|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 *Evela, a társaság "füle" azonnal meghallotta a kiáltást, és fölpillantott.*
-Úgy tűnik, a barátod már jobban van. Ha jól hallom, épp téged keres! -*bökte meg orrával a bánatos unizus kancát.* |
 *Eközben odafönt Lilina lassan megkísérelt talpra kecmeregni. Az első tizenhat alkalommal nem járt sikerrel, és a negyedik, a hatodik, a kilencedik és a tizenkettedik esésnél csúnyán meg is ütötte magát. De nem adta fel, tizenhetedik próbálkozására sikerült annyira összeszednie magát, hogy felálljon. Pár pillanatig sikerült is talpon maradnia, és tekintetével megtalálni Illut, aztán térdre rogyott. De ez a pár pillanat is elég volt neki ahhoz, hogy lássa: valami bántja az unizus kancát. A perem széléhez kúszott, lenyújtotta nyakát, és lekiálltott a magasból a barlang szájánál álló egyszarvúaknak.*
-Illu! Minden rendben? Mi folyik odalent? Mi baj? |
   *Tavarilla és Perselus megütközve nézett rá, és Estella is döbbent arcot vágott.* -Az meg hogy lehetséges? -*kérdezte Ella.*
*Tavi csöndesen megszólalt.* -Nem tudnék tenni érte valamit? Mit gondolsz, segítene rajta valamit a mágiám? |
Illu csüggedten megrázta a fejét.
- Nem, nem fáj....
Mélyet sóhajtott.
- El fogom veszteni a szárnyaimat..... |
| -Mi a baj? -*kérdezte aggódva Estella.* -Fáj valamid? |
Könnyedén felnevetett.
- Te is kipróbálhatod! Csak alaposan mélyítsd el a hangod! - súgta vissza.
A szárnyai szélére esett a pillantása. Megmozgatta őket és aztán mélyet sóhajtott.
- Jaj ne.... |
*Estella bűnbánóan leszegte a fejét, és Perselus is elhallgatott.*
-Ne haragudj, Tavi. -*motyogta Estella.* -De úgy felbosszantott... -*bökött orrával bátyja felé.*
*Perselus nem felelt, csak barátságtalan pillantásokat vetett Illura.*
-Gondolhattam volna, hogy már megint a kis bajkeverő az... -*de további megjegyzésektől eltekintett, és ezt az egyet is csak magának dörmögte az orra alá.*
*Tavarilla a testvérpárra mosolygott. Aztán Illu felé fordult, és úgy, hogy csak a kanca hallja, odasúgta neki.*
-Köszönöm. Ezt máskor is eljátszhatod velük. -*és a pegunia kacsintott.* |
Illu szépen hátralépett a kirontók útjából és rávigyorgott eddigi beszélgetőpartnerére.
- Aggódni és abbahagyják a veszekedést, amivel kikergettek a barlangból. - mondta emelt hangon, hogy az érkezők is tisztán hallják.
|
*Perselus vágtatott az élen, dühösen fújtatva, fejét támadóan leszegve, hegyes szarvát fenyegetően előreszegve, és patái alatt szinte regett a föld. Dühös vicsor ült az arcán, de szemében aggodalom csillogott.*
-TAVI!!! -*kiáltotta Estella, szorosan bátyja mögött nyargalva, riadt-aggodalmas arccal.*
-Ne aggódj, jövünk! Tarts ki, Tavi!
*Evela zárta a sort, ő vágtatott leghátul, szarvát ő is támadólag előre szegezve, de Estellához hasonlóan ő is inkább kétségbeesett arcot vágott, semmint dühöset.*
|
*Tavi először nem értette, mit akar ezzel Illu, de aztán szép lassan kezdett megvilágodoni, és szelíden elmosolyodott.*
-Gondolod, hogy... -*nem fejezhette be a mondatot, mert ekkor éktelen patadobogás verte fel az addig se túl csendes völgyet, és három riadt-dühödt-aggodalmas grimaszú unicornis jelent meg az barlang szájában, az ő nevét kiáltozva. Tavarilla elmosolyodott.*
-... aggódni fognak értem? -*fejezte be mondatát, Illura mosolyogva.* |
Ilu elvigyorodott.
- Benne vagy egy tréfában?
Meg sem várva a választ, odakocogott a barlang bejáratához és bekiáltott mély, elváltoztatott hangon:
- ÁÁÁ! Elkaptam egy egyszarvút! Éljen!!!! Most már enyém lesz a világ! |
-Igen, ezt első pillantásra láttam rajtad. -*felelte Tavarilla. Ekkor a barlag mélyéről éktelen lárma hallatszott ki, kiabálást, üvöltözés, és mintha sziklák gördültek volna egymáson. Tavi hátrapillantott, majd újra előrefordult és sóhajtva megrázta fejét.*
-Ha nem fejezik be, akkor azt hiszem, be kell mennem rendet teremteni... Perselus legutóbb is beolmlasztotta a keleti oldalt dühében. Nem tudom, most mit vert szét... -*mondta és feltápászkodott a földről, fülét pedig befelé hegyezte.* |
Illu a másik szemébe fúrta a tekintetét és hosszan figyelte. Végül megszólalt:
- Nos, azt hiszem nem kell tőled tartanom.
- Növénymágus vagyok. És mellesleg az egyik leggyengébb eriszi is. És általában vidám szeretek lenni, de nem vagyok ostoba vagy komolytalan! |
-Ohh, igen. Mégegyszer elnézét Perelus viselkedése miatt... Elég gyanakvó, de hát meg is lehet őt érteni... Ő felel értünk. Na meg persze én... Tulajdonképpen négyünk közül egyedül én tudok valamelyest mágiát használni... Evelának is van ugyan egy kis hatalma, de ő még nem képes tudatosan kezelni.
-De te még alig meséltél magadról. A neveden és az idekerüléseteken kívül szinte semmit se tudok rólad.
|
- Néha.......
- Megláttalak és mivel a barátomnak még pihennnie kell, gondoltam lejövök. Érdekelt milyen vagy....Az előző beszélgetést nem mondanám ismerkedésnek... |
-Azért néha jobb egyedül... mint ahogy az a mellékelt ábra is mutatja. -*mosolyodott el Tavarilla, és ezt a mosolyt minden gyermekétől kínzott szülő felismerte volna.*
-És neked most mi dolgod itt? -*kérdezte.* -Persze csak ha lehetek ennyire tolakodó... |
- Ez ma már szinte mindenkivel így van. - mondta keserűen.
- Én nem szoktam visszagondolni, inkább vidám vagyok! - váltott stílust és elmosolyodott.
- Jó neked, hogy mindig lehetsz valakivel. Mi általában egyedül vagyunk...Mindenkinek dolga van.... |
| -De így négyen valahogy egy családdá váltunk... |
| -Mi is valahogy így vagyunk ezzel... A sárkányok megölték Evela szüleit. Én születésem óta árva vagyok. És Perselus meg Estella is csak egymásra számíthat. Az apjukat egy váltott farkas ölte meg, az anyjuk meg még akkor meghalt, amikor egész pici csikók voltak... -*mesélte csöndesen Tavi.* |
Illu vállatvont.
- Én eriszi vagyok. A gazdámat Erisnek hívják. Az ő segítségével, meg annak köszönhetően, hogy mind erős, hatalmas, de kívülálló lények vagyunk, egy mágikus hálóba kapcsolódunk össze. Így mindig együtt vagyok egy kicsit a többiekkel. Az erisziek mind tudnak egymással telepatikusan beszélni. Egyébként nincs családom. Mint a legtöbb eriszinek....Kitaszítottak vagyunk....De Erisre és egymásra mindig számíthatunk.... |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
*Evela, a társaság "füle" azonnal meghallotta a kiáltást, és fölpillantott.* 
*Eközben odafönt Lilina lassan megkísérelt talpra kecmeregni. Az első tizenhat alkalommal nem járt sikerrel, és a negyedik, a hatodik, a kilencedik és a tizenkettedik esésnél csúnyán meg is ütötte magát. De nem adta fel, tizenhetedik próbálkozására sikerült annyira összeszednie magát, hogy felálljon. Pár pillanatig sikerült is talpon maradnia, és tekintetével megtalálni Illut, aztán térdre rogyott. De ez a pár pillanat is elég volt neki ahhoz, hogy lássa: valami bántja az unizus kancát. A perem széléhez kúszott, lenyújtotta nyakát, és lekiálltott a magasból a barlang szájánál álló egyszarvúaknak.*
*Tavarilla és Perselus megütközve nézett rá, és Estella is döbbent arcot vágott.* -Az meg hogy lehetséges? -*kérdezte Ella.*