|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Amit ez a...ez a lepke üzent! Te nem hallottad?-kérdezte , és furcsállkodva nézte az orrán üldögélő pillét. |
 -Mit ? |
-Mi a...-kezdte volna, mikor a lepke rászállt az orrára!
-Hé! Miért ragaszkodsz így hozzánk?-kérdezte a lepkét, és bár azt hitte, hogy nem kap választ, hatalmas meglepetésére egy gondolatot hallott meg!
'Mert ti legalább nem akartok lecsapni!'
Ria erre teljesen ledöbbent.
-Hallottad ezt Bátor? |
| -Che, bár a te orrodra szállt volna!-mondta színlelt sértődéssel.De a kívánnsága valóra vált!A pille ott landolt Ria orrán! |
Ezen megint nevetnie kellett.
-Egészségedre! |
-Az!-mondta színlelt méreggel.Aztán elfogta a tüsszentés.Jó nagy lett a hapci, s erre a lepke ijedten rebbent el, s többet nem jött vissza.
-Hát ez meg....?!-csodálkozott.Hát igen, néha a legegyszerűbb dolgok hozzák az eredményt... |
Elfogta a nevetés, ahogy kis 'közjátékot' nézte.
Felállt, és Bátor mellé lépett, mire meglepetésére a lepke most az ő orrát célozta meg.
-Micsoda egy pimasz lepke!-nevetett. |
| Csak nézték egymást, de egyszer csak egy makacs pillangó röppent Bátor orrára.Nagyon csiklandozta, és bármennyire akart ellenállni, végül a veszketés nyert, és a fejét kezdte rázni.A pille viszont nem mozdult.A csődör kénytelen volt elveni szárnyait, hogy oda dörgölje orrát, ám ekkor a lepke ellibbent, de pimasz módon visszaszállt, amint tiszta volt a terep.Bátor mérgesen kikecmergett az édes teher alól, és ugrálnia kellett ide-oda, míg újra el nem esett.A pillangó diadalmasan húzta ki magát-ő nyert! |
Elmosolyodott, és csak nézte Bátort, mikor megérezte szárnyait a hátán, tagjai mintha bizseregni kezdtek volna. |
Csak nézte mosolyogva.Körülöttük felriadt dogarak, rovarok serege röppent fel, idillivé téve a pillanatot.
-Semmi baj!-és észrevétlenül Ria köré kúsztak szárnyai. |
Egy pillanat és puff!, Ria szegény Bátoron landolt.
-Bocsánat...-szabadkozott. Tekintetük hirtelen összeakadt... |
| -Neeee!Hagyd abba!-és beesett a virágok közé, "önkéntelenül" magával ránva Riát! |
Megtorpant, aztán szélesen elmosolyodott.
-Tényleg?-kérdezte, és ismét csiklandozni kezdte kedvesét, ott, ahol az előbb megbökte. |
| -Ne ez csikis!Vupsz...-ejtette ki száján-a gyengpontját...újra... |
Ria elnevette magát.
-Te kópé!-nevetett, és szárnyával megbökte kedvesét. |
| -Tyűha!-hangzott el a száján.Ravasz volt!Eddig is tudta mit, s hogyan kell kimondani, de még éretlen fiatal volt!Neki játék az élet!(De a szerelem nem...) |
Mosolygott. Odalépett Bátorhoz, csukott szeme elé fénycsillagokból szívet varázsolt, ami aztán a csődör fölé emelkedett, és a testére szóródott.
'Már benned van a szó...' gondolta, és egy csókot adott szerelmének.
-Kinyithatod.-és Bátor elé most is a megszokott Ria képe tárult. És mégis...
-Most próbáld kimondani.-mondta neki. |
| Gyanakodva nézte Riát.Aztán becsukta. |
Mosolygott.
-Hunyd be a szemed.-kérte Bátort. |
| -Akkor miért nem jut eszembe, hogyan kell kimondani?-nézett segítség érően Riára. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
-Mit ?