|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Szélesen és értőn elmosolyodott.
- Carpe diem! - kiáltotta és felkacagott.
- Azt jelenti "Élj a mának!" vagy "Ragadd meg a pillanatot!", és ez annyira vicces! Itt vagyTe és én, két halhatatlan lény, egy érthetetlen hatalmú és egy örökéltű gazdával, és épp mi értjük a legjobban ezt a bölcsességet!!!! |
-Ha megbékéltetek a sorsával, úgy talán neki is még jobb és könnyebb. -*bólintott megértően Eledhwen.*
-Legend sorsa sem rosszabb, mint Erisé. És mint ahogy ti, úgy mi sem aggódunk érte. Persze, mindannyiunkban ott a félelem a veszteségtől, de senki sem tudja, mit hoz a Jövő. Talán soha nem lesz akkora a bánata, hogy az eleméssze őt... de talán már holnap eléri a végzete... Ki tudja ezt megmondani? De hát épp ettől izgalmas az élet, nem igaz? Hogy semmit sem látunk előre!
|
- Értem. - mondta ugyanolyan halkan.
- Igen, szerencsés vagyok......És igen, különbözőek, de épp ezért színes a világ....Te is látod a közös csodát? Hogy valami akkor egész és igazán szép, ha sok különböző van benne? Eris ezért imádja a bizarr lényeket: azt tartja, nélkülük üresebb, szegényebb lenne a világ...Épp ez az, ami miatt Eris is bizarr: abban lát szépet és jót, amiben senki más.....
- És a Te gazdád is különleges! Bár én rettentően aggódnék, ha tudnám, hogy a gazdámat elemésztheti a bánat.....Hogy emiatt elveszíthetem....Eris is sokszor szomorú, de ő mindig vagy valami szépbe és jóba, vagy gyűlöletbe váltja és úgy jobb......És a döntése miatt már mi sem bánkódunk...Ő.....Végigjárta a többi lehetőséget.....Látomások és a régi élete elégése miatt ő bejárta a Sötétet és a Fényt is, majd a Szürkeségbe lépett és onnan tova..... Ez több élettel felért és ez is benne volt, mikor a halandó élet és az emberi dolgai megtartása melett döntött....
- Kívánom, hogy mind hosszú boldogságot kapjunk még! - mondta egy nagy sóhaj után. |
-Kapott helyet a testvére is. -*felelte Eledhwen halkan.* -Amethyst a mai napig hiszi, hogy Tethys nem rossz szándékból állt a Sötét szolgálatába, és hogy még minden újra olyan lehet, mint régen...
-Eris nagyon különleges személy lehet! Valóban lenyűgöző, hogy ennyire szilárd jellem, s vállalja a döntése következményeit. Csodálom érte. Nagy szerencséd van, hogy ő a mentorod. Habár én sem panaszkodhatom Legendre. De érdekes, hogy mindketten milyen mások, mennyire különbözik az erejük, a sorsuk és a hatalmuk, s mégis, mindkettejük milyen csodálatos lény!
|
 Kavarkád bólintott. |
Könnyedén bólintott.
- Eris nem kiszámítható és nem érthető, de ahogy mondtam, attól, hgy nem a Fény vagy a Sötét lénye, tehet épp jó dolgokat....Vagy épp rosszakat is.... - mondta kissé elhalkuló hangon, majd megrázta sörényét és elmosolyodott. |
| -ÁÁÁÁ értem!-mondta mosolygva-Nos, ilyen viselkedési szempontból tényleg hasznos lehet. |
- Remény, amiben nem kap helyet a testvére? - kérdezte nagyon halkan, hogy Eledhwen is csak akkor értse, ha nagyon akarja.
Megrázat a fejét és kihúzta magát, bár meg sem fordult a fejében, hogy ezt az emberi és eriszi gesztust a többiek is érteni fogják-e.
Kavarkádhoz fordult.
- Én nem mondtam, hogy Eris vagy akármelyik eriszi normálisan viselkedne! És nem Téged figyellek (bár a megszokás miatt már jó ideje nézem a mozdulataidat), hanem a mentorokat. Ők érdekesek. Eris pedig az idegeneken szokott mulatni, de előfordult már, hogy a barátain is épp azzal tudott segíteni, hogy észrevette rajtuk, hogy baj van, előbb, minthogy azok rájöttek volna és a tapasztalatai segítségével ki is tudta vezetni őket a gondjaikból! Tehát ez nem csak Eris-féle téboly, hanem egyben nagyon hasznos tanulás is! |
| -Hát, nemis tudom Csillagvihar,....én nem nagyon szeretem, ha valaki néz, mert olyan kellemetlen. De, ha csak egy pillantásra méltatnak az nem baj, de, ha hosszabb időre....és, ha már néznek, akkor beszélgessenek velem.-mondta. |
-Miért lenne furcsa? -*kérdezte Eledhwen.*
-Amethyst nem is volt igazán beteg... legalábbis fizikai síkon nem. Esteleth hitet és remény adott neki. Nem gyógyította meg, csak az oda vezető úton indította el. Amethyst pedig végigjárta azt; újra megtanult hinni, és Esteleth megmutatta neki, hogy van még jó ezen a világon, amiért érdemes küzdeni. Amethyst maga ért el javulást. Esteleth csak lélekben erősítette meg, hogy legyen ereje túltenni magát mindenen. -*magyarázta Eledhwen.*
|
Bólintott.
- Értem...Valóban nagyon különleges nép a gazdádé.....Mintha csak Eris ellentéte volna! Ők olyanok, mint a sziklák, amik a Föld mélyén izzanak, sokáig és sokáig, rettenetes súlyt viselve magukon....És bírják, és mi fel sem foghatjuk ezt!!!! Eris meg....ő inkább egy üstökös, egy szikra......Rövid, de fényes.....
Kicsit hallgatott.
- Igazad lehet, Eledhwen. Tündének lenni is szörnyű és csodálatos.....És valóban kissé felfoghatatlan lehet.....
- És abban is igazad van, hogy hétköznapi ember biztosan nem lehet nevelő....Bár én már hallottam olyat, hogy a lény változtatta meg a gazdáját...De a kezdethez mindenképp kell valami apró dolog a lélekben, ami elég a kapcsolathoz....
Hosszan hallgatott, majd sötét szeme újra Eledhwenre vándorolt.
- Tudod, érdekes, hogy Amethyst egy reményadótól gyógyult meg....
Aztán elhallgatott és Kavarkádékra pillantott.
- Ami szerintem izgalmas, az az a tény, hogy Erisen kívül még két emberféle nevelő jár-kel a Birodalomban, akik szintén mágusok. Én kíváncsi vagyok a hármójuk köztük különbségekre....Idővel biztos látszanak majd!
Felnevetett.
- Erisnek rossz szokása, hogy maga körül mindent és mindenkit megfigyel....Számára rendkívül szórakoztató az embereket nézni. Ő nem egészen az, de mégis közéjük való valahol, így kívülállóként nevet rajtuk, de meg is érti őket....Én is rászoktam, hogy figyeljem a dolgokat (és lényeket) magam körül. Szórakoztató lesz a mentorokat nézegetni!!!! Már persze, ha ez egyáltalán lehetséges.....Eris tekintetében.....őszintén szólva magam sem hiszem........ - széles mosollyal megcsóválta a fejét. |
-És a halhatatlanság olykor tényleg szörnyű. Látni, hogy mint pusztul, mint múlik el a világ, vagy hogy hogyan változik és mivé alakul... Korok tűnnek le, s jönnek helyettük újak. De ez mind hozzá tartozik a tündék bánatához. Így sokszor a halhatatlanságuk válik a legnagyobb bánatukká... De egyébként áldásnak is tartjuk, hisz' végtelen életük alatt oly sok mindenre találják meg a megoldást, minek csupán a töredékéhez is száz meg száz emberöltő szükséges...
|
-Kicsit csodálkozom a szavaidon, Csillagvihar. Azt mondtad "egyetlen hétköznapi ember sincs itt, aki nevelő lenne". Az előbb oly nagy áhítattal áradoztál Erisről, s olyan dolgokat meséltél, amiknek a puszta meghallgatásához is óriási bölcsességre van szükség. No és mekkora bölcsesség kell hozzá, ha még meg is akarjuk érteni...
-Ha kicsit jobban belegondolunk... -*tért vissza az eredeti gondolatmenetéhez.* -...hétköznapi ember nem is lehet nevelő. A legalapvetőbb, hogy mi sem vaygunk azok. Így ha valaki a nevelőnkké válik, attól fogva már a puszta tény, hogy egy fajtánkbéli mentora különlegessé teszi. Márpedig mentor csakis akkor lehet, ha az a lény, akit pártfogolni akar, elfogadja őt nevelőjének. És abban mindannyian egyetértünk, hogy akárkit egyinkünk sem fog gazdájává fogadni. Csak olyat, akiben látunk valamit... valami különlegeset. Nem kell feltétlenül nagy vagy szembetűnő dolognak lennie, olykor a lényeg, ami különlegessé teszi, csak egészen apró... de mégis elég.
-Legend nagyon sokáig élt tündék között, és mai napig gyakran visszatér hozzájuk. Minket is nem egyszer magával vitt már. Főleg engem; ezért is ismerem többé-kevésbé a nyelvüket.
-És jól tudod, a tündék valóban a Fény teremtményei, épp ezért állnak olyan közel a legtöbb fajtánkbelihez. Tiszta lelkűek, akárcsak te vagy én. S egy tünde lelke csak nagyon-nagy bűn vagy gyarlóság által képes bemocskolódni, ha egyáltalán... Ők ugyanis - a Fény teremtményiként - mindig jóra törekednek. Alkotnak, építenek, mélyebb, bölcsebb megértésre törekszenek. A szépség, gyöngédség és jóság megtestesítőí, ők jelentik mindazt, amit a Fény maga, csupán földi alakban járva. Ők minden teremtmény közt a legbölcsebbek és legbecsületesebbek. És tudásban nemkülönben hatalmasak. Ezt hosszú koruknak köszönhetik: egy örökkévalóság áll előttük arra, hogy művelődjenek, tapasztalatokat és tudást szerezzenek. A legtöbb betegségre ők találták meg a gyógyírt, habár ők maguk nem ismerik a betegségeket; őket nem érheti sem járvány, sem semmiféle kór. Életüket könnyen kiolthatja ugyan egy nyílvessző, vagy bármily más fegyver, s akkor ők is ugyanúgy meghalnak, mint a halandók. De egyébként nincs okuk szeretteiket gyászolni; hisz' minden rokonuk, barátjuk, ismerősük szintúgy halhatatlan. Nem keresik más népek társaságát, vagy csak nagyon ritkán. Ha mégis elhagyják olykor népüket, olyankor is inkább magányosan élnek, s időről-időre visszatérnek régi otthonukba. Emberekkel s más lényekkel csak ritkán töltik idejüket. Az a halandó, akit egy tünde a bizalmába és a barátságába fogad, hatalmas kegyben részesül, s a tündék a Tündebarát címmel illetik. De ez ritka. A tündék történelme alig néhány Tündebarátot jegyzett összesen.
-Viszont van még egy esendőségük: képesek belehalni a bánatba. Ha a bánatuk már elviselhetetlenül nagy, akkor egyszerűen megszakad a szívük, és meghalnak. A tündék bánata azonban sokkal mélyebb és erősebb, mint bármely más lényeké ezen a földön: ők a világ fájdalmait siratják, s az egyre több háború, kétségbeesés és bánat mind az ő szívüket terheli. Igyekeznek gyógyírt találni a világ minden sebére, de sokszor tehetetlenek. A tünde népből sokan tanítóvá vagy gyógyítóvá lettek; ők az emberek és más népek közt járnak, s igyekeznek átadni nekik mindazon végtelen tudásuk egy részét, amit a végtelen évek során szereztek. -*Eledhwen végignézett a többieken.* -Röviden ennyit tudnék mondani, ám szegényes szavakkal szinte képtelenség leírni a tündék valódi természetét és jellemét. Ez, amit most elmontam, csupán gyenge árnyékként írta körül a tündék igazi mivoltát. -*mondta végül a kanca.*
-Tethys miatt pedig ne bánkódjatok. Rég volt, s mi kitöröltük őt az emlékezetünkből. Helyére a Hat Elsők közé új lény lépett, s ő méltóbb utódnak bizonyult, mint amivé Tethys valaha is válhatott volna. -*zárta le végül Eledhwen.*
|
| Kavarkád bólintott, majd Eldhwenhez fordult, kiváncsi volt ő is, milyen az ő élete, és a tündék népe.Noha Koni is tünde volt, nagyon távol állt a tündék szokásaitól, mert emberek nevelték fel. |
Elképedve hallgatta a lények történetét.
- Ez aztán....úgy látom, hogy egyetlen hétköznapi ember nincs itt, aki nevelő lenne! - mondta, mikor megtalálta a hangját.
- Nemes, igazán kiérdemelted a neved! - mondta a csődörnek.
- Te pedig igazán szerencsés vagy. - mondta a kancára mosolyogva.
- És Eris nevében mondom, hogy nagyon-nagyon köszönjük az ajánlatot, de nem hiszem, hogy élni fog vele. Annak idején választhatott.....Ő pedig azt a sorsot választotta, aminek az útját most is járja....Döntött.....És ragaszkodik a döntéséhez.....Azt mondja, ez teszi azzá, aki....."A döntéseid, a választásaid tesznek azzá, aki vagy...."
Kicsit elhallgatott.
- Én sajnálom....De ez ellen nem tehetek semmit...És nem is tennék....Eris kiváló mentor.....És ahogy ő sem avatkozik az életünkbe, csak mikor idehoz minket, vagy ha bajba kerülünk, úgy egyikünknek sincs joga (és mellesleg erőnk sem lenne soha) beleavatkozni az ő útjaiba....Amiket úgysem értenénk.....Eris egyszerre szörnyű és csodás.... - fordult vissza Eledhwenhez.
- De kérlek mesélj Te is a gazdádról! Nem akarok senkit sem elnyomni! Távol álljon tőlem! És olyan keveset tudok a tündékről! |
Kavarkádék elmélyülten hallgatták a lények történetét és aligvárta Kavarkád, hogy meséljen ő is valamit:-Nos a mi gazdánk is tünde, angyali szárnyakkal.Ő az emberekkkel él együtt, noha szegényt eleinte üldözték, utóbb rájöttek, hogy ő csak jót akar. Most ő a gyógyító a faluban és bárkit képes meggyógyítani-ekkor kicsit Csillagviharhoz fordult-tehát, ha Eris meghalna, szívesen segít, hogy újá éleggyen.
Ő is az első nevelők között érkezett ide és nem is akarja elhagyni e földet soha.Én voltam a második lény akit befogadott, nem rég múlt egy éve. Ő minket arra tanított, hogy egy család vagyunk, bár külön élünk egymástól, mindig összjövünk "családi beszélgetésre".Megtanította, hogyan álljunk ellent a gonosznak: mi csak úgy tudjuk legyőzni, ha énekelünk vagy hiszünk a jóban.-ekkor Eledhwenhez fordult-Minket is lesúlyt Tethis árulása, szerncsére, nálunk ez nem fordult elő.Mi összesen tizenketten vagyunk... nem nagy létszám, de nem is nagy baj.A személyes töréntünk közül Nemesé a legérdekesebb.-adta át a szót.
 -Mondjuk az igaz, hogy egyikünk se volt áruló,....de én a sötétséget szolgáltam, míg meg nem láttam Kavarkádot-itt Kavarkádra nézett, aki pirultan mosolygott rá-szerelem lett első látásra, de a Sötétség nem engedte, hogy gyengéd szálak fűzzenek bárkihez is.Ugyanekkor túl sokat tudtam a Sötétségről, ezért inkább jobbnak találták, ha meghalok, mint sem , hogy elengedjenek utamra.
Beküldtek a harci csarnokba és ott kellett küzdenem.Sokan jöttek, könnyű szerrel letudtam győzni őket, ám kifárdtam. pont akkor, amikor jött a java egy troll támadt rám, a legerősebb, amivel csak találkozott bárki.Nem adtam fel egy könnyen, de végül a troll győzött.Ki vittek a sivatgba, hogy leljem halálom, ám Kavarkád oda sietett a gazdánkkal, becenevén Koni, közös erővel gyógyítottak meg.De sajnos kétszemélyiségem van. Ez maga a sötét ösztönöm: hogyha fenyegetve érzem magam, ez elő tör bennem és hideg vérrel harcolok, de ennek az ösztönnek tudok parancsolni a tudatalattimmal, még a legerősebb támadásaim se árt a szeretteimnek.-hagyta abba a mondandóját. |
Bólintott.
Aztán hirtelen közel lépett és suttogni kezdett a másik unikornis fülébe:
- A Sötétségnek bevett módszere, hogy rémálmokat küld a lényre, akit gyengének és jónak lát. Rémálmokat a szerettei pusztulásáról, majd álmokat, hogy miket tehet meg Őáltala...Hatalom, biztonság, gyönyör....Idővel, mikor már benn van az elméjében, egyre könnyebben irányítja...És akkor áltatni kezdi, hogyha csatlakozik hozzá, és "segít", akkor megmenti a szeretteit és minden jóra fordul...Így lesz eszköz abból, aki szeretett és mindent meg akart tenni a szeretteiért...A legtöbb lény később roncsként kerül elő...És sosem derül fény minderre....Mert a halál...A halál ezen az úton az utolsó lépés....
Hátralépett.
'Érted?' izzottak a szemei.
- Én eriszi vagyok igen. És az erisziek a családom...De ami a normáis vér-kötléket illeti, nekem nincsenek szüleim, egy szellemi lény alkotott meg az űrben...És ott sosem volt senkim....Eris végül szólított én pedig általa otthonra találtam. Így nincs senkim, akit jobban félthetnék, mint a többiek...És tán jobb is így.....
- Ami Erist illeti....Ő felfoghatatlan....Mindenkivel, mindenkiben egyaránt jelen van köztünk és mindnyájunkkal törődik és mindenkit szeret. És ami a legfurcsább: nem úgy szeret, hogy valakit jobban, valakit kevésbé....Hanem mindenkit másképp.....Nem is értem....Ő ember volt. De nem tudta elviselni a saját fajtáját, és végül a vele született hatalma segítségével továbblépett...Vagy el.....Most ő boszorkánynak hívja magát....De ez alig illik rá....Nem is tudom...Nem ember, de nem is nem-ember.....Olyan....mindenféle és semmilyen.....Mintha csak egy álarcot cserélgető színész lenne...Vagy inkább egy arcokat cserélgető hatalom.....
- Ami Eris hatalmát és az eriszieket illeti....Nem tudom értenéd-e.....De elmondom..
- Eris hatalmát és utolérhetetlen egyediségét (és így az erisziek felfoghatatlanságát is) az adja, hogy ő nem kétoldalú....A legtöbben azt hiszik, hogy fény és sötét a világ, fehér és fekete, néhol egy ici-pici szürkével. Eris előbb a szürkeségbe lépett, majd feljebblépett.
- Ezért mindegy Erisnek, hogy egy lénye mennyire szelíd és fénybeli, vagy ördögien gonosz és sötét....Az ő ereje efelett, ezen kívül létezik. És ezért nem lehet egyetlen erisziben sem kárt tenni. Mert a Boszorkányúrnő nem engedi. Más hatalom nem tehet bennünk kárt, az ő parancsára. Ez az egy igazi parancs van: nem ölhetünk máguslényeket, csak ha a Sötétség - Eris szerint is - felzabálta őket. És minden eriszi összetart.....Mert belőlünk nincs több. Mert mi egyediek vagyunk....Ő, Eris, és mi egyek vagyunk, innen a mágiaháló. És emiatt, mert a lelkünk és elménk is egy, és mert Eris annyira világon kívüli, minket nem bánt a Sötétség sem...Ezért nem ellenfél még közülünk a leggyengébbnek sem egy normális lény....Mert a mi hatamunkon nem fog a másé, de mi mindenkit megtörünk....
- Ez néha ijesztő, de Eris elég utat bejárt (végtelenül egyedül) , hogy elég bölcs legyen ekkora erőhöz. Ezért az övé a bizalmunk....
- És tudod..Ő valahol rettenetes.....lehetne...De halandó....És biztosan rövidebb ideig fog élni, mint bármelyik halandó ember....Ez volt az ár.....Ezt választotta. Hogy kint lehessen....Hogy szabadon cselekvő és látó lehessen....Hogy szabadon lehessen hatalmas....És mégis...Talán mindenki közül őt kötik a legszörnyűbb szabályok.....
- A tündék élete is ilyen? Ők, ha jól tudom a fény teremtményei. Ők is fizetik az árát rendkívüli életüknek? A halhatatlanság szörnyű lehet...Eris szokta mondogatni néha..... |
-Köszönöm. Mi is őszintén reméljük, és ezt mindannyiunk nevében mondom. -*felelte Eledhwen.*
-Te már szinte mindent tudsz rólam... illetve rólunk. De rólad még semmit se hallottam. Hogyhogy nincs senkid? Te eriszi vagy, ha jól sejtem. Márpedig az erisziek híresen ősszetartóak, soha nem hagynak senkit sem magára. És a gazdád, Eris? Ő is biztosan szokott foglalkozni veled. Tényleg, Eris ember? Vagy talán ő is tünde?
|
- Sokmindenen mentetek keresztül. - mondta csendesen.
- Talán mégis jobb, hogy nekem nincs senkim....
- Nem tudom milyen érzés lehet ez, így hazudnék, ha azt mondanám, megértem. De azt mondhatom, hogy részvétem....Különös....Él, de mégis meghalt...
- Mindenesetre a tisztelet a tiétek! - mondta és még egyszer megrázta a fejét.
- És sajnálom, hogy így esett....Tethys....Nagyon furcsa dolgokon mehetett keresztül, őt is sajnálom....Lehet, hogy én is így tettem volna....Mert van magyarázat...Több is...És egyik rosszabb, mint a másik.....
Hosszan hallgatott.
- Remélem Amethyst el tudja temetni ezt magába és újra élhet igazi életet.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
Szélesen és értőn elmosolyodott.
Kavarkád bólintott.
-Mondjuk az igaz, hogy egyikünk se volt áruló,....de én a sötétséget szolgáltam, míg meg nem láttam Kavarkádot-itt Kavarkádra nézett, aki pirultan mosolygott rá-szerelem lett első látásra, de a Sötétség nem engedte, hogy gyengéd szálak fűzzenek bárkihez is.Ugyanekkor túl sokat tudtam a Sötétségről, ezért inkább jobbnak találták, ha meghalok, mint sem , hogy elengedjenek utamra.