Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Még én duzzogok? A bátorságomban meg ne kételkedj! Eltűrtem a "tréfáidat", eljöttem Veled ide, megrémítesz, és aztán kinevetsz és megvetsz! Nekem ilyen kanca nem kell! És szerintem másnak sem! - csattant fel, és szólt a kanca után.
|
Mia újra elé állt.
-Hát akkor menj!Sértődj meg!De rám ne gondolj később, főleg ha vizet látsz!Sőt hagyj békén!Nem akarok sértődős, félős csődöröket.Gondolom ha baj lenne én védenélek meg és nem te engem!Kár volt egy pillanatra és beléd szeretni!
Azzal megfordult és elindult visszafelé, ahonnan jöttek. |
Dühösen szusszant egyet, de nem üvöltött a kancára.
Vágtatott tovább.
|
Mia borzasztó gyorsan elé vágtatott és megállította.A szemébe nézett, nagyon mérgesnek látszott.
-Ezt most direkt csinálod?Minden szép és jó, erre megsértődsz?Nem hiszem el, hogy ilyen piti, és mulya vagy?Én kitezsem a lelkem, mert tetszel nekem és Te meg azon megsértődsz, hogy otthagylak egy pillanatra.ezt nem hiszem el!Olyan egy....egy....
Már nem tudott neki mit összehordani dühében, hátat fordított és faképnél hagyta. |
- Semmi! - kiáltotta vissza.
- Hazamegyek! |
Mia nagyon meglepődött.
-Most meg mi bajod?
Kiálltott utána. |
Kemény arccal és egy szó nélkül megkerülte, és vágtázott tovább. |
-Most meg hova mész?
Állt be elé fülig érő szájjal Mia. |
Felhördült, és ugrott egyet, aztán idegesen körülnézett.
Végül fújt egy nagyot, hogy megnyugodjon, és hirtelen kilőtt, egyenest vágtázni kezdett elfelé! |
'Csak szórakozik.'
Vízhangzott egy hang minden irányból.
-Ne aggódj nincs bajom.
Baktatott el mögötte Mia, majd újra felszívódott. |
Elveszítette Miasroh-t!
Lelassított, és gondterhelten körülnézett.
'Baja esett? Vagy csak szórakozik??' |
Mia egyre gyorsabban vágtázott.Próbálta jól lehagyni Trószt.Sikerült!Mia eltűnt a fák között.Elrejtőzött.... |
Utána ugrott! |
Mia egy pillanatra megdöbbent.
Vágtába ugrott, majd hívogatón elindult a fák közé. |
Alaposan megrázta magát, aztán a kanca után ügetett. |
-Víz mindenhol van!-mondta mosolyogva és megpuszilta Tórusz arcát, majd kicsit kihívóan arrébb ügetett. |
Mérges fújtatással nézett fel, és kimászott a patra.
- Nem tudtam, hogy itt patak van! - méltatlankodott. |
Miának fogalma sem volt, hogy Tórusz hova viszi.Kicsit, le volt maradva a csődörtől és már elveszítette teljesen amikor meghallotta a csődör ordítását.Mia felnevetett és megkereste a patakot.
-Na mi az Tórusz?Barátkozol?
Kérdezte gúnyosan Mia. |
Könnyedén dobogott be a fák közé...aztán riadtan kiáltott, és hatalmas csobbanás hallatszott!
- Vííííz! - ordította a patak kellős közepén ülve! |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Koni_mini.JPG) ![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/EjiTaltos_mini.JPG)
Régen járt már itt, és meg is akarta nézni az áradást.Jól sejtette, a patak most kétszeresére duzzadt és sebes folyásban szelte végig az erdőt.Leült, és ivott a hűs vízből...meg is vacagott a foga.Szép idő volt.Kicsit még hideg, de tavaszi.A patak, gyors folyása ellenére tükörképet mutatott.
Koni élvezettel nézegette visszaverődő alakját a vízről, de túl közel hajolt....Ahogy elmélyült a patak szépségében, hirtelen valami belelökte.
Yashát, hívta ijedtében sedítségül, de az nem volt a közelben, a jéghideg víz pedig elvette koncentrációját.....Fél ájultan egyszer csak valaki felkapta, és partra tette.Kis idő múlva felébredt, szernécsre sértetlenül, de ázottan.Azonban toll tengerben találta magát.Egy pegazus melegített, s aggódó szemekkel figyelte.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen...és köszönöm.
-Ugyan!Ez a legkevesebb, amit tehettem, hogy jóvá tegyem a folyóba lökésedet.
-Á, nem tesz semmit!-mosolygott a lány.-Hogy hívnak?
-Éji Táltosnak.
-És nem éjszaka kéne barangolnod?-viccelődött, immár teljesen felépülve.
-Dehogy, csak a nevem ilyen...
-Rendben, jól van!Nem akartalak megsérteni...-mondta Koni kedvesen-Én Koni vagyok.
-És hogy, hoy egyedül vagy?Nincsenek barátaid?
-De...egyik mindig mellettem van, de most kicsit elengedtem...
-Á, értem!Akkor még engesztelés képpen veled tarthatok egy darabon?
-Persze!-azzal kivetkőzött a pegazus óvó tollaiból, és maga melegítette tovább testét.Hosszan beszélgettek még, s mint minden ilyen találkozás, ez is úgyanúgy ért véget:Éji Táltos Konival maradt...örökre! |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|