? Messze van.... |
*Pallas mosolygott és élvezte párja védelmező jelenlétét.* |
- Ó dehogy! - mosolygott.
- Azóta áldott! |
*Párjához simúlt, már amennyire hasa engedte.*
- Csak azóta, amióta összetalálkoztunk. |
Átölelte Pallast.
- Azt hiszem Simbelmyne igazán örömteli hely lett, mióta a Sötétségnek vége. |
- Én is szeretlek, Zeiron! - *mondta Pallas gyengéden.* |
Lassan-lassan magához tért, és felkelt.
- Én olyan boldog vagyok! Apa leszek! Csikóm lesz Tőled! Szeretlek, Pallas! |
- Ennyi kérdést nem lehet egyből megválaszolni! - *mondta mosolyogva Pallas.*
- Mielőtt még a csata előtt el kellett válnunk. Reméltem, hogy összefutunk még a nagy csata előtt, de egyszerűen sehol sem találtalak! Amikor megtudtam, azonnal el akartam mondani, de nem volt rá alkalmam. Aztán pedig jöttek a megmérettetések...
*Legyintett szárnyával.*
- Hagyjuk a múltat. Éljünk a jelennek és a jövőnek! |
Zeiron hangulatát leírni ebben a percben nem lehetett elegendő a "megdöbbent" szó.
Hirtelen kifutott az erő a lábaiból, és le kellett ülnie.
De még azután is csak hápogni tudott, ami miatt meg szégyen öntötte el, hisz mindig tisztán és szépen szeretett beszélni.
Végül csak kinyögte:
- Mi? Mikor? Hogyan? Miért? |
*Pallas elnevette magát párja zavarán.*
- Igen, arra gondolok. - *felelte és Zeironhoz lépett.*
- Csikónk lesz, Zeiron - *súgta párja fülébe.* |
Hogyne látott volna! De előbb vágatta volna ki a nyelvét, semhogy megjegyezze.
Most viszont gyanút fogott.
- Öhm.....Szóval...a kiteljesedésedre gondolsz? - kérdezte zavartan. |
*Neve hallatán visszafordult párjához.
Ellépett Tőle és megkérdezte.*
- Nem látsz rajtam semmi furcsát, vagy szokatlant? |
Kérdőn pillantott párjára.
- Pallas? |
*Mosolyogva nézte párja arcát, aztán elfordult.
Nem tudta, hogyan és hol kellene kezdenie.* |
- De nem olyan különleges, mint a tulajdonosa! - vágta rá mosolyogva.
- Apró gyönyöre a mágiának, de csak a Te gyönyörűségedet hivatott emelni! |
*Elmosolyodott.*
- Gyönyörű! És milyen különleges! - *mondta, miközben alaposan szemügyre vette a virágot, amit kapott.* |
Hirtelen lehajolt, és mikor felemelkedett, szájában egy gyönyörű, vékonyszirmú, fehér virágot tartott, ami megdöbbentően hasonlított egy csillagra.
Pallas sörényébe tűzte.
- Itt van ennek a virágnak a helye! - mosolygott. |
- Ne aggódj, egy kis pihenés és jobb leszel, mint új korodban! - *nyugtatta Pallas Zeiront.*
- Pontosan. Ha nem lennénk rákényszerítve, úgyis csak a levegőben suhannánk és nem látnánk mindezt.
*Egyik szárnyával a rengeteg virág felé mutatott.*
- A levegőből egészen másak. |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|