|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Valóban. Itt biztosan nincs. És másutt sem lesz. De nem is menekült el - mosolygott. |
 -Az előbb Te is azt mondtad, hogy biztos nincs itt sötét lény!-morgolódott
|
Elvigyorodott.
- Ne legyél abban olyan biztos.....
Kacsintott, és az erdőt kezdte nézni. |
| -Hát mostmár semeddig!Eltűnt!Biztos vagyok benne, hogy elmenekült! |
- Lentart...Lentart... ismételgette.
- Nem rossz. Meddig akarod űzni azt az Árnyat? |
Egy aprót elmosolyodott, de hamar lemosta arcáról.
-Lentart vagyok! |
- Anmira a nevem - felelte, félig-meddig megválaszolva a kérdést.
- És Benned, Árnyak Vadásza, kit tisztelhetek? - mosolygott. |
Biccentett és jobban körülnézett.Aztán felmérte a kancát is!
-Ki vagy Te? |
| - Én a helyedben nem aggódnék.... - mondta lusta és fölényes hangon. |
| -Nem úgy gondoltam, hogy csapatban vannak....És tudom mi az az Árny, mivel elég sokkal szembe találkoztam életemben!És ki tudja!Az is lehet, hogy egy Árny lesz később a Sötétnagyúr!Semmit nem lehet tudni!Jobb mindegyiket elkergetni, mint hagyni elfajulni a dolgokat! |
| - Az Árnyak általában egyedül vannak. Erős lények, soha nem is volt belőlük olyan nagyon sok. De abból is gondolom, hogy a Nagyúr elpusztítása óta hatalmas a zűrzavar a Mágiában, nemcsak a Fény, de a Sötétség oldalán is. Ugyan ki akarna szervezett támadást indítani ilyenkor? És ki lenne rá képes? Mi győztünk! Győztesek ellen csak őrültek támadnának! - bizonygatta hévvel, és egy irányba kezdett fülelni. |
-Honnan gondolod, hogy egyedül van?-kérdezte-Bár Én csak egyet láttam! |
Vállatvont.
- Mondom: nem láttam. De nem hiszem, hogy félni kellene tőle. Egyrészt mások sem tűrik a Sötétség bajkeveréseit az új békeidőben, másrészt a Sötét Nagyúr halott, nincs olyan sok lehetősége egyedül.
Felkacagott újra azon a cseng hangon.
- Gondolod, hogy ilyen nyugodt lennék, ha itt kószálna egy olyan erős sötét lény? Illetve....ha erre kószálhatna? |
Összehúzta szemöldökét a kanca jókedvén, de most erre nem szólt.
-Mert behatolt a Birodalomba!...és nem hiszem, hogy jót tesz a többi lény érdekében! |
Kíváncsian, élénk és csillogó pillantással nézte a lényt pár pillanatig, majd bájosan elnevette magát, és dobott egyet sörényén, ahogy megrázta a fejét.
- Nem! Nem láttam Árnyat, de nem is hiszem, hogy valaha fogok!
Azzal nevetett egyet csilingelőn, és még egyszer szemügyre vette az unikornist.
- Miért keres valaki Árnyakat? |
Lentart dühösen vágtatott át a tisztáson amikor észrevette a kancát.Odabaktatott hozzá.
-Elnézést!Nem láttál erre egy Árnyat?-kérdezte fújtatva. |
Büszkén állt a tisztás kellős közepén, kihúzva magát, a napfénybe mosolyogva.
Boldogan dobálta a sörényét, és nézte, ahogy néha madarak szállnak körülötte. |
 Ew nem sokat várt a vágtázással kapcsolatban. Amint észrevette, hogy párja elgezt vágtatni, ő sem csinált mást. |
 - Gyere Kyrador! - kiáltott a csikónak, aki odaszaladt hozzá és megölelte.
- Jól vagyok, már minden rendben! - súgta a lelkes kölöknek, és elmosolyodott.
- Menjünk a mezőre! - mondta határozottan, és ügetni kezdett az erdőből kivivő úton. |
| Nem törölte le könnyeit. Ki akarta mutatni a világnak, hogy ő, igewn, ő, Eweryn sírt. Mikor Kyara megnyugodott, és egy kijelentést tett, Ew felvidulr, és engeldelmeskedett párja szándékának. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
- Valóban. Itt biztosan nincs. És másutt sem lesz. De nem is menekült el - mosolygott.
-Az előbb Te is azt mondtad, hogy biztos nincs itt sötét lény!-morgolódott
Ew nem sokat várt a vágtázással kapcsolatban. Amint észrevette, hogy párja elgezt vágtatni, ő sem csinált mást.
- Gyere Kyrador! - kiáltott a csikónak, aki odaszaladt hozzá és megölelte.