|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Boldogan sóhajtott.
- Olyan jó, hogy kicsit....pihenhetünk....
 Odaért, és falatozni kezdett, de közben visszanézett Charisse-re.
Jól tette.
 A délceg tartású unikornis a tömegen akart átvágni, amikor hirtelen egy hatalmas szárny mögül egy idegen pegazus került elé, és beleütközött Virtusba! Aztán szépen vissza is pattant a válláról!
Virtus kérdőn és büszkén pillantott rá.
 - Nem tudom menyire bízhatok másban! Meg Anyának soha nem is volt mása rajtam kívül!
Eltöprengett.
- Van pár fiatal, de nem nagyon barátkoztam velük eddig...... |
*Feltűnt neki párja remegése, de nem szólt.*
- Rendben. - *felelte és követte Islanzadít.*
*Szelíden mosolyogva nézett fiára.*
- Nem tudsz senkit, aki tudna vigyázni rá? Magad is tudod, hogy már nincs kitől félni, tartani.
- A felfedezés meg nem egy örök dolog. Bármikor úgy dönthetsz, hogy visszafordulsz. |
Kicsit remegve bújt Despotához, mert nagyon elfáradt a varázslástól!
Hiába, még nem jött helyre minden a Birodalomban....
- Menjünk! - mondta mosolyogva Charisse-nek, és elindult át a tömegen.
- És Anya? Ki fog Rá vigyázni? Mi lesz Vele? - nézett értetlenül apjára.
- Meg....vajon mehetek-e.... |
*Az eddig rendezetlenül álló inak, izmok és erek szempillantás alatt megtalálták a helyüket Despota lábán.
Néhány pillanat alatt, egy kis bizsergéssel együtt meg is gyógyúlt a lába.*
- Igazán nem kellett volna, de hagy köszönjem meg.
*Ismét magához húzta párját és megcsókolta.*
*Követte Islanzadí pillantását és egy hatalmas gyümölcskupacon akadt meg a tekintete, ami telis-tele volt különböző méretű és különböző színű gyümölcsökkel.*
*Egy ideig csendben figyelte Sólyomot.*
- Majd ha a verseny ezen szakasza is lezárul és a Birodalomhoz csatolják az eddig úgy-ahogy felfedezett részeket, akkor igazán érdekes, de egyben veszélyes helyek várnak a felfedezésre.
Elgondolkodott egy kicsit.*
- Miért nem keresel valakit, akinek ugyancsak ilyenekhez van kedve? Annyi fiatal pegazus, unikornis és peguni van a Birodalomban, csak akad valaki, akinek lenne kedve egy kis felfedezéshez! |
- Elmenni innen. Csak úgy. El. Felfedezni más vidékeket - mondta vállvonogatva, a földet kaparászva.
Mosolygva bólintott, és nézegetni kezdte a gyümölcskupacot.
Felhorkantott, és felemelte egyik szárnyát, ami pirkadatszínben kezdett derengeni.
Megérintette vele Despota homlokát, mire gyógyító erő kezdett dolgozni a csődörben. |
- Mégpedig? - *kérdezte felcsillanó szemekkel.*
*Engedett a csábításnak és megkóstólta a lilás gyümölcsöt.
Óvatosan beleharapott, mert szerette volna elkerülni a szerteszét fröcskölést, de nem sikerült neki. Vállat vont és az utolsó cseppig elfogyasztotta a gyümölcsöt.*
- Ez finom!
- Nincsen semmi bajom. - *próbálta megnyugtatni párját.*
- Csak egy kis... karcolás. |
- Despota! - kiáltotta halkan és ijedten.
Gyorsan ellépett párjától, és végignézett rajta.
- Miért nem szóltál, hogy fájdalmaid vannak? - mondta megbántott, aggódó hangon.
Felemelt egy rikító lila gömböt, halványsárga pöttyökkel, és jóízűen beleharapott.
Igaz, hogy hatalmas mennyiségű vörös lé fröcskölt erre szana-szét, de Islanzadí élvezte a kicsorduló kocsonyás lé édes ízét, és megnyugodott, mikor látta, hogy senkit sem talált el.
Bíztatóan intett fejével Charisse-nek.
Horkantott.
- A sok tombolás, a tánc, míg bírja a lábuk....Nem nekem való.....Én....mást szeretnék..... |
*Mikor rosszul lépett fájós lábára, és abba ennek eredményeképp belehasított a fájdalom, felszisszent. Arca eltorzult, de gyorsan összeszedte magát.*
*Elmosolyodott.*
- Kis idő elteltével biztosan megszokom!
*Kíváncsian méregetett egy másszínű gyümölcsöt, de nem tudta eldönteni, kíváncsi-e az ízére.*
*Üstökös érdeklődve hallgatta Sólyomot.
Büszkeség töltötte el.*
- Miért ne lenne jó? - *kérdezte.* |
Boldogan dőlt Despotának, és magának sem merte bevallani, hogy mennyire jól esik nem-megtörhetetlennek-és-függetlennek látszani.
- Itt kevés dolog az - mondta széles mosollyal.
Kicsit zavarba jött, hisz apja olyan ismeretlennek tetszett a számára! De ez az Üstökös, aki itt állt előtte, és kedvesen pillantott szemeibe, igazán....csak egészen kicsit volt nemesúr, és egészen apaszerű volt.
Legyűrte tanácstalanságát, és lassan beszélni kezdett:
- Hát.....már elég idős és erős vagyok, hogy az új gazdánk rámbízza a csepkőbarlang őrzését. Ez komoly munka, a Sötétség idején is én csináltam, és igenis jól! Mert...új gazdánk van....Anya és én is árvák lettünk, de aztán a Boszorkányúrnő megszeretett minket, és elhozott. Most Hozzá tartozunk, és én úgy érzem biztonságban vagyunk. Ráadásul nemcsak elismert azzal, hogy képességeimhez illően bízott rám feladatot, hanem egészen szabadon hagy minket! - lendült bele a mesélésbe - Anya egyébként az ő kérésére vigyáz olyan sok csikóra, mert Anya jól tud velük bánni. De már nem sokáig! Nemsokára a csikókat szétosztják a felnőtt erisziek közt, és akkor Anya szabad lesz! Remélem bejárhatom majd Vele a Birodalmat! Itt, ez az ünnepség nem tudom mennyire lesz jó - fejezte be kétkedőn és kelletlenül. |
*Ő is Draugherit után nézett. Aztán megvonta a vállát és nem gondolt a dologra.
Magához húzta párját és egy kicsit nyugodtabb helyre lépkedtek.*
*Charisse érdeklődve méregette az elé tartott gyümölcsöt.*
- Egy próbát megér.
*Átvette a gyümölcsöt, először megszaglászta, majd beleharapott.
Megborzongott az ízétől.*
- Hát ez közel sem mindennapi.
*Üstökös Draugherit után nézett, majd mikor eltűnt, fiához fordult.*
- Mesélj Sólyom egy kicsit magadról! |
 Felizzott a tekintete.
Hörrent egyet, és hirtelen kivágtatott a barlangból!
Boldogan visszacsókolta Despotát, és szerette volna, ha ez a pillanat örökké tart, de Draugherit elviharzása megdöbbentette, és értetlenül nézett utána.
Nem volt egyedül, sokan tettek így, de aztán lassan napirendre tértek a dolog felett.
- Ennivaló, illetve édesség. Bármelyikből ehetsz, de vigyázz, mert van köztük trükkös - mondta nyugodtan Charisse után lépkedve.
Lepillantott a lábánál gömbölyödő, vörös, fényes akármire, mert határozottan dudoros krumpli formája volt.
- Ennek jó íze van - emelte fel, és tartotta a msik kanca elé.
- De van itt vérgyümölcs is, ami szerintem nem fog ízleni. Vagy mégis? - kérdezte végül.
 Elmosolyodott, és így szólt:
- Örülök, hogy itt vagy! Sokminden fog történni, és én szeretném, ha itt lennél. |
- Megértem. - *biccentett.*
- Igen. - *válaszolta.*
- Semmi halaszthatatlan dolgom sincs. - *mondta és megcsókolta párját.*
- Már alig várom! - *lelkesedett.
Kicsit odébb lépkedett, majd visszafordult Islanzadí felé.*
- Hát ezek mik? - *kérdezte a gyümölcshalomra bökve.* |
 Lyan is a tömegre pillasntott.Most nem szólt.ezek után inkább csöndbe maradt és nézet amit a kanca is nézett. |
A fiatal kanca szemei elkerekedtek az utolsó mondatra, aztán rettentően zavarba jött!
- Kedves Tőled, hogy ezt mondod..... - mondta halkan, aztán gyorsan elkezdte a tömeget nézegetni. |
-Hát akkor maradok!-mosolygott Sacrára!
-Tetszel nekem...-mondta hallkan és elpirult, mert ez csak kicsúszott a száján! |
Vállatvont.
- Az ünneplés mindenkié. Nem indultunk el, hogy mindenkit meghívjunk, mert ez nem a Birodalom hivatalos ünnepe, csak a mi saját ötletünk. Úgy voltunk vele, hogy mindenki ünnepelhet, mi így fogunk, együtt. Hogy ki jön ide, azt nem tudhatom, de mi senkit sem fogunk elűzni.
- Hogy maradsz-e, azt is Neked kell eldöntened - mondta komolyan, aztán kicsit elmosolyodott. |
-Aha!...És csak Erisiek lesznek?Mert én egy társamat sem látom és meg akkor nem maradok, ha nem lehet! |
- Én is szerettem azt az érzést - mondta elmerengő tónussal hangjában.
- Ez? Ünnepség lesz, hogy feledhessük a sok borzalmas dolgot, amik történtek. |
-Jó volt...veled száguldani!
Lyan elpirult egy kicsit, de próbálta visszafogni magát.
-...egyébként miez a nagy gyűlés?
Kérdezte utólag. |
Elmosolyodott.
- Üdv! A nevem Sacra! - mondta zengő, lágy, kicsit mélyen csengő hangján. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Boldogan sóhajtott.
Odaért, és falatozni kezdett, de közben visszanézett Charisse-re.
A délceg tartású unikornis a tömegen akart átvágni, amikor hirtelen egy hatalmas szárny mögül egy idegen pegazus került elé, és beleütközött Virtusba! Aztán szépen vissza is pattant a válláról!
- Nem tudom menyire bízhatok másban! Meg Anyának soha nem is volt mása rajtam kívül! 
Felizzott a tekintete.
Elmosolyodott, és így szólt:
Lyan is a tömegre pillasntott.Most nem szólt.ezek után inkább csöndbe maradt és nézet amit a kanca is nézett.