Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Az attól függ drága Draugherit. Merre is indulsz ? Mert ha hegyes vidék felé mész, akkor hótziher, hogy nem tartok veled. - *mondta kajánul Üstökös.* |
-Minden jó, ha a vége jó! Ari, örülök, hogy találkoztunk! Vigyázz magadra és kívánom, ne legyen több bánat az arcodon!
Árny, sok sikert a méneseddel, jó gyümölcsszedést! Én nem hiszem, hogy veletek tartok...
Üstökös, volna kedved velem tartani? Vagy ez itt a búcsú perce? |
- Nem baj. De gyere velünk és nézd meg!
- Menyjünk! Mert megigértem Madisnak ,hogy segítekneki gyümölcsöt szedni! |
- Ömm, ne vedd sértésnek, de szeretem a függetlenségemet. Nem tudom elképzelni magamat egy ménesben. - *válaszolta Üstökös.* |
- Ha elmegyek a ménestől akkor egy idősebb lóelyettesít engem mondjuk most Arinak kellet volna de láttam ,hogy nincs velünk úgy ,hogy elindultam a keresésére és itt meg is találtam. Üstökös? van kedved a ménesembe csatlakozni?
* Ari Árnyt és Üstököst nézte ahogy beszélgetnek * |
- Az Én nevem Üstökös. Nem lehet egyszerű ménesvezetőnek lenni... Biztos nincsen egy nyugodt perced sem. És ilyenkor nem félsz egyedül hagyni a ménesedet ? - *kérdete Üstökös Árnytól.* |
- Bocsika Árny! Igérem többet nem fordul elő!
* Árny elmosolyodott Ari szavára :- Nyugi nincs semmi baj! csak máskor szóljál! ok? ~ majd a csődörre nézett ~ -Engem Árnynak hívnak. És téged? Itt van nem messze a ménesem és nagyon rossz lenne ha valakit elveszítenék úgy hogy vigyázznom kell minden apró mozdulatra, úgy hogy bocsánat! |
- Jól érezted Draugherit... Üdv jövevény ! Kit tisztelhetünk meg benned ? |
- Én nem hallok semmit...
* Árny Ari elé ugrott és ezt mondta neki: - Miért kószálsz egyedül? Legalább szólj ha mész valahová vagy valakivel legalább mennyél!!! |
- Ahaaa. - Draugherit valahogy úgy emlékezett, h Ari már korábban is szomorú volt...De ráhagyta.
- Valaki jár erre! - kapta fel a fejét.
- Valószínűleg éji. Hangtalan, de én érzem!
|
- Megilyedtem Üstökös miadt ~ mondta elpirulva és szégyenkezve ~
* Árny hangtalanul vágtatott a sziklák tetején és nézelődött ,hogy valaki a méneséből nem kóborol -e erre valaki * |
-Miért? Hiszen miattad megyünk gyalog! És engem speciel még mindig érdekel miért sírtál. |
- Bocs fiúk de akkor megyek ... ~ mondta szomorúan és csalódottan Ari ~ |
-Hm. Nem rossz. Látod, mindenki képes valamire! Szerintem egész jó szobrászkört indíthatnánk! |
*Üstökös odafordult az olvadékhoz. Behunyta szemeit, koncentrált, majd mikor kinyitotta, az olvadék megkeményedett. Ismét szilárddá vált.* |
Draugherit harsogva felnevetett.
- De Te bizonyára képes vagy valami másra, amit viszont én nem tudnék megcsinálni!
|
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy most házasodtál. De gratula.
*Majd az olvadékra nézett.*
- Hiába próbálnám meg utánad csinálni, nem sikerülne. - *vallotta be Draugheritnek és önmagának is.* |
- Kedves Üstökös, nemrég házasodtam. És épp amiatt kódorgok a világban, hogy ezen eleget elmélkedhessem. De a párommal természetesen úgy bánok, ahogy megérdemelte: a világ legjobb kancájaként. Szeretem, bár hirtelen döntés volt és még van mit tanulni egymásról. Szeretem és így egy olyan szűk kör tagja, amit nem sokan ismerhetnek. Bármit megtennék érte és Vele mindig kedves és őszinte, nyílt és....hogy is mondják...cuki? Igen ez az.
Én ilyen vagyok. Ami miatt aggódom, hogy Ő vajon tud-e majd így szeretni. De reménykedem.
És nem változom. Nem vagyok a tündi-bündi pónikák egyike és valahol tetszik az erőm és az egyedi oldalam.
Próbálnád csak meg Te ezt.
Azzal Draugherit buggyanó olvadékot csinált egy közeli sziklából egy lángcsóvával.
|
- Rendben, Te tudod. De ha nem is akarsz, akkor ne változz meg. Ha Te így jól érzed magadat, akkor jó. A lányeg, hogy jól érezd magadat a bőrödben. Csak szerintem arra is kéne gondolnod, hogyha lesz párod, akkor Ő hogy fog tudni Téged elviselni ? Őt sem fogod magadhoz engedni ? |
- Senkinek sem ajánlom, hogy ellenségemként próbáljon ki. - villant meg sötét elégedettséggel Draugherit szeme. A természetem olyan, amilyen. Hirtelenharagú, gyanakvó, harcias vagyok. Nem tudok rajta változtatni, és egyébként is már úgy megszoktam magam ilyennek. Mások is nagyban rásegítettek, hogy ilyenné váljak, de akiben élő tűz lobog, az szerintem maga is tüzes kell legyen. Nem törekszem társasági életbe így nem tudom miért kellene kedvesebbnek lennem. A legtöbb lény elrémül tőlem, én pedig elfogadtam ezt. Nem is hiányoznak... Akinek csak a külső számít...De az az igazság része, hogy Veled azért viselkedtem úgy, ahogy, mert Arit féltettem. Nem is tudom miért mentem oda hozzátok, normális esetben valószínűleg kikerültelek volna. Mindenesetre örülök, hogy így alakult. |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|