Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- De !
- Most hogy mondod, máris farkas éhes lettem.
*Pallas közelebb lépkedett Zeironhoz.* |
- Üdv!
- Nincs kedved reggelizni? Ha már vakációzunk, csináljuk rendesen! |
- Igen - *felelte Pallas.*
- Gyere nyugodtan be ! - *invitálta Zeiront.
Továbbra is az ablakon kifelé meredt.
Aztán, amikor Zeiron belépett, felé fordult.* |
Zeiron egy rándulással ébredt fel.
Most nem érintette meg a Nyugodt Síkot álmában. Sok-sok éve először aludt így. Máskor rémálmokkal való küzdelmekre készülhetett fel, de most még csak nem is álmodott! Ezen csodálkozott, de örült neki. Talán lassan megszabadul szülőföldje és -síkja elvesztésének fájdalmától. Talán elfogadja a lehetőséget, hogy a veszteség örökre szól, de nélküle is élhet.
Nagy sóhajjal kelt fel.
'Bárhogy legyen, most nem ez a dolgom.'
Halkan kopogott az elválasztó ajtón.
- Pallas! Ébren vagy? |
*Pallast reggel az ablakon besütő nap ébresztette fel.
Egy darabig még feküdt a kényelmes párnákon.
Aztán pár óra lustálkodás után erőtt vett magán és felkelt.
Kinézett az ablakon. Egyészen véletlen az utcákon ugyanakkora volt a nyüzsgés, mint előző nap. Ábrándozva állt az ablak előtt.* |
Zeiron becsukta a saját szobája ajtaját, még egy pillantást vetett a másik fogadó ablakára a saját ablakán át, majd ő is elment lefeküdni. |
*Pallas teljesen boldognak érezte magát.
Ahogy Zeiron letette úgy maradt és néhány percen belül álomba is szenderült.* |
Zeiron mosolyogva és vidáman vezetta és támogatta vissza Pallast a szobáikhoz.
Nagy nehezen bement a sajátjába és onnan átjutottak Pallashoz.
Finoman letette egy nagy párnára, azzal jó éjszakát kívánt és becsukva maga mögött az ajtót magára hagyta. |
*Egész hátralevő nap így sétálgattak. Amikor már kezdett sötétedni, és egy kicsit el is fáradtak, elindultak visszafelé.
Pallas a visszavezető úton hozzábújt Zeironhoz.
Teljesen elfáradt, alig állt már a lábain.* |
Mikor már teljesen elsodródtak a fogadóktól, ő is feladta és követte Pallast a lazítás és szórakozás nemes ösvényén.... |
*Pallas szerette volna minden egyes üzletbe berángatni Zeiront. Persze ezt nem tette meg, csak néha-néha.
Élvezett minden egyes percet, amit együtt tölthetett Zeironnal.
Ez idő alatt egyszer sem jutott eszébe a másikok.* |
Kinn, az utcán csak úgy tengtek-lengtek és nevetgéltek.
Zeiron többször is felnézett az ellenséges csapat ablakai előtt, de hiába, senki sem mutatkozott...
Ő meg nem bánta... |
- Igaz !
*Azzal Zeiron után kilépett a szobából.* |
- Miért ne? Közben akár integethetünk is az új barátainknak! - nevette. Azzal az ajtóhoz lépett. |
*Pallas örült annak, amit hallott.*
- Sétálunk egyet ? - *állt elő végül egy kérdéssel.* |
- Ugyan dehogy! Örülök a társaságodnak! |
- Azt hittem, ez nem kérdés: persze, hogy Veled szeretnék tartani ! Persze csak akkor, ha nem vagyok a terhedre. |
- Teljesen felesleges. Vagy benn fognak lapulni és bármi áron, de úgy mennek el, hogy mi ne vehessük észre, vagy még a mai nap elhagyják a Várost. Még az is lehetséges, hogy a páncélért sem jönnek vissza, bár én ezt nem hiszem. Túl értékes. És ha akarják, megoldják!
- Élvezzük a vakációt! Aztán majd szépen elmegyünk a Földre és elbeszélgetünk egy-két érdekes árussal....
Pallasra pillantott.
- Feltéve, hogy velem akarsz tartani... |
*Pallas is nevetett, de csak diszkréten.*
- De ez akkor nagyon vicces ! Mi Őket figyeltük meg, Ők meg minket.
*Kicsit elhallgatott, majd folytatta.*
- Akkor most hogyan tovább ? Folytatjuk, amit elkezdtünk ? |
- Talán idefelé jövet kiszúrtak minket....
- Kedves Pallas! Ha valamikor meg akarsz úszni egy komolyabb bajba kerülést, próbálj az ellenséged fejével gondolkodni! Ha az úton kiszúrtak minket, akkor a boltbeli szereplés után tudták, hogy követjük őket. De lehet, hogy még korábban, vagy valahol máshol, máshogy szúrtak ki...A lényeg, hogy tudták, hogy őket tartjjuk szemmel. És remélve, hogy erre a felismerésükre mi még nem jöttünk rá, ők is figyelni kezdtek minket. Tekintve, hogy a fogadóink bejárataira a homlokzati szobák ablakaiból esik a legjobb rálátás....mindkét csoport azokat vette ki....
Elnevette magát.
- Ezt nem tudom máshogy elviselni!!! - könnyezte.... |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|