|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Én a helyedben elmennék oda. Igaz, leginkább a "káosz" szó írhatja le jól, de ha Te most új életet tervezel kezdeni, ott annyi mindent láthatsz, hogy biztosan nem lesz nehéz! Ott....mindenki otthonra lel kicsit....
Kissé elhalkult a hangja, de aztán folytatta:
- Ott még én is jól érzem magam. A Rémségek szigetén.....Van egy jókora terület, ahol vadmágiás Sötétség uralkodik, míg a többi részén a mágia minden fajtája előfordul, és ott van a város is. Talán tetszene Neked.
Felkacagott.
- És Neked nem is kell várnod hajóra! Csak szépen átrepülsz! |
*Megrázta a fejét.*
- Nem, még nem voltam. - *felelte és közelebb lépkedett Kárhozathoz.* |
Megállt, és ránevetett a csődörre.
- Miért, mennyi idős vagy? Azért annyira vén nem lehetsz! Egyébként meg....néha jó új útra lépni. Voltál már a Boszorkányvárosban? |
- Nem! - *felelte gyorsan.*
- Csak nehezebb itt hagynom az egész eddigi életmet, mint gondoltam... - *motyogta maga elé.* |
- Akkor ellenem van kifogásod? - hangja kissé elhalkult.
- Megértem. - mondta gyorsan, bólintott, és vágtázni kezdett elfelé. |
- Ami azt illeti... de... |
Egy pillanatra megállt, és visszanézett.
- És Te nem kifelé tartasz, Zenit? |
- Örvendek, Kárhozat. Én Zenit vagyok - *felelte mozdulatlanul.* |
- Persze! - vágta rá, aztán vett egy nagy, mély levegőt, és felállt.
- Kárhozat a nevem. - mondta, majd könnyedén továbbindult kifelé. |
*Zenit nem értette, hogy miért kér pont tőle bocsánatot, hogy túlhajszolta magát. Semmi köze hozzá.*
- Biztos mindjárt jobban leszel... |
Kárhozat csodálkozva felkapta a fejét, aztán nagy nehezen úrráléve lihegésén mosolyt erőltetett a képére, és kinyögte:
- Szia!
Aztán kirobbant belőle újra a légszomj, és lihegett tovább, bocsánatkérő pillantást vetve a pegunira.
Végül csak szóhoz jutott:
- Elnézést...Kissé túlhajszoltam magam. |
*Zenit egy másik irányból közeledett, amikor meglátta a már ismert unikornist.
Leszállt és odaügetett hozzá.*
- Szia. |
Kárhozat egyetlen egyszer állt meg, de akkor térdre rogyott, és vadul lihegett.
Kicsit muszáj volt pihenjen!
Pedig úgy húzta kifelé a szíve....és közben annyi minden vissza...... |
 Felkuncogott.
- Rózsaszín lennék? - kérdezte tettetett döbbenettel.
- Észre sem vettem! - nevetett.
- Ha senki sem mondott semmit, hát akkor figyelj: a Sötét Nagyúr, akit már egyszer legyőztük, most visszatért. Erős, gyűlölettel teli, és sok szövetségese van. - mondta immár komoran.
- Ha segíteni akarsz, vigyáz magadra! De igazad van, azt csinálsz, amit akarsz. - most közönyös volt.
Még közönyösebben folytatta:
- Eszem ágában sincs családanyának menni. Még csak a kamaszkorom végén járok. Nem tudom mennyire vagyok megbízható, de nem azzal fogom megbeszélni, akit öt perce ismerek. Mellesleg nem rád tartozik, de közlöm, hogy mindaz, amit mondtál nem hatott meg. Semmiféle tervezésnek nincs értelme, míg a Sötétség a nyakunkon van, és nemhogy a következő tíz év, de a következő tíz nap megélése sem biztos!
Újra kuncogott.
- És hogy miért becsüllek le? Csak! - kiáltotta, azzal elrúgta magát a talajtól, ahová a beszélgetés közben ereszkedett le, és nekieredt a sötét égboltnak. |
 Theosphir egy kicsit feldühödött!
Szemben Torenszel megállt!
-Mi az, hogy egy Afrai nagy harcost így elküld egy rózsaszín kislányka?Elnézést, hogy senki nem mondott semmit a nagy harcról!És elnézést, hogy segíteni akartam!-Theosphir azért sem ment el!-Nem tudom milyen nőstény az amelyiknek csak a harc a fontos!Az tuti, hogy nem egy családanya, útálja a kölyköket és nem megbízható!Bocsi, hogy segíteni akartam, bocsi, hogy megtetszettél!Tudod, az Afraiak ugyanolyan nagy harcosok, mint ti!És nem tudom miért jó, ha lebecsülöd a másikat!
Elfordult, de nem ment el! |
Elfintorodott.
- Torensz vagyok, és tökéletesen boldogulok magam is! - kaffantotta.
'Ezek a....a......morrrr!' gondolta dühösen, a fejét rázogatva.
'Nyakunkon a baj, ez meg itt rohangál, és udvariaskodik.....Fix, hogy nem jó harcos!'
Elhatározta, hogy elküldi a másik oroszlán-lényt.
Kihúzta magát, és gőgös képet vágott.
- Menj csak haza! Semmi szükség rád! Itt most nagy és rémítő dolgok jönnek, nem kell, hogy láb alat légy! Úgyis csak útban lennél, rémüldöznél és terhet jelentenél más harcosoknak! - mondta olyan kioktató, fennsőbbséges hangon, amilyet csak kreálni tudott. |
-Mi az, hogy menj haza!-háborodott fel!De most már rendesen látta a nőstény oroszlánt és valami elöntötte a szívét!Vagyis megtetszett neki a szárnyas oroszlán.Csak úgy futni kezdett a levegőben és utolérte torenszet.
-Szia!Hogy hívnak?Segíthetek valamiben?
Kérdezte kedvesen! |
| - A Várkastélyba megyek, harcolni! Menj haza! - kiáltotta le. |
| -Most hova mész?Nem akarsz útba igazítani?-kiálltotta az idegennek, marasztalni akarta! |
- A Sötétség Birodalma. - kiáltotta le, azzal megfordult, hogy visszamenjen a posztjára.
A lény nem volt sem sötét, sem megfelelő neki.
Nem akart maradni. |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
- Én a helyedben elmennék oda. Igaz, leginkább a "káosz" szó írhatja le jól, de ha Te most új életet tervezel kezdeni, ott annyi mindent láthatsz, hogy biztosan nem lesz nehéz! Ott....mindenki otthonra lel kicsit....
Felkuncogott.
Theosphir egy kicsit feldühödött!