Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 22:42 - |
*Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
zeironra néezz.*
- Na, megérkeztünk. Ez a pusztaság sziklás része, de ezt Te is látod.
*Gyönyörködve végignézett a tájon.* |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Ki kéne hozni onnét azt a lényt! Meg tudod csinálni?
Steel végigmérte a sárkányokat és a mágust.
- Nem velük van a baj. Az egyszarvút is ki tudom hozni. De hogy utána, mikor keresni kezdi, vagy a nyomába szegődik, Titeket megtalálhat-e....Hát a válaszom igen. Nem tudtok elég gyorsan elrepülni. Nem, a fáradhatatlan, tisztán mágikus sárkáynok elől!
- De ha arra ráálltok, hogy Titeket előbb átvigyelek valahová, akkor menni fog! |
*Pallas először nem értette, Zeiron mit akar ezzel mondani.
Aztán, amikor megpillantotta a semmiből kirajzolódó unikornis alakját, már kezdte kapisgálni, Zeiron mire is gondol.
Nem szólt semmit. Úgy vélte, erre most nincs szükség az ismerkedés meg várhat.* |
Zeiron is csüggedten nézte, ahogy az egyszarvú őrjöng, a mágus meg nevet rajta. Aztán...
- Nem! Tudunk segíteni! Nem mi, de tudunk!
Behunyta szemeit és koncentrált.
- Mi baj? Miért hívtál? - tűnt fel hirtelen Zeironnal szemben.
Aztán megpillantotta a fogoly egyszarvút.
- Jaj... - fúlt el a hagja. |
*Pallas megborzongott, amikor a foglyul ejtett unikornist meglátta.*
- Mondanám, hogy segítsünk neki, de nem bírunk el ennyi sárkánnyal, na meg persze azzal a varázslóval.
- De így... Nem tudunk mit tenni. - *Pallasnak nehezére esett kimondani ezeket a szavakat. Nehezen ismerte be, ha valamit nem tudott megoldani. Ez a helyzet sajnos most ilyen volt.* |
Ő is behúzódott és határozott koncentrációval megszüntette arany részei villogását.
Aztán csak meresztette kifelé a szemeit.
A következő pillanatban szél kerekedett, de nem a pusztai szél, hanem csontbamaró, hideg, kísértő szél. A szép és szinte barátságos táj ködbe merült, a következő pillanatban pedig Zeiron halkan felhorkant:
- Hullaszag! És sírhantoké!!! Ezt hozza a szél!
A következő pillanatban viszont elhallgatott, mert a látvány a torkára forrasztotta a szót.
Mindenhonnan sötétedő köd gomolyogtt elő, a következő pillanatban pedig óriási csontvázak úsztak be a látóterükbe!
- Ezek csontváz-sárkányok! - súgta.
- A szellemsárkányoknál gyengébbek....de a többi sárkány rettegi őket, ezt jól tudom....Bajban vagyunk....
Továbbfigyelte a kint történő dolgokat. A legalább tíz sárkány leszállt a sziklatömb tetejére és az eget kezdte nézni, ahonnan leereszkedett az utolsó, a legnagyobb. És a válláról, egy lehetetlenül díszes, de mégis rémítő nyeregből egy emberi alak ereszkedett le.
Zeiron mágiával megerősítette a szemeit, így láthatta, hogy egy hosszú ősz hajat és szakállt-bajuszt viselő, öregember az. Hosszú, alakját elfedő palástban állt ott és körülnézett, de nem vette őket észre.
Zeiron ekkor halkan felszisszent.
- Eris jól mondta annak idején. Nemcsak ránk hat a varázs úgy, hogy megváltoztatja a testünket! Nem tudom látod-e, de ennek az "embernek" hosszú, óriási, kék szeme van. Természetellenesen kék...És macskapupillája van.....Komoly mágus....Kezdem nem tudni, mit is gondoljak róla!
Továbbnézték, ahogy a mágus felemeli egyik kezét, mire villám vágott belé!!!! És ő megtartotta a villámot! Hosszúkarmú kezével egy ragyogó gömböt tartott a markában!!!
Ekkor a varázsló megszólalt, de nem hozzájuk szólt (és mégis minden szava tisztán hallható volt, talán az egész pusztán!).
- Látod? Ha nem csatlakozol, meglenne az erőm, hogy elpusztítsalak! De még nem veszem el az életed! Kegyes vagyok és türelmes! Akár az örökkévalóságig dacolhatsz velem, és én várni fogok és nem teszek benned kárt. De bölcsebb lenne, ha végre feladnád és végre megértenéd: ez az egyetlen lehetőséged! Csatlakozz és légy engedelmes!
Zeiron ekkor vette csak észre, hogy két sárkány láncokon odavezetett a mágus elé egy fogoly egyszarvút!!!!
Az küzdött, láthatóan minden erejével, de a láncok biztosan többet tudtak egyszerű láncoknál és a varázserejét is megkötötték.
- Most mit tegyünk? - kérdezte a mellette lapuló kancától rémülten. Ugyanis a mágus láthatóan hatalmas volt, nem is beszélve az összesen tizennégy sárkányról! Velük egyáltalán nem biztos, hogy elbírna! De az egyszarvú is láthatóan fogoly volt!
|
*Pallas bólintott.
Halkan felállt és besétált a barlangba.
Onnan figyelt tovább.* |
Zeiron komoran bólintott.
- Húzódjunk be a barlangba! Mindkettőnk elég világos és feltűnő! Jobb szeretnék látni, mint látszódni!
|
*Pallas Zeironra nézett és bólintott.
Azonban fel még nem állt.*
- Jókor választja meg a jövetelét. Szürkületkor látunk leggyengébben... |
Zeiron a Nyugodt Síkokban régi emlékekbe gabalyodott: a nevelői, a Gráciák, a szülei, a barátai, az eltervezett jövője, a szűlőhelye....Újra és újra peregtek agyában....
Aztán hirtelen az egyik faun arca rémülten, hihetetlen élességgel elélépett.
'Értem.' mondta neki akkor és újra a teste felé lépett a szelleme. És egy pillanattal később...
- Jön! - ébredt el ezzel a szóval. |
*Pallas továbbra is alaposan figyelt.
Lassan kezdett szürkülni.
Egyenlőre még senki sem jött és semmi gyanús sem volt látható.* |
Végül behunyta a szemeit. Lassan Arany Álomba merült. Ez gyakorlatilag alvás volt, de a Nyugodt Síkoban lebegő lelke szinte rögtön érezte volna, ha valami baj, a harmóniát felborító dolog közeleg.
Ezt halványan csillámló arany részei is elárulták. |
*Pallas nyugodtan feküdt egyhelyben.
Már jópár órája feküdtek, de nem történt semmi.* |
Ő is lefeküdt.
A mellső lábait kinyújtotta maga elé, a szárnyát leengedte oldalt, de nem nyújtotta ki. Végül az egyiket maga elé kanyarította a lábaira és erre tette a fejét. Tűnődve nézett a sziklatömb felé.
'Mekkora lehet a mágus ereje? Vajon nem csupán rémeket látunk a Sötétség miatt??? Nem, nem lehet....' |
- Jól van.
*Azzal könnyedén lefeküdt.
Fejét letette a földre, szemét pedig a sziklára függesztette.* |
Pallasra nézett, majd elmosolyodott.
- Várunk. - mondta tömören. |
- Örülök, hogy tetszik. - *mondta Zeironnak.*
- Akkor, most mit teszünk ? |
Ő is leszállt.
- Tökéletes!
|
- Rendben.
*Ismételten szárnyra kapot.
Néhány perc múlva megérkeztek a barlanghoz.
A bejárat előtt 4négyzetméteres sima hely volt, amire kényelmesen le tudott 2 pegazus repülni.
Pallas leszállt.*
- Na, itt volnánk.
*Megfordult, és arra nézett, amerről jöttek.*
- Teljesen jól lehet belátni a szikladarabot és a heget is. |
- Nem, nézzük meg azt a barlangot. |
- Persze, itt maradhatsz ! Örülnék is neki !
- Pár száz méterre innen van egy barlang, ott mindketten kényelmesen elférünk és pont rálátásunk lesz a letört sziklára és a hegre is. Szerintem az jó hely lesz. Megmutatom most, ha akarod. vagy akarsz még itt maradni egy kicsit ? |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|