|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Boldogan ölelte magához Maszatot.*
- Úgy örülök, hogy visszajöttél!
*Altináj - at elmúlt egy héten gyakorolta a repülést, így - Maszat fölé repült és egy kisebb sárkánybőgést hallatott.* |
 Maszat egy hét után visszatért a fenyvesbe.Ahogy meglátta kis családját odarohant hozzájuk és átölelte őket.
-Mostmár sohatöbbet nem hagylak el Titeket!-mondta röviden és megcsókolta Szkártót.
 Argento felüvöltött, mikor apja átölelte.
-Apu!Apu nagyon hiányoztál! |
Maszat felnézett az égre.Könycsepp gördült az arcán.Megpuszilta altinájt és Argentot, megcsókolta Szkártót.Nem mondta, hogy lehet többet nem találkoznak.
-Bocsássatok meg!
Csak ennyit mondott, és hogy a búcsú könnyebb legyen, nem nézett vissza.Eltűnt a fák között. |
Maszat nagyot puffant a földön, mikor Altináj nekirohant.De nem történt semmi baj.
-Legalább Te puhára estél.-mondta Altinájnak nevetve.
Felállította majd megkérdezte:
-Mi volt a baj?Egy pillanatra nem figyelek oda és máris lezuhansz?Na nem baj, hibáiból tanulnak a lények!
-De jó!Mostmár repülök?-kérdezte anyját, miközben viccesen lógott a levegőben, egy-két centire a földtől. |
*Szkártó Argento mellé lépett, felállította és szárnyaival alá nyúlt.*
- Nyisd szét a szárnyaidat és tartsd magad mellett őket.
*Szkártó felemelte Argentot a földtől néhány centiméterre.*
*Altináj zuhanó repülésbe kaőcsolt és megcélozta apját. Amikor rájött, hogy nem tudja magát lefékezni, pánikba esett és elkezdett össze-vissza csapkodni a szárnyaival, amik ennek következménye képpen magára csavarodtak.
Altináj nagy puffanással Maszathoz csapódott.* |
| Argento megijedt amikor Altináj elrepült felette.Lefeküdt és szomorúan nézte amikor látta Altinájt a "fellegekben" száguldozni. |
| Argento megijedt amikor Altináj elrepült felette.Lefeküdt és szomorúan nézte amikor látta Altinájt a "fellegekben" száguldozni. |
*Szelíden szólt csikójához.*
- A repülés hiába fantasztikus dolog, rengeteg veszéllyel jár és ezek kivédéséhez még kicsi vagy, Argento.
*Altináj miközben szárnyait próbálgattam elkezdett süllyedni, egészen addig, amíg Altináj fölött repült alig néhány centivel és kajánul vicsorgott a pegazus csikóra.* |
Argento odarohant Altinájhoz és kicsit viccesen utánozni próbálta, de ő nem akart a levegőbe emelkedni.
-Naaaa.Anyuuuuuu! |
*Magához ölelte csikóját.*
- Hamarosan kicsim, hamarosan.
*Altináj elvigyorodott. Élvezte, ami történt vele. Végiggondolta azokat, amiket apja mondott.
Szárnyait egyszerre mozdította, majd többször egymás után megismételte.* |
Maszat tovább bíztatta Altinájt.
-Ezaz!Most dőlj előre és mintha úsznál, úgy csapkodj szárnyaiddal.Mind a kettővel egyszerre.
Argento anyjára mosolygott.
-Mikor? |
*Argentora nézett.*
- A szárnyaival csinálja, ami neki és Neked is vannak.
*Egy szárnyával gyengéden megfogta csikója szárnyát és vízszintesen kinyújtotta.*
- Látod? Hamarosan Te is magasan repülhetsz.
*Altináj úgy megnézte két szárnyát, mintha csak most tűnt volna fel neki, hogy olyanjai is vannak.
Mközben a szél egyre magasabbra emelte, bátorkodott egy szárnymozgatást megtenni. Jobb szárnyával csapott egyet, mire elfordult bílra.
Meglepetten nézte, hogy mi történik vele.
Egy dolog nyugtatta, hogy nem lefelé, hanem felfelé halad.* |
Maszat megállt és visszanézett Altinájra.
-Csapkodj a szárnyaiddal, de csak szép nyugodta.Ne gyorsan, csak szép nyugodtan!
Argento mindent elfeledve nézte, ahogy Altináj tanul.
-Anyu!Altináj hogy csinálja ezt?Én is szeretnék olyat! |
*Szkártó mosolyogva nézte az elvágtató Maszatot.
Végtelen megkönnyebbülést és boldoságot érzett magában.*
*Altinájnak nem kellett kétszer mondani!
Igyekezett egyensúlyozni apja hátán, széttárta szárnyait, ezzel is segítve magát.
Egy kicsit elbámészkodott, és a szél váratlanul a szárnyai alá kapott és felemelte Maszat hátáról.
Tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy távolodik a talajtól. Megszólalni sem tudott a meglepettségtől.* |
Óriási boldogsággal és örömmel nézte Szkártót.Aztán eszébe jutott valami.
-Jössz repülni kispajtás?
Kérdezte Altinájtól és felkapta a hátára.ezután villámgyorsan vágtába ugrott és mint a szél vágtatott a tó körül. |
*Viszonozta a csókot.*
- Mi megvagyunk. Nem történt azon kívül semmi, hogy az egyik társad erre járt és rémhíreket terjesztett. |
-Persze, hogy jól vagyok!Ezt..ezt nem nagyon lehet elmesélni.Dehát, győztünk és nem ez a lényeg?Ééés deee!Ti vagytok a lényeg!
Mosolygott majd egy csókott nyomott Szkártó arcára! |
- Aggódtunk, aggódtunk és aggódtunk! - *felelte Szkártó.*
- De nem mi vagyunk a lényeg. mesélj Te! Mi történt? Hogy történt? Jól vagy? |
Maszat mostmár elengedte a kis csapatot.Hátrébb lépett és vidáman megszólalt.
-És mi történt veletek, míg nem voltam?
Ezt úgy kérdezte, mintha vele semmisem történt volna! |
*Szkártó végtelen örömöt érzett.
Körbefogta szárnyaival és átölelte.*
- Maszat! Úgy örülök!
*Altináj leugrott Szkártó hátáról és átölelte a hozzá legközelebb lévő lábát Maszatnak.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Maszat egy hét után visszatért a fenyvesbe.Ahogy meglátta kis családját odarohant hozzájuk és átölelte őket.
Argento felüvöltött, mikor apja átölelte.