|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.25. 20:18 - |
 Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Semmi baj, hisz hozzám se értél!...Amúgy Irina vagyok!
Mondta kecses lépések közben Apex felé.Majd lerázta magáról a vért.A napfény gyönyörűen csillogott fehér szőrén... |
 Apex nem csak a bokrot hanem a kancát is átugratta és gyorsan lefékezett.
-Bocsi.-mondta. |
| Irina épp egy harc után érkezett a mezőre, ugyanis nagyon megéhezett.Egy-két csipkebokor közé beállt és kezdte leszedegetni a termést.Nagyon ízlett neki.... |
| Apex a mezőn galoppozott és ugratott a bokrokon. |
 -Hűűűű nagyon szép hely-ámuldozott
-Hahó van itt valaki?
Körbevágtázott a réten és szívta be a friss levegőt |
 - Én is jól éreztem magam Veled! De ha jól sejtem most nem az a Sors akarata, hogy tovább maradjunk együtt!
Bólintott.
- Sok szerencsét!
Vágtázni kezdett, és hamarosan elhagyta a rétet...... |
 Megértően bólintott.
-Rendben. Már azért is örülök, hogy eddig itt maradtál velem. Jólesett a társaság. Remélem, még találkozunk egyszer... |
Bólintott.
- Sok sikert! Nagyon szép idők jönnek most, hogy a Sötétségnek vége! Érdemes bátornak lenni, és nekivágni a világunknak! Mert gyönyörű.....csodás.....
Nagy levegőt vett, és toporzékolt kicsit egy helyben.
- Eredetileg pihenni kartál, és lám, most repülni és vándorolni fogsz! Hiába, az élet csupa meglepetés! - nevetett.
Csapott egyet a farkával, és megrázta a sörényét.
- Szeretnék tovább menni! Repülni nem segíthetek, kalandozni meg magadnak érdemes. Így talán ideje búcsúznom........ |
Nevetett.
-Rendben. Majd igyekeszem NEM lezuhanni...-sóhajtott.-Bevallom, most felbátorítottál az utazást illetően. Meg kell tanulnom úgy repülni-itt Lassaliára nézett-hogy a levegőben maradjak, még ha esetleg vihar támad... azután... talán elindulhatnék... |
- A Birodalomban sok veszélytelen, szép hely van, kezdhetnéd azokkal! - javasolta.
- Illetve mostmár sokkal több hely biztonságosabb, hisz a Sötétségnek vége!
Sunny hátára bökött fejével.
- A szárnyaiddal sokkal gyorsabban utazhatsz majd! Csak nehogy elkapjon egy vihar! Érdemes alaposan begyakorolnod a repülést! Ami meg az út alatt esetleg történő dolgokat illeti: ne aggódj! Az életben előre haladunk. Néha rossz, néha jó dolgok történnek. Mi meg...fejlődünk. De a rossz dolgokat vagy elfelejted, vagy tanulsz belőlük, a jók meg egy életen keresztül kísrének. Szóval bánkódni nem érdemes. Ha valaha rossz ér, akkor mérlegeld, hogy tanulhatsz-e belőle. Ha nem, felejtsd el. Ha igen, akkor tanulj belőle, amennyit csak lehet, aztán szedd össze magad és lépj tovább! Így lesz teljes és értelmes az élet, minden kicsiny részével.......
Kissé távoli lett a szeme, de aztán hirtelen Sunnyra kapta a tekintetét.
Elmosolyodott.
- Például ha egyszer lezuhansz, ne mondj le a szárnyaidról, hanem tanulj meg nem lezuhanni. - mondta gunyoros hangon. |
Bólintott.
-Nos, ebben biztos vagyok.-mondta.-Terveztem is, hogy ellátogatok minden lehetséges helyszínre. Szeretek utazni, bár elég hosszú ideig tarthat ez az út, és sok minden történhet alatta. Még nem szántam rá magam, de mostmár mindinkább gondolok rá...-elképzelte, amint a felhők közt szárnyal, tó felett siklik, havon és tűzön vágja át magát...csodás volt így elképzelni. |
Lassalia könnyedén elmosolyodott, de kissé merengő, távoli volt közben.
Aztán halkan beszélni kezdett:
- Sunny! Még elbízom magam! Jól esik, büszkévé tesz a dícséreted, de hidd el, ez voltaképp nem olyan csodálatraméltó dolog. Ha nem vagy rég itt, akkor majd meglátod később, hogy sok-sok bölcs, nemes lény lakja ezeket a vidékeket! Némelyikük egészen biztosan bölcsebb, mint én! Fiatal vagy, Sunny....Majd Te is "megérsz", és látsz majd sok-sok dolgot. Az én értelmem mellesleg több okból ilyen: a mágiám, az élettapasztalataim és a nevelőm tettek ilyenné. Az én varázsom látnokká tesz, így sokmindet látok, nem nehéz következtetni....Az életem nem volt rövid, bár hosszú sem, és kortalan lévén, bőven volt lehetőségem....élni és megélni....Aki pedig eriszi.....nos, közülünk kevesekről mondható el, hogy esztelen lenne....Vannak persze, akik nem használják a sütnivalójukat kellőképpen, de inkább az jellemző, hogy nem mutatjuk ki a használatát. A mágikus hálónk is segít, mert ha erős bűbájjal használjuk, tudunk rajta beszélgetni, tapasztalatokat megosztani. De ez ritka. Túl sok erőbe kerül, és valahol nem is helyes nem a saját képességeinknek köszönhetően boldogulni. Az tehát vészhelyzetre való! Én valóban saját magamtól jutottam el idáig. De ez nem csoda! Majd Te is eljutsz ide. Hisz már most bölcs vagy! Gyógyítasz, bántás helyett. Erre büszkének kell lenni! A harc...néha elkerülhetetlen, és néha nem is rossz, de alapvetően a gyógyítás az, amiért mindenki hálás, amire mindenki ugyanúgy, örömmel tekint!
A távolba révedt.
- A Sötétségnek vége. Mostmár bátran utazhat a világunk minden lénye. Remélem tetszeni fog Neked mindaz, amit látsz majd! |
Bólintott.
-Igyekszem nem bajba kjerülni...több kevesebb sikerrel.-mosolygott,majd elgondolkodott Lassalia szavain. Nagy bölcsességek voltak, és Sunny megpróbálta mindet megjegyezni és tiszteletben tartani.
-Lassalia... te nagyon bölcs vagy. Soha nem láttam még lényt, aki így gondolkodott vagy szólt volna... bár még nem ismerek mindenkit... |
- Hisz máguslény vagy! A Mágia az életed része, és mindörökre elkísér. Épp az a ritka, ha egy varázslatos lény nem tud bűbájolni...De sokszor azokból lesznek a legerősebbek. Idővel, és alkalommal. Viszont soha ne feledd, hogy mi, akik varázsolunk, sokfélére vagyunk képesek. S nemcsak tudatosra, hanem néha körülöttünk is történhetnek mágiák. Például a szárnyaid. Eljött az idő....Máskor egy ellenséges varázs ellen, erős érzelmek következtében történhet ez....sok-sok ok....A lényeg, hogy megtörtént, és életed új szakasza érkezett el.
Alaposan szemügyre vette Sunnyt.
- Mindenesetre, ha a Tűz az elemed, akkor nagyon érdekes élet elébe nézel.....Vigyázz magadra! |
Bólintott, mosolya még nagyobb lett.
-Köszönöm. Tulajdonképpen eddig életemben csak kétszer varázsoltam: egyszer a hegyekben, mikor fáztam, és lángra lobbant a testem,ezzel melegítve, egyszer meg a harcban mikor már tudatosan termeltem tűzlabdákat. Mindkettő tűz varázslat volt...de ez nem meglepő, ha arra gondolok, hogy tűz az elemem. |
- A múlt fontos. - jegyezte meg.
- Ha mindig erre vágytál, akkor lehetséges, hogy a mágiád elég erős lett, hogy beteljesítse.
- Mindenesetre jó, hogy tudod kezelni őket, és hogy egy ilyen, biztonságos helyen került sor az első repülésedre. Hallottam már csúnya sérülésekről....
- Gratulálok! |
Boldogan sóhajtott.
-Mindig is erről álmodtam! Hogy szárnyaim legyenek. De soha nem gondoltam volna, hogy valóra válhat. És tessék...-úgy érezte, muszáj kipróbálnia szárnyait. Lassaliára nézett, aki alig észrevehetően bólintott. Más nem is kellett neki-azon nyomban felemelkedett, és repülni kezdett.
-Nahát! Hihetetlen!-kiáltotta, és tett egy kört a mező körül. Csodálatos volt! Élete első repülésén Sunny először láthatta más szemszögből a világot. Végül-mivel kezdett fáradni-visszasuhant Lassaliához, majd puhán földetért. Soha nem volt még ilyen boldog.
-Érdekes, hogy pont a mezőn, ahol születtem, itt történik ilyen dolog.-tűnődött, de valójában elég volt neki annyi, hogy lehetőséget kapott-repülni... |
Tűnődve nézte a szárnyakat.
- A mágia hatalmas...és az utóbbi időben a teljes egészére kiható dolgok történtek, ami miránk, a mágiából kilépett, s azzal élő lényekre mindenképpen kihat. Ki tudja? Lehet, hogy mindig is voltak szárnyaid....Vagy néhány nap, hét, hónap múlva örökre eltűnnek.....Köztünk több szellemszárnyas is van. A gazdám hívja így azokat a lényeket, akik tökéletesen átlagos unikornisoknak, vagy még inkább lovaknak tűnnek....míg repülni nem támad kedvük....Akkor megjelennek a szárnyaik, és hihetetlen a röptük. Majd elválik...Szerintem örülj! A szüleid varázsa megvan Benned! Ez öröm. |
-Tessék? Ja, nem. Illetve... nem tudom-teljesen tanácstalanul nézegette szárnyait. Ekkor hirtelen halványodni kezdtek mindaddig, míg szinte átlátszóak nem lettek.
-Tehát ezek varázsszárnyak!-kiáltott fel és hadarni kezdte a magyarázatot.-Akkor ez szerintem azért van, mert az édesapám peguni volt. A szüleim csodálkoztak is mikor látták, hogy nincs szárnyam. Szerinted ez most azért nőtt ki?-fordult Lassaliához. |
Lassalia döbbenten és elsötétülő szemekkel lépett hátra.
- Nem tudom mi folyik itt.....De remélem nem valami gonosz trükk! Te varázsoltál? |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
-Semmi baj, hisz hozzám se értél!...Amúgy Irina vagyok!
Apex nem csak a bokrot hanem a kancát is átugratta és gyorsan lefékezett.
-Hűűűű nagyon szép hely-ámuldozott
- Én is jól éreztem magam Veled! De ha jól sejtem most nem az a Sors akarata, hogy tovább maradjunk együtt!
Megértően bólintott.