|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Én most visszatérek az enyéimhez. Aztán kutatok tovább. - *kiáltotta a magasan repülő pegazusnak.* |
 Követte Drauheritet. Ezúttal hagyta, hogy a csődör menjen elől, meg sem próbálta leelőzni, de magában azért somolygott. |
 Ő visszacsókolta a kancát, majd vidám ügetésbe fogott.
- Akkor gyerünk! |
-Oh, ja igen! A Fa! Lilinától hallottam már róla, de még nem láttam... De terveztem, hogy meg kéne nézni! Ez remek ötlet! -*mondta felvidulva, és egy apró puszit nyomott párja arcára.* |
- Természetesen. - mondta.
- Egy apró mágikus baleset eredményeképp az egyik kanyon alján zuhogó folyóban kinőtt egy hatalmas fa. Azt gondoltam, hátha érdekel! Kiváló példája a mágia bámulatos megjelenésének! Mellesleg....nem messze onnét van egy völgy...amit már régen szeretnék megosztani Veled. |
-Az nem kifejezés. Alaposan fel kell kötnie a gatyáját annak, aki téged akar lerázni. -*viccelődött Álom.*
-Na és... van ötleted, hogy merre tovább? |
- Igen, de kettőnk közül, Te rohantál úgy, mint akinek az élete függ tőle! - nevetett vissza. Ezúttal csak őszintén, de nem azon az idegborzoló, ragadotó-módon.
- Vagy csak túl nagy tempót diktáltam? - nézett álszent képpel párjára. |
| -Hékás! -*nevetett rá Álom.* -Hiszen Te akartál idejönni. Azt mondtad, ez kellemes hely. |
Sétálva tette meg az utolsó szakaszt.
Ha véletlenül beleszalad Álomba, azt sosem bocsátotta volna meg magának!
- Nos, ittvolnánk. Miért is jöttünk ide? Csak szórakozni, vagy volt rá másik érv is??? - pillantott kutatón párjára. |
| *Fekete Álom lefékezett a hegyek lábánál, és megfordult, hogy bevárja párját.* |
 *Lilina bólintott és ő is elindult. Az állatok pedig követték őket.* |
Illu bólintott.
- Rendben.
- Menjünk tovább! Mindjárt odaérünk a kanyonokhoz! |
-Jaj, ne érts félre! -*szabadkozott Lilina.* -Nem akartalak megbántani. -*mondta kissé elszégyellve magát a kanca.*
-Csak tudod, most nagyon kimerített ez a pajzs-mágia. És arra akartam célozni, hogy elfáradtam... De eszem ágában sem volt kritizálni téged! -*mentegetőzött Lilina.* |
Illu erre rápillantott a két hatalmas rózsabokorra mellettük.
Egy vörös virágokat és egy fekete virágokat termő bokor volt mellettük.
- Szerintem elég jó munkát végeztem. - mondta kissé megbántva.
- Látod? Nem szabad megölni ezeket a lnyeket, úgyhogy egy rendkívül veszélyes mágiát felhasználva új életet adtam nekik és megkötöttem a sötétet. |
| -Ne haragudj, Illu, de szerintem két sárkány támadása mindenféleképpen végszükségnek számít, akár tüzet fújnak, akár nem. |
Illu vállatvont.
- Én azt tanultam, hogy csak végszükség esetén használjam az erőmnek ezt a pontját. Senkinek sem szabad tudnia róla! Most is csak ez a bizonyos végszükség kényszerített rá. Én nem vagyok harcos. Michaelangelo tanított arra, hogy hogyan használhatom fel meglévő képességimet ilyen...nos.....kétségtelenül célravezető módon. |
*Lilina rémülten követte tekintetével a pajzs védelméből kivágtató Illut, és valószínűleg utána is kiáltott volna, ha nem kellett volna minden erejével a pajzs fenntartására koncentrálnia. Így azonban csak erőlködve és dermedten nézte a jelenetet, ahogy a kanca rózsaindái fogjul ejtik a két sárkányt és a földhöz csapják őket.
Ezután egy darabig még döbbenten meredt a földön fekvő, halott sárkánytetemekre. Alig hitt a szemének...
Végül az energiapajzs lassan halványulni kezdett, majd halványkék páraként eloszlott, és semmivé vált. Lilina pihegve bámult Illura.
-Ez... egyszerűen... bámulatos... volt. -*zihálta elképedt arccal.* -De... azért... hamarabb is eszedbe juthatott volna... -*nyögte kifulladva.* |
Illu sem maradt a földön. De ő egy olyan dolgot csinált, ami leginkáb öngyilkosságnak tűnhetett. Kivágtatott a pajzs alól!
'Ezt későbbre tartogattam, de mostmár mindegy!'
Megállt Lilina mellett, de a pajzson kívül és felordított.
És hihetetlen dolog történt!
A földből óriási rózsa-indák törtek elő! Ezernyi tövissel! Az indák félelmetes sebességgel nekivágódtak a sárkányoknak, végigtépték a pofájukat, majd gúzsba kötötték őket!
Aztán megtekeredtek és a megszerzett lendületből, óriási erővel a földhöz vágták a sárkányokat!
És ezzel....vége volt..... |
*Lilina lélegzete elakadt az eséstől, de nem hagyott magának anyi időt, hogy újra levegőhöz jusson. Azonnal talpra ugrott, Illu és a többiek elé állt, szilajul megvetette patáját, s homlokán felragyogott a tengerszínű ékkő...
A következő lángcsóvák már egy türkizkék színben pompázó, mágikus védőpajzsnak ütköztek. Lilina enegriapajzsa felfogta a lángokat. Ám egy ekkora pajzsot fenntartani nem volt könnyű, s Lilina nem tudta, meddig fogja bírni...* |
Illu villámgyorsan Lilinára vetette magát és félresodorta a lángok útjából.
- Fedezékbe! A földre! - üvöltötte. |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Követte Drauheritet. Ezúttal hagyta, hogy a csődör menjen elől, meg sem próbálta leelőzni, de magában azért somolygott.
Ő visszacsókolta a kancát, majd vidám ügetésbe fogott.
*Lilina bólintott és ő is elindult. Az állatok pedig követték őket.*