|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Üstökös könnyedén leszállt a bejárattal szemben.
Egy ideig méregette a sötét alagutat. Aztán fogta magát és beügetett rajta.* |
 - Rendben, majd figyelek. - *mondta, és a pegazus után eredt a sötétbe.*
*Üstökös mosolygott Cassadra szavain. Nem szólt semmit, csak követte a pegazust és (fogadott)csikóját. |
 - Persze, csak maradj a nyomoban! Itt nagyon könnyű elveszni! És nem tudom, hogy apád mennyire ismeri ki magát itt, egyetlen látogatás után! - mosolygott a két pegunira, majd szépen besétált. |
*Zenit körbenézett. Pillantása megakadt egy fekete lyukon.*
- Nem, tényleg nincs messze. - *felelte a pegazusnak.
Majd izgatottan folytatta:*
- Na, bemegyünk ??? |
Kényelmesen, lehetetlenül kifinomult eleganciával leszállt a barlangrendszer bejáratához.
Végignézte Zenit és Üstökös leszállását, majd a csikóhoz szólt:
- Na, látod itt volnánk! És ugye, hogy nem is volt messze? |
*Üstökös nem értette, mi történt, de mivel Draugherittel történt, azonnal Leolan és Michaelangelo után repült.*
*Despota is követte Őket.* |
 Leolan ekkor majdnem lezuhant, majd könnyek lepték el a szemét.
- Draugherit! - sikoltotta majd elindult egy irányba.
- Draugherit bajban van!!!!!
Michaelangelo is elindult. |
 *Ármány elmesélte, hogy találkozott Roquennel, és Ő küldte ide. Mikor leszállt, észrevették a farkasok.*
- Innentől meg már ismered a történetet. |
Michaelangelo láthatóan nehezen fordította el a figyelmét Üstökösről, de végül köszönt a kancának:
- Üdv!
- Üdv! Hogy keveredtél a farkasok elé?
|
*Üstökös oldalán Ármánnyal visszaért a többiekhez.*
- Azthiszem ezt gyorsan elintéztünk. - *mondta kissé vidámabb hangon, mint amikor elment.*
- Hadd mutassam be - *itt Ármányra bökött* - ő Ármány. |
- Nem mondom....Ez aztán szép volt...-nyögte.
- Nahát! Kár volt kijönnünk Leolan! Ennek a csődörnek láthatóan nem kell segítség!
Lenézett a földre.
Az újra hullámzani kezdett, egyre nagyobb dombokat vetett, és hirtelen az erdő, mint egy felbolydult mocsár, mozgolódni kezdett!
Majd itt-ott-amott fel-felemelkedett, mintha egy óriási vakond furkálódott volna. Majd hirtelen, ahogy kezdődött, vége is lett a mágiának. A föld elcsitult és elsimult.
Aztán hunyorogva szemügyre vette az épp odaérkező Üstököst. De nem szólt semmit.
|
*Üstökös felismerte a fekete pegazust.*
- Dehiszen az Ármány ! - *kiáltott fel. Hangjában a meglepődés és a félelem keverdeve volt hallható.
Egy hatalmas szárnycsapással nekilódult, és Ármány felé vette az irányt.
Amíg elég közel nem ért, addig magasan repült, körülbelül Ármánnyal egy magasságban. Amikor már elég közel volt hozzájuk, leereszkedett a fák lombjai és az ágak alá. A fák törzseit folyton kerülgetnie kellett, ezzel vesztett tempójából. Végre valahára beérte a 7 farkast.
A leghátsóval kezdte: ahoz teljesen közel szállt, és melső lábaival dobbantott egyet annak hátán/gerincét. A jószág fájdalmasan felfonyított, és elesett.
A következőt leszorította az ösvényről, aminek ezért a bozótba kellett ugrania.
A 3.-at sikerült fejberugnia. Valószínüleg sosem ébredt többet fel, de ez most valahogyan nem tudta meghatni Üstököst.
A 4. magától megfutamodott, és Ő is beugrott a bozótba.
Az 5. már résen volt, amint Üstökös mellé érkezett, ficsorgó állkapcsával megpróbált beleharapni egyik lábába. Üstökös gyorsan felrántotta Őket és kihasználva a farkas pillanatnyi zavarát, azt is megrúgta.
A 6. megfutamodott.
A 7. viszont végtelenül harcias volt. Üstökös még csak a közelébe sem tudott férkőzni. Mivel nem jutott más eszébe, kénytelen volt a mágiához fordulnia. Szarvából fekér csík jött elő, körbefonta a farkast, ami erre megmerevedett.
Üstökös elégedetten repült fel Ármány mellé.*
- Nem is tudom, hogyan köszönjem meg !
- Beérem Én annyival is, ha most velem jössz. - *orrával a levegőben várakozó pegazusok felé bökött.*
- Gyere, mennyünk oda hozzájuk.
*Azzal elindultak mindketten a trió felé.* |
Michaelangelo elnézett a Leolan által mutatott irányba.
- Hát, akkor ez valóban nélkülünk oldódott meg.
- Igen. Mehetünk is vissza.
- Meg kell hagyni, nem irigylem azt a pegazust! A farkasok szinte mindenhová követhetik! Akár napokig is üldözhetik! (Legalábbis én kinézem beőlük!)
|
*Despota lendületett vett, és kirepült a nyíláson a másik két pegazus után.*
*Üstökös mielőtt kiszállt volna, körbenézett mégegyszer, talán utoljára. Végigjáratta tekintetét az ottmaradó lényeken.
Végül felemelte tekintetén a kék égre, és Ő is kirepült.* |
Michaelangelo beugrott a barlang kellős közepére és koncentrált.
Aztán hirtelen a barlang megremegett és a mennyezet hullámzani kezdett. És hirtelen megjelent rajta egy rés! És rohamosan tágult! Végül egy széles kürtőn nézhettek ki a kék égre.
- Gyerünk! Ha kiértünk, bezárom!
Azzal elrugaszkodott és kirepült.
Leolan beugrott a többiek közé és Michaelangelo után szállt fel.
- Nézzétek! Arra mennek! Egy fekete pegazust űznek!
-Nagyszerű!!!! Őt úgyse kaphatják el, hisz nem tudnak repülni, mi meg így megnyugodhatunk! |
*Despota habozás nélkül bólintott, és Micha felé ügetett. Visszanézett Üstökösre.*
- Te nem jössz ? - *kérdezte.*
- De, megyek. Vigyázok rád. - *mondta komolytalanul Üstökös, és Ő is Micha felé vette az irányt. |
Michaelangelo ezalatt felkapta a cseppkőbarlangban a fejét.
- Valami történik odakint! - kiáltotta élesen.
- Jobb, ha megnézem.
Despotára pillantott.
- Jössz? |
*Ármány néhány órája hagyta ott Roquent a hegyek között. Megfogadva tanácsát, a földalatti barlangrendszerhez jött.
Egész úton 2 nyitott szemmel figyelte a tájat és 2 nyitott füllel fülelt, de egy gyanús lényt sem látott, vagy hallott.
Kisvártatva megérkezett a barlangrendszer bejáratához. Az erdő eltakart mindent, ezért nem látott semmit. Elkezdte a leszállás. Már majdnem földet ért, mikor rálátása lett a bejáratra, és az előtte toporzékoló szörnyekre, de már késő volt. A leszállást befejezte, mind a négy lába talajt fogott. Jobb melső lábával egy elszáradt faágra szállt, ami a súlya alatt hangos reccsenéssel eltört.
A szörnyek egyszerre kapták rá a tekintetüket. Ármány úgy érezte, hogy rá itt nincs semmi szükség. Erőteljesen elrugaszkodott, és elkezdett emelkedni a földtől.
A (szám szerint 7) szörnynek sem kellett több, Ármány üldözőbe vették.* |
| *Despota és Üstökös követték a kancákat.* |
 Angel bólintott, majd ajkát harapdálva ment Leola után és remélte a legjobbakat. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
*Üstökös könnyedén leszállt a bejárattal szemben. 
- Rendben, majd figyelek. - *mondta, és a pegazus után eredt a sötétbe.*
- Persze, csak maradj a nyomoban! Itt nagyon könnyű elveszni! És nem tudom, hogy apád mennyire ismeri ki magát itt, egyetlen látogatás után! - mosolygott a két pegunira, majd szépen besétált.
Leolan ekkor majdnem lezuhant, majd könnyek lepték el a szemét.
*Ármány elmesélte, hogy találkozott Roquennel, és Ő küldte ide. Mikor leszállt, észrevették a farkasok.*
Angel bólintott, majd ajkát harapdálva ment Leola után és remélte a legjobbakat.